Számozott utcák, Miskolc: viharos bontás, vitás építés

– Én rendesen élek, beteg asszony létemre dolgozom a szeretetszolgálatnál, szemetet szedek, utcát söprök. Bejöhet a lakásomba, minden reggel azért kelek fél ötkor, hogy kitakarítsak, csak azután indulok munkába. De azt nem akarom, hogy a szomszédomba valami hangos, rendetlen családot költöztessenek, mert akkor Brüsszelbe is elmegyek panaszkodni – mondja Majoros Istvánné. Mások azt fájlalják, hogy noha négy lakás átalakítása már elkezdődött a Hatodik utcában, nem tudni, kik és milyen feltételekkel kaphatják majd meg. – Akinek hosszabb a nyelve és közelebb van a máltaiakhoz, hamarabb beköltözhet majd, mint az, aki rászorul, de csendben van – mondja Horváth Krisztián. Farkas Béla, alias Kaktusz szerint olyanok is rajta vannak a lakáshoz jutók listáján, akik önkényes lakásfoglalók, s csak nemrégiben költöztek a telepre.

Halász Sebastin, a máltaiak helyi vezetője csodálkozik az elterjedt pletykákon, azt mondja, a szeretetszolgálat még csak ezekben a napokban dolgozza ki a szociális lakásügynökség-program feltételrendszerét. Azzal is tisztában van, hogy lesz elégedetlenség, hisz aki nem jut első körben otthonhoz, az szítja majd a tüzet a többiek között. Azt viszont leszögezi: senkinek nem jár „ingyen” lakhatás, a feltételek szigorúak lesznek, lakbért, rezsit mindenkinek fizetnie kell. Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a program felelőse szerint jelentős előrelépés, hogy jelenleg immár nem a bontásról szól a történet, hanem éppenséggel lakások felújításáról. Hozzáteszi: az ő felfogásukban a telepfelszámolás nem egyenlő a házak eltúrásával, az a törekvésük, hogy megerősítsék a közösségeket. Sikertörténetként említi a veszprémi úgynevezett „pokoli torony” rehabilitációját s azt, hogy ennek nyomán a város immár az egész bérlakásállomány kezelését a máltaiakra bízta.

Többek szerint azonban elfogadhatatlan, hogy a miskolci önkormányzat mindössze harminc lakást „áldoz” a Számozott utcákban élők lakhatásának megoldására. A Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzat, több jogvédő civil szervezet és független szakember ­petíciót fogalmazott meg, s az itt élők emberhez méltó elhelyezését sürgették. Az önkormányzat Helyi Esélyegyenlőségi Programja szerintük intézkedési tervként elfogadhatatlan, s a legelemibb elvárásoknak sem felel meg. A program lakhatással kapcsolatos egyetlen eleme a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével létrejövő Szociális Lakásügynökség, amely „a lakhatás nélkül maradt családok befogadásáról” fog dönteni. A terv harminc lakást különít el erre a célra, amely nyilvánvalóan a töredéke annak, amelyre szükség lenne az eljárás korábbi adatai alapján. Jelenleg a Számozott utcákban még mintegy száz család él.

A már kiköltöztetett és önként szétszéledő családok kompenzálása teljesen hiányzik a programból.