E szerint a magánkasszák az első háromnegyed évben 170 millió forint tagdíjat könyveltek el, ami nem túl sok. Az nem derül ki a statisztikákból, hogy a 61 ezer tag közül hányan fizetnek tagdíjat és hányan nyújtanak támogatást a kassza működéséhez, de valószínűleg a még működő kasszák egyikénél sem jön össze a 70 százalékos arány. Ha a jogszabály hatályba lép, és a pénztártagoknak csak egy része vállalja a rendszeres befizetést, és többségük inkább visszalép az állami rendszerbe, akkor életbe lép a B verzió: hiába lesz 100 százalékos a tagdíjat fizetők aránya, ha közben jelentős mértéket ér el az elvándorlás. A kassza így is, úgy is megszűnik.
Megoldást az hozhatna, ha egyetlen kassza maradna a színen, méghozzá az, amelyik jelenleg a legkisebb. Ezzel ugyanis a többi pénztárból ide átlépő, tagdíjfizetést vállaló kör biztosan nagyobb lesz, mint az induló létszám. Jelenleg négy kassza működik: a Horizont, a Budapest, a Szövetség és az MKB.
Aki vissza akar lépni az állami rendszerbe, annak van erre lehetősége, bár az eljárás kissé fura lesz. Elvileg korábban a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap gyűjtötte be ezt a vagyont, s koordinálta a reálhozamok visszautalását. A törvény a maradék pénztártagok számára is lehetővé teszi a visszalépést a reálhozam megtartása mellett, ám kérdés, hogy azt majd ki fogja nyilvántartani, számolni és utalni. Az alap ugyanis 2015. január 31-ét követően meg fog szűnni, a maradék kis vagyonelemeket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő kapja majd meg, a folyamatban lévő ügyeket január 10-ig el kell elintézni.
Korlátozottan állja meg a helyét az, amit Varga mondott – vagyis hogy meg kell védeni az érintettek nyugdíjellátását. Egyrészt a hatályos törvények szerint nekik is jár tb-nyugdíj, csak csökkentett mértékű, a maradékot a magánkasszából pótolják ki. Arra az időszakra, amíg az állampolgár tagja valamelyik kasszának, csökkentett nyugdíjat, amikor pedig vagy még nem tag, vagy már nem az, akkor teljes nyugdíjat számol neki az állam. Vagyis nem igaz, hogy bárki is ellátás nélkül marad.
Az más kérdés, hogy mit ér ez a magánkasszák által adott hányad. Ha valaki magas jövedelem után fizetett tagdíjat, az nem jár rosszul, hiszen a rendelkezésére álló járadék izmos lehet, több, mint amennyit a csökkentett állami nyugdíj miatt bukik. Ha valaki pályakezdőként lépett be és megtakarítása csekély, annak most nem áll jól a szénája, hiszen a magánkasszás nyugdíja nem képez nagy értéket – ugyanakkor ennek a körnek van még 30 éve arra, hogy ezt kompenzálja akár az állami rendszer választásával, akár más öngondoskodási formával.
Az a Varga-féle állítás, miszerint a kasszák csak felélik a tagok által befizetett pénzt, konkrétan nem igaz. Az első einstand után 187 milliárd forint vagyona volt a pénztáraknak, ezen a vagyonon nagyjából 100 ezren osztoztak. Mára a taglétszám 61 ezerre apadt, ám a vagyon 205 milliárd forintra nőtt. Vagyis a kasszák sokkal jobban sáfárkodtak a vagyonnal, mint ha állampapírba tették volna az egészet. Nominálisan is nőtt a vagyon, noha a kilépők vitték a maguk felhalmozását is.
Mindenesetre ez a 205 milliárd forint jól fog jönni a központi költségvetésnek, hiszen a nyugdíjreformalap megszűnésével nem kell itt parkoltatni a pénzt, szabadon szétszórható lesz bármire. Ha januártól hatályba lép a 70 százalékos szabály, félévkor kezdődhet a pénztárak végelszámolása.
