A gazdák számára az ilyen szerződés akkor volt drámai, amikor a termés az aszály vagy más csapás miatt rendkívül gyenge lett. Ha ugyanis egy gazda nem termelte meg a leszerződött mennyiséget, akkor kénytelen volt vásárlás révén teljesíteni kötelezettségét.
Hogy ez ne történhessen meg, a parlament 2012-ben módosította az agrárrendtartási törvényt, amely kimondta, hogy ha egy gazda vis maior miatt nem tudja megtermelni a szerződött mennyiséget, akkor a kontraktus semmis. A rendkívüli körülményeket és a terméskiesést a falugazdászok igazolták, s azt a felvásárlók kénytelenek voltak elfogadni.
Ugyanakkor hallani lehetett azért arról is, hogy a vis maiorral indokolt terméskiesés nem mindig valós, s a gazda azért nem szállítja le a szerződött terménymennyiséget, mert közben az ár meredeken emelkedett, és ezt kihasználva eladta terményét más vevőnek, drágábban.
A felvásárlók a 2012-es törvénymódosítás hatására alig kötöttek határidős szerződést a gazdákkal. Ezért a szántóföldi növények termését a betakarítást követően lehetett értékesíteni, s azokban a hónapokban a piacra özönlő nagy termésmennyiség lenyomta az árat.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Nemcsak emiatt volt alacsonyabb a tavalyi ár, hanem azért is mert az időjárás kedvezett, s több termett a szántóföldi növényekből, ám – úgy tűnik – a dömpingnek is árcsökkentő hatása volt. Így a búza tonnája a 2012-es aratáskor 59–64 ezer forintért cserélt gazdát, míg 2013-ban 43-44 ezerért. A kukorica tonnánkénti ára 63 ezerről 40 ezerre esett vissza, a napraforgóé 132 ezerről 90-re, a repcéé 141 ezerről 104-re.
A kormány belátta, hogy a gazdákat sújtó áresésben szerepe lehet a határidős szerződések ellehetetlenítésének, ezért 2013 őszén az Országgyűlés ismét módosította a törvényt, s limitálva ugyan, de engedélyezte az ilyen kontraktusokat. A módosítás azt is tartalmazta, hogy ha kevesebb termés ígérkezik, akkor azt már az aratás előtt kontrollálhatja a gazdával szerződött felvásárló.
Mindezek hatására az idei termésre már kötöttek a felvásárlók határidős szerződést a gazdákkal, ám ennek mértéke meg sem közelítette a 2013 előttit. Ezért aztán idén is dömpingára van a már betakarított szántóföldi növényeknek. Legalábbis ez derül ki az agrárcégek vezetőinek szavaiból.
Egyikük, a kétezer hektáron gazdálkodó, pellérdi Gazdakör Kft. vezetője, Szczaurski József elmondta: március-áprilisban 50-54 ezer forintért kötötte le a búza tonnáját, most 40-43 ezer forint az ár, az árpáé tavasszal 51-52 ezer forint volt, jelenleg 40-41 ezer. Repcét a kft. 115 ezerért adott el februárban, e pillanatban 87 ezer a növény termésének tonnája. Szczaurski úgy látja, jó lenne, ha törvényt újra módosítanák, és visszaállna a 2012 előtti rend. A pellérdi cég vezetője nem kétli, hogy a gazdákat akarták megvédeni a határidős szerződések tiltásával, majd limitált engedélyezésével, ám a jogszabály módosítás kárt okoz a gazdáknak és ez által az országnak.
Ezt a kárt az általunk megkérdezett agrárszakemberek 2013-ban 200 milliárd forintra becsülték, s szerintük idén is hasonló lesz a gazdák bevételkiesése az említett okok miatt.
Varga András, a Tolna Megyei Gabonaválasztmány elnöke is azt szeretné, ha a törvény nem gátolná a határidős kontraktust. A 61 éves agrárszakember egy háború előtti tanmesét is felidézett:
– Amikor a parasztok betakarították a krumplit, a kereskedők nyaralni mentek. Egy hónap múlva visszajöttek, s addigra a gazdák már bármennyiért odaadták a krumplijukat, csak vigye már valaki. A törvény most a gazdákat hasonló helyzetbe hozza, mint a nyaraló kereskedő a krumplisokat.
Varga szerint a törvénymódosítást az a politikával átitatott cél sugallta, hogy „meg kell fékezni a multikat”.
– Az, hogy a kereskedő mind gonosz és kizsigereli a gazdákat, buta mantra – véli a választmányi elnök. – Mivel a mantra a hitről szól, aki ebben hinni akar, az hinni is fog. Meg kéne érteni végre, hogy a kereskedés is a termelés része, akkor boldogulnak a gazdák, ha a kereskedőkkel okosan együttműködnek. Nekem gazdálkodóként ez mindig sikerült.
Az egyik legjelentősebb hazai felvásárló cég, az amerikai tulajdonú Cargill Zrt. évente kétmillió tonna gabonát és olajos növényt vásárol fel a magyar gazdáktól. Kócza Zsolt, az rt. elnök-vezérigazgatója is úgy látja: hasznosabb lenne, ha a törvény nem gátolná a határidős szerződést. A Cargill 2012-ig évente félmillió tonnára kötött ilyen kontraktust, azóta töredékére estek vissza ezek az üzletek.
A vezérigazgató biztos abban, hogy ez a mostani helyzet bevételkiesést okoz a magyar gazdáknak, ő azonban ennek mértékét – a termelőknél – kisebbre, hozzávetőleg több tízmilliárdra becsüli, mivel a második módosítás után mégiscsak újraindultak a határidős kötések. Kócza Zsolt hangsúlyozza: az előrelátó gazda világszerte a termése harmadára határidős szerződést köt, harmadát aratás után értékesíti, harmadát pedig később, várva a legjobb árat.
Kerestük az ügyben Jakab Istvánt, a Magosz elnökét, aki a Fidesz képviselőjeként egyik előterjesztője volt a 2012-es és a 2013-as törvénymódosításnak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a kormánypárti agrárszakember is szükségesnek látja-e a törvény újabb módosítását. Választ nem kaptunk kérdésünkre.
