A mezőcsáti kistérséghez tartozó 1300 fős településen akkortájt kevesebben kértek segélyt, visszaszorult a lopások száma is. Aztán jöttek sorra a nehézségek –2011-ben Németországban járványos megbetegedéseket okozott a fertőzött uborka, ezért Európa-szerte visszaesett a kereslet: az igriciektől is elpártoltak a felvásárlók.
Hiába kértek segítséget az Orbán-kormánytól, nem kaptak kárenyhítést. Biztosításuk sem volt, így újabb pofon érte őket, amikor egy hatalmas jégeső elverte a paradicsom- és paprikatermésük nagy részét. Az igriciek mindebből csak a történet elejét jegyezték meg: „a cigányok milliós támogatásokhoz jutottak”.
Kislászló Csaba szerint minden közprogram mellé szigorú pénzügyi elszámolás kell, s abban a pillanatban, ha visszaélést tapasztalnak, el kell zárni a pénzcsapokat. Ha ezt érti valaki „rend” alatt, akkor ilyen szempontból valóban rendpárti politizálásra van szükség – tette hozzá. De ez csupán az a minimumelvárás, ahogyan a dolgoknak működniük kellene, s ahogyan más, normális országokban működnek is.
– Pénz kell az embereknek –mondta egy a neve elhallgatását kérő jászsági polgármester. – Ha valaki hozzászokott valamihez, és azt már nem kapja meg, fogja magát, és elveszi a másiktól. Vidéken ez a törvény. Nincs morál, nincs etika. Szétesett, önálló munkára képtelen embereket kellene kihúzni a gödörből, és erre már senkinek nincs ereje mifelénk. Attól tartok, hamarosan eluralkodnak a farkastörvények: az erősebb elveszi a gyengétől, amije van. Négy-öt év, s ha minden így megy tovább, kitör egyfajta polgárháború vagy éhséglázadás, nevezzük, aminek akarjuk.
Nyakó István, az MSZP (illetve az áprilisi választáson a kormányváltó összefogás) ózdi országgyűlési képviselőjelöltje azt mondja: ahol van munka, van kenyér, van tisztességes bér, ott van remény, van közbiztonság és rend is. Ahol nincs munka, nincs kenyér, ott reményvesztettség van, kilátástalanság, bűnözés, és nincs rend.
– A baloldalnak éppen ezért a rend fenntartásának igényére nem kizárólag rendőri, rendészeti eszközökkel kell tudni válaszolnia, sokkal inkább a munka jelentősége kell hogy elsőrendű legyen. Ha a létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság hármasából kiesik a létbiztonság, akkor a közbiztonság is megrendül. A baloldal a létbiztonság pártja. Lakossági fórumokon, a választókkal való találkozások során azokról, akik rögtön a halálbüntetés visszaállításában látták a megoldást, tudtam, hogy elkötelezett Jobbik-szavazók. Olvastam ugyanis a szélsőjobboldaliak helyi programját. Őket nem lehetett meggyőzni. Sajnos, ezen a vidéken nincs sem jogbiztonság, sem rend, a hétköznapokat pedig inkább a gyűlölet és a bosszú alakítja. A baloldal nyolc éven keresztül eljátszotta azt a lehetőséget, hogy bebizonyítsa: ahol van kenyér és munka, ott rend is teremthető. Többek között ezzel is magyarázható, hogy a Jobbik ebben a régióban a második helyre kúszott. Jó szándékú kísérletek folytak, de érdemben nem történt változás. A társadalmi és gazdasági válság évtizedes ezekben a térségekben. Azt látom, hogy mivel a Fidesz társadalompolitikája miatt nem fognak tudni konszolidálni ebben a régióban, négy év múlva még rosszabb állapotok lesznek. A válság táptalaja a szélsőségeseknek. A válság pedig nőni fog ezen a vidéken. A Jobbik tömegesen fog önkormányzati pozíciókat fogni, és mivel a Fidesz maradt kormányon, immár nem fognak tudni másra mutogatni. Be fog bizonyosodni, hogy mindaz, amit megoldásként kínálnak, nem hoz megnyugvást. Sem verbálisan, sem más módon nem tudunk és személy szerint én nem is akarok versenyezni a Jobbikkal. Hiszem, hogy van még visszatérési lehetősége a baloldalnak ebben a régióban is. Ezt azonban csak a munka pártján tudja megtenni – mondja Nyakó.
