A keresőkön alapuló hirdetések értéke – a piacon a Google egyeduralkodó – 3,8-ról 12,4 milliárd forintra emelkedett. A várakozás szerint a piac 2017-re jócskán meghaladhatja az 50 milliárd forintot.
A cégháló úgy van kialakítva, hogy lehetőség szerint ne bukkanjon fel ott bevétel, ahol az nem kívánatos
A jelenség nem egyedi, ahogyan ma Európában is az az „egymillió dolláros kérdés”, ezt a növekvő jövedelmet hogyan lehet megadóztatni. Nem csak Magyarország lát ugyanis lehetőséget abban, hogy a gigászi cégek eredményét megcsapolja. Ám eddig nem nagyon sikerült fogást találni a wilmingtoni székhelyű Google-on, és a hasonló adottságokkal bíró Facebookon.
|
A Google-nál StreetView, a kormánynál „Taxview” a pénzt hozó „szolgáltatás”
M. Schmidt János / Népszabadság |
Magyarországon a Google-nak és a Yahoo!-nak van leánycége, előbbi tavaly 1,2 milliárd, utóbbi 2012-ben 650 millió forint bevételt mutatott ki. Ez a Google esetében az anyavállalatnak nyújtott marketingszolgáltatás volt, nem reklámbevétel. Így ez után bajosan lehetne a tervezett adót beszedni.
A cégháló úgy van kialakítva, hogy lehetőség szerint ne bukkanjon fel ott bevétel, ahol az nem kívánatos (vagyis adó vagy elvonás terhelné), így aztán csak durván lehet megbecsülni, mekkora is lehet a társaság valódi reklám- és hirdetési bevétele itthon.
Ha abból indulunk ki, hogy 2012-ben 12,4 milliárd forint volt a keresők hirdetési bevétele és ennek 90 százaléka a Google-é volt, akkor a korábbi évek dinamikus bővülése mellett tavaly 15 milliárd forint is összejöhetett a vállalatnak. Csak a lehetőség ízlelgetése végett ebből 1,5 milliárd forint reklámadó jöhetne be – amúgy a Google 34 millió forint társasági adót fizetett 2013-ban.
A valóság ezzel szemben az, hogy reklámbevételt egyik globális szereplő sem mutatott ki Magyarországon – a Facebook még leányvállalatot sem alapított –, vagyis elég nehéz lesz tőlük adót beszedni, bármennyire akarja is ezt L. Simon László.
Elvileg van megoldás, bár a reklámtörvény tervezete egyelőre elég butácska ehhez – jegyezték meg lapunknak szakértők. Azt már a PwC idézett tanulmánya is megjegyzi, hogy a magyar társasági adó és áfa elég régimódi, az adófizetést a földrajzi viszonylathoz köti: ha itt végez tevékenységet, itt van bejelentve, akkor köteles adót fizetni.
Hasonló a reklámadó is, nagyjából helyhez köti a reklámszolgáltatást. A nemzetközi vállalatokat a másik oldalról lehetne megfogni: akkor kell adózni, ha egy magyarországi szereplő igénybe veszi a szolgáltatást. A magyarországi telephellyel, székhellyel nem rendelkező vállalatok esetében szóba jöhetne például a forrásadó bevezetése.
Ha egy cég fizet a Google-nak, Facebooknak vagy bármelyik globális vállalatnak, akkor a szolgáltatást úgy fizeti ki, hogy alapból forrásadót von, így a szolgáltató már az adózott pénzt kapja meg. Azzal, hogy csak bizonyos szolgáltatásokra lenne érvényben a forrásadó levonása mindenféle diszkrimináció ki lenne zárva.
Az adó mértéke lehetne esetükben 40 százalék, vagyis a tervezetben megjelölt legfelső kulcsa, ám ha a Google úgy gondolja, hogy ő nem ért el ekkora teherhez kötődő forgalmat, akkor a megfelelő dokumentumok csatolásával visszaigényelheti a pluszban fizetett adót.
Elvileg nincs akadálya annak, hogy a székhellyel rendelkező szolgáltatók másképp adózzanak, mint a külföldiek, csak arra kell vigyázni a jogszabály megalkotásakor, hogy az adó ne sértse a kettős adóztatás „intézményét”. A forrásadónál adott szolgáltatásokat kell megjelölni, amelynél vonni kell az adót. Ez azt is jelenti, hogy van arra esély, hogy érdekesen elkezdik majd körülírni a szolgáltatás típusát, így az is elképzelhető, hogy mindenféle tanácsadást kezd el nyújtani a Facebook vagy a Google a magyar cégeknek.
Azért mielőtt mindenki gratulálna L. Simonnak Lászlónak, hogy átvágta Európa helyett a gordiuszi csomót, érdemes sorra venni a problémákat is.
Az internetes reklámozás rengeteg gyakorlati kérdést és nehézséget vet fel – mondta lapunknak Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje. Az adófizetés ismérve a „túlnyomórészt” magyar nyelvű reklámozás, ám ez irányulhat akár a magyar határon túlra is, kérdés tehát, hogy milyen alapon adóztatná a magyar állam a mondjuk az Egyesült Államokból Erdélybe irányuló, magyar nyelvű hirdetést.
A túlnyomórészt magyar nyelvű tévécsatornák kategóriájába pedig vajon beletartoznak-e a zenecsatornák, illetve magyar nyelvűnek minősül-e a feliratos film – teszik hozzá szakértőink.
