Végleg elveszíthetjük a keleti megyéket

A jövő évi költségvetés 5,1 százalékos átlagos keresetnövekedéssel számol, de ez a munkavállalói oldalt – tekintettel a cafetéria szabályainak kedvezőtlen változására is – aligha elégíti ki – jelentette ki Kordás. Az MSZSZ-nek változatlanul az a célja, hogy a minimálbér 2018-ra érje el a létminimum összegét, amihez a következő két évben nettó 15 ezer forintos – nagyjából húsz százalékos – emelésre lenne szükség. A bérfelzárkóztatás különben a munkaadók érdeke is – véli az érdekvédő –, hiszen az alacsony fizetések kedvezőtlenül befolyásolják az ország versenyképességét.

Októberben az MSZSZ veszi át a Ligától a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács soros elnöki tisztét, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy tisztességes béreket harcoljanak ki, és ehhez a többi szakszervezeti konföderáció támogatását is remélik – emelte ki Kordás. Maga egyébként úgy látja, az egykulcsos szja okozza a legnagyobb gondot, mert a legrosszabbul fizetett emberek zsebében hagyja a legkevesebb pénzt, miközben a magas jövedelműek a keresetük egy részét külföldön költik el, ami a hazai gazdaság számára nem hoz semmilyen hasznot.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Ahhoz, hogy a fizetések versenyképesebbé váljanak, az elnök szerint a szociális partnerek mindegyikének tennie kellene valamit: a kormánynak csökkentenie kellene a béreket terhelő adókat és járulékokat – az alacsony keresetűek esetében egyszámjegyű szja-t kellene bevezetni –, míg a vállalkozásoknak az eddiginél többet kellene fizetniük, a munkavállalóknak pedig hozzá kellene járulniuk a hatékonyság növeléséhez.

Azt Kordás egyelőre nem tudja, hogy mindebből mit sikerül valóra váltani, mindazonáltal még határozottabb fellépést ígér, s ha másként nem megy, nem rettennek vissza a nyomásgyakorlás keményebb módszereitől sem. Reméli ugyanakkor, hogy a bérügyekben a szakszervetek egységesen lépnek fel, hiszen a versenyszférában és az állami, illetve az önkormányzati szférában is elkerülhetetlen a fizetések érzékelhető emelése.

Arra viszont alig lát esélyt a szakszervezeti vezető, hogy azokból a keleti régiókból, amelyekben sokak számára csak a közfoglalkoztatás biztosít némi bevételt, az álláskeresők tömegesen áttelepüljenek Nyugat-Magyarországra. Ők ugyanis nemigen mozgósíthatók, mert az ingatlanuk gyakorlatilag eladhatatlan, a családjuktól pedig nem akarnak elszakadni.

Sokan ezért más stratégiát választottak: igyekeznek a háztájiban egyre nagyobb arányban megtermelni mindazt, amire szükségük van, a közmunkából pedig befolyik annyi pénz, amennyi a minimális megélhetési feltételeket biztosítja. Kordás szerint a KSH adatai is ezt támasztják alá: Kelet-Magyarországon négy százalékkal csökkent a fogyasztás, tehát a boltokban kevesebbet költenek az emberek. Ez persze aligha kívánatos út – tette hozzá –, mert egyértelműen visszalépést jelent, s az ország végletes kettészakadásához vezethet.

Erre a helyzetre az elnök szerint valamilyen megoldást kellene találni, például a gyakran értelmetlen közmunka helyett az államnak a piaci alapon működő munkahelyek létrehozását kellene támogatnia. Hiába fordítanak ugyanis a közfoglalkoztatásra százmilliárdokat, mert alig sikerül valakit visszavezetni az elsődleges munkaerőpiacra. Ha ezen nem változtatnak, a keleti régiók végképp lemaradnak.