Idéntől, ha egy magyar érintettségű nemzetközi adózási ügyben az érintett tagállamok eltérően értelmezik az ezzel kapcsolatos egyezményeket, és emiatt a cég sehol se adózik, akkor Magyarország magához vonhatja az adóztatás jogát. A szakértők egyelőre értelmezni igyekeznek a passzusokat.
Érdekes, nehezen értelmezhető, ellentmondásos – így jellemezték a lapunknak nyilatkozó szakértők azt az idén életbe lépő törvénymódosítást, amelyet multinacionális vállalatok adóoptimalizáló trükkjei kivédésére talált ki a kormány. A szóban forgó passzus nagyon leegyszerűsítve azt tartalmazza: ha az egyezményeket eltérően értelmezik az érintett tagállamok, és emiatt egy cég egyik országban sem fizet adót, akkor Magyarország magához vonhatja az adóztatás jogát.
Hogy ez pontosan mit jelent, nem nagyon tudták megfejteni a szakértők. Ha a hatályos nemzetközi egyezmények és a mögöttes nemzeti jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy adott ügylet után ne kelljen adót fizetni egyetlen tagországban sem, akkor elég nehezen képzelhető el, hogy ezeket a rendelkezéseket bármilyen módon is felülírja egy az adózás rendjéről szóló törvénybe iktatott egyoldalú rendelkezés – mondta Fajcsák Gábor, az RSM DTM menedzsere. Tény, hogy vannak olyan adótervezési megoldások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a belföldi szabályok közti különbözőségeket, illetve az egyezmények értelmezése közti eltéréseket kihasználva jelentősen csökkentsék az adófizetési kötelezettséget, ám ezt nem nagyon lehet ilyen általános szövegekkel megakadályozni.
Az sem teljesen világos, mit is akar akadályozni a mostani rendelkezés – nyilatkozta Máthé Dóra, a PwC cégtársa. Maga a szöveg egyértelműen a nemzetközi szerződések kiskapuit zárná be, a jogszabály indokolásában azonban az úgynevezett hibrid megoldások ellen lépne fel. A hibrid struktúrák arra épülnek, hogy adott jövedelmet az egyes országok belföldi szabályozása eltérően ítél meg, következésképpen egyik helyen sem kell adót fizetni. Tipikusan ilyen lehet, ha egy anyavállalat finanszírozza a leányait. Formálisan hitelt nyújt az anya a leánynak, a kamatfizetés azonban függhet például a leány által termelt nyereségtől. Amikor a leány visszafizeti a kamatot, ezt egy normál hitelhez hasonlóan el tudja számolni költségként. Az anyavállalatnál azonban nem kamatjövedelemként jelentkezik, ami adóköteles, hanem osztalékként, ami viszont mentes.