Komjáthi Imre edelényi munkás, a „Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket!” Egyesület elnöke, a Közmunkás Szakszervezet – épp a napokban antirasszista Radnóti-díjjal kitüntetett – társelnöke pedig úgy véli: még mielőtt a rendpártiságot, a megnövekedett biztonságigényre adandó baloldali válaszokat keresné a baloldal, egy mély műhelymunka keretében tisztázni kell a fogalmakat.
– Az politikai öngyilkossággal ér fel, ha erről a kérdésről felkészületlen és átgondolatlan őszinteséggel beszélünk. A szocialista párton belül régóta feszültséget okoz, hogy vidék és főváros másfajta élességgel fogalmazza meg a hétköznapi biztonságérzet hiányára adandó politikai válaszokat. A szélsőjobboldal megerősödésével a politikailag korrekt beszédben zéró tolerancia érvényesült. Azt viszont be kell látni, hogy bár keskeny a határvonal, és nagyon óvatosan kell közlekedni a megfogalmazások között, ideje kettéválasztani a zsigeri rasszizmust és a valós társadalmi feszültségekről való beszédet. Személy szerint is nehéz volt megélnem a vidéki fórumokon, amikor többen felálltak és azt mondták: bár értékrendjük ideköti őket, de azért nem szavaznak a baloldalra, mert félnek, hogy olyan politikai döntéshozók kerülnek kormányközelbe, akik legitimálják a „megélhetési bűnözést”. Akik politikai korrektségből felmentést adnak azoknak, akik átmásznak a kerítésükön, és ellopják a megélhetésüket, az életüket jelentő terményeiket. Hiába érveltem nekik azzal, hogy súlyos tett áramot vezetni a kerítésekbe, ebben látták az egyetlen megoldást. Meg akarják védeni a vagyonukat, az életüket.
Hiába érveltem azzal, hogy csak tüneti kezelés a polgárőrség, a településőrség vagy a mezőőrség megerősítése, itt rendszerszintű problémát kell kezelni. Borsodban az utóbbi évtizedek legnagyobb vesztesei a szegények, a romák voltak. Tömegével váltak munkanélkülivé, és nem is találtak vissza a munka világába. A politikának pedig erre nem voltak válaszai. Ugyanilyen problémának látom az oktatás helyzetét. A jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan arra, hogy oldja a feszültségeket. A tanárok alulfizetettek, leterheltek, fáradtak. Harmincfős osztályokban a tehetséggondozást sem lehet tisztességgel végezni, nemhogy a problémásabb gyermekekkel érdemben foglalkozni. Célzottan, motivált és megfizetett tanárokra, családsegítőkre van szükség. Tudom, ez egy hosszú folyamat, de most is csak beszélünk róla, és még mindig nem kezdtük el legalább részben megvalósítani. A közmunkások körében is azt tapasztaltuk, hogy többségük félelemből vagy hálából a kormánypártokra adta a voksát. Sokan voltak, akik azért mentek el szavazni, mert látták annak a valós és megvalósítható ígéretét, hogy közmunkásból hamarosan valódi dolgozók lehetnek. Sokan tették egyértelművé, hogy míg korábban a kisebbik rossz elvén választották a baloldalt, most a kisebbik rosszban a Jobbikot látták. Ha a baloldal megoldást akar, akkor nem a kisebbik rossznak, hanem a legjobb megoldást nyújtó erőnek kell lennie – mondta.
