Az egyetlen feltétel, hogy a gyerek ne alkalmazott, hanem „magánzó” legyen – pl. üdítőárus, cipőpucoló, szélvédőmosó – és a saját hozzájárulásán kívül rendelkezzen az egyik szülő és az illetékes gyermekvédelmi szerv engedélyével.
Ha nem vennénk tudomást erről a jelenségről, akkor annak a gyerekek látnák kárát
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) gyerekmunkával foglalkozó szakértője szerint valószínű, hogy a törvénymódosítást ratifikálják, de figyelmeztet a veszélyekre: azon túl, hogy az állandó munka fizikai veszélyt jelent a gyerekek számára, a jövőjüket is veszélybe sodorja.
|
A fizikális munka továbbra is tiltott marad - és vélhetően semmi sem változik elterjedtségén
David Mercado / Reuters |
– Tegyük fel, hogy egy gyerek napi 6-7 órát dolgozik az iskola mellett. Ez még egy felnőttnek sem lenne könnyű. Ilyen életvitel mellett nem tudnak rendesen odafigyelni az iskolában, így veszélybe kerül a jövőjük, és annak a lehetősége, hogy valaha kiemelkednek a szegénységből – mondja lapunknak Jose M. Ramirez.
Elismeri, hogy a családok rá vannak szorulva a gyerekek keresetére, ám a kormánynak ezt a problémát nem a gyerekmunka fiatalkori legalizálásával, hanem szociális programokkal kellene megoldani. De rögtön hozzáteszi, hogy egy ilyen reformot csak nehezen lehetne kivitelezni Bolíviában, ahol a gyerekmunka a mindennapok része.
Egy 2013. decemberi ombudsmani jelentés szerint 850 ezer gyermek dolgozik a tízmilliós dél-amerikai országban, vagyis az 5 és 17 év közötti lakosság 28 százaléka. Többségük – mintegy 87 százalék – veszélyes munkát végez, gyakran bányákban vagy a mezőgazdaságban.
A gyerekmunka létjogosultságát az anyagi előnyök mellett sokan a hagyományokkal is igazolják.
– A gyerekek már egész pici koruktól kezdve aktív tagjai a családnak. Csecsemőként ott vannak az anyjuk hátán a földeken, és amint megtanulnak járni, részt vesznek a mezőgazdasági munkában. Ez teljesen elfogadott dolog, sőt a családok azt vallják, hogy ha a gyerekek nem vennék ki a részüket a munkából, az később komoly problémát jelentene, mert felnőttként nem tudnák, miként kell ellátni a családjukat” – meséli a Népszabadságnak Alejandra Villafuerte, a Save the Children bolíviai igazgatója.
|
A négyéves Joel a cipőpucolást tanulja a bolíviai főváros, La Paz főterén. A család számára nélkülözhetetlen bevétel?
Gonzalo Espinoza / AFP |
Ezért a gyermekjogi szervezet csak a gyerekek kizsákmányolása, és az olyan veszélyes munkák ellen emel szót, mint a bányászat, vagy a forgalmas kereszteződésekben való szélvédőmosás, amely főleg a városokban tipikus pénzkereseti lehetőség.
Összességében úgy vélik, hogy a gyerekmunkával addig nincs gond, amíg a fiataloknak biztosítják az oktatáshoz és az egészséghez való jogot, valamint az alapvető védelmet. A törvénymódosítást ezért pozitív fejleményként értékelik.
– Az ilyen korú gyerekek eddig is dolgoztak, csupán illegálisan, ezért a munkáltatók kizsákmányolták őket, még egészségbiztosításuk sem volt. A törvénymódosítás értelmében azonban megkapnak mindent, ami megilleti őket. Ha nem vennénk tudomást erről a jelenségről, akkor annak a gyerekek látnák kárát – véli Villafuerte.
A törvénymódosító javaslatot benyújtó Javier Zavaleta azonban inkább anyagi, mintsem munkajogi síkon közelítette meg a problémát. Szerinte a módosításra többek között azért van szükség, mert a mélyszegénységet a dolgozó gyerekek segítségével kívánják felszámolni Bolíviában, röpke tíz éven belül.
Az édesanyjával a piacon üdítőt áruló Yaguar Mamani Paredesre ezek szerint még több millió hektoliter frissítő eladása vár.
