A rendszerkritikus vőlegény

Magyarországon a „pártatlanítási” tendencia a baloldalon erősebben van jelen, miközben a recept meghökkentő módon éppen Orbán Viktortól származik, aki a 2002-es választási kudarc után a polgári körökkel a pártok fölötti szférába emelkedve ért el politikai sikereket. A dolog logikája szerint Orbán a polgári körözéssel azt sugallta, hogy a párton túlmenően is van beágyazottsága „a nép körében”. Ez alapvetően szemben áll a pártok technikájával, a civil kapcsolatokra való támaszkodás egyben a pártok bürokratikus elidegenedése ellen ható folyamatként tűnik föl.

A hazai politikai életben is lehet tapasztalni, hogy erősödött a pártokon túli, szélesebbnek gondolt mezőben a mozgósítási potenciál. Jellemző volt ez a Milla kezdeti időszakában, ami csak azután lanyhult (utána viszont villámgyorsan), hogy Bajnai Gordon a személyével átpolitizálta a mozgalmi teret. A Hallgatói Hálózat is ezen a nyomvonalon indult, de aztán gyorsan elhalványult az ereje. Jellemző, hogy a pártokon kívüli mezőből érkező új politikusok – mint a netadó elleni nagyszabású tüntetést koordináló Gulyás Balázs vagy a politikai belharcokat hamar hátrahagyó, Iwiw-alapító Várady Zsolt – láttán és hallatán mennyi illúzió támadt hirtelen.

Mindketten az „apolitikus politika” hívei voltak: deklaráltan elutasították a pártpolitikát. Aztán amilyen gyorsan beléptek a politikai térbe, olyan gyorsan távoztak onnan. A pártokkal való találkozásuk vagy az a felismerés taszíthatta őket, hogy csak pártszerű keretek között lehet az Orbán-rendszert gyengíteni vagy legyőzni. A baloldali pártok szereplőgárdájának reagálása is sajátosan kettős a politikamentességet deklaráló fiatalokkal szemben. Egyrészt kénytelenek elfogadni azt a képletet, hogy a hagyományos szerkezetben nincs meg a korábbi mozgástér, hiszen jól tudják, hogy a valóságos széthúzással szemben erős összefogással is csak a választók alig több mint egynegyedének összeterelésére maradt esélyük.

Mindenképp új szereplőgárda után kell nézniük. A pártok maguk is olyasvalaki felbukkanására várnak, akinek nincs politikai háttere, ellenben megvan a képessége arra, hogy szélesebb tömeget is meg tudjon szólítani. A mozgalmak és a pártok viszonya eléggé ambivalens, mert jól tudják, hogy ha nincs kapcsolatuk a pártpolitikával, nem tudnak változást elérni. Ha viszont van, miként a Milla esetében létrejött ez a kapcsolat, a szimpatizánsok megbüntethetik a kísérletezőket.

– Még nem jelent meg olyan szereplő – szögezte le Krekó Péter –, aki képes volna átvágni a gordiuszi csomót. A Political Capital 2013-ban a Demosszal közös kutatása alátámasztja a fentieket. Az Aktív bizalmatlanok című összefoglaló tanulmány a Milla, az Együtt 2014, a Hallgatói Hálózat (HaHa), a Lehet Más a Politika (LMP), a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, a Magyar Szolidaritási Mozgalom, a Negyedik Köztársaság (4K!), a Párbeszéd Magyarországért (és a Jobbik) Facebook-követőinek főbb jellemzőit kutatta.

A vizsgált kör követői pesszimistán szemlélik a demokrácia állapotát, bizalmatlanok a politikai intézmények és a hagyományos média iránt. Érdekesmód mégis aktívak, és erősen bíznak az Európai Unióban. A jövőre nézve tanulságos lehet, hogy a mozgalmak követői kvalifikáltabbak a népesség átlagánál, 57 százalékuk egyetemi végzettségű (az összlakosság esetében ugyanez 17 százalék). Az is érdekes, hogy hét százalékuk párttag, majdnem 50 százalékuk már járt ellenzéki demonstráción, és 86 százalékuk (!) biztos parlamenti választási szavazónak bizonyult.

Csak a vak nem látja: érik a rendszerkritikus tömeg Beliczay László / MTI

Miben nem bíznak nagyon a Facebook-követők? Az igazságszolgáltatásban, a kormányban és a parlamentben. Csak hét százalékuk elégedett a demokráciával, és csak hét százalékuk bízik a televízióban. Leginkább a gazdasági helyzet és a munkanélküliség aggasztotta őket két évvel ezelőtt, a két terület problémái mára tovább mélyültek. Ezzel szemben az EU-ban 72 százalékuk, az ENSZ-ben 68 százalékuk bízott. Nálunk fordított lenne a helyzet, mint Görögországban? A kormány az EU-ellenes, a tömeg EU-párti?

A kutatók megvizsgálták az ellenzéki mozgalmak követőinek pártpreferenciáját is (még a parlamenti választás előtt – a szerk.). A leghomogénebb PM és a Szolidaritás hívei 13 százalékban a Demokratikus Koalíciót választották, Bajnai Gordon követői közt pedig már ekkor lehetett találni Fidesz- és Jobbik-szavazókat is. A működő pártokkal szemben a Kétfarkú és a 4K! hívei voltak a legelutasítóbbak.

A legbeszédesebb adatsornak a Facebook-követők 2010-es pártpreferenciája tekinthető. Mindössze nyolc százalékot tett ki a Fidesz-támogatók köre, 26-ot az MSZP, szintén 26-ot az LMP és 33-at a Jobbik támogatóié. A szélsőjobb párton kívül a civil mozgalmakat ismerő és követő sokaság általában (méghozzá jellemzően kétharmados többségben!) a civileket támogató baloldali zónából érkezik.

Ebből ugyan nem lehet egyértelműen az itthoni „szirizásodásra” következtetni, de annak valószínűsége, hogy nálunk is elkezdődik a közösségi média által összekovácsolható rendszerkritikus ellenzék erősödése, amely a következő választásokon alternatívája lehet a populista jobboldali erőknek, egyre valószínűbb. Előbb-utóbb csak feltűnik a vőlegény is, aki – Cseh Tamás jóslatával élve – „szálas lesz, és 81 kiló”.