Az egymással csatározó pártok az elmúlt öt-hat évben végképp elfordultak a hétköznapoktól, a közélet különvált a magánélettől. Az ellenzék szinte az Orbán-kormány megalakulása óta sorolja a közjogi sérelmeket, de az emberek – mondta Tamás Pál – nem érzik, hogy ehhez közük lenne. Bár nem szeretik az Orbán-rendszert, megtanulták, hogy valahogy ezzel is együtt lehet élni.
„Tök amatőr voltam”
Napok alatt lett a tüntetéssorozat egyik arca az Iwiw-alapító Várady Zsolt, aki ma is úgy tartja, a netadó terve csak szikra volt, az emberek a kormány működését bírálták. Mégsem tudja, lehetne-e még egyszer mozgósítani a tömeget.
– Egy év múltán, miként látja, a netadó vagy a kormány utálata adott erőt a múlt őszi tüntetéssorozatnak?
– A netadó csak az apropó volt, az utolsó csepp a pohárban. Úgy gondolom, az emberek az állam, a kabinet és a kormánypárt működéséről mondták el a véleményüket. Igaz, sokféle esemény, hangulat különleges együttállása kellett ahhoz, hogy ilyen elemi erővel törjön fel a kritika. Egymást érték a mutyiügyek, a végiggondolatlan, a párbeszédet és az átláthatóságot nélkülöző intézkedések, ott volt az amerikai kitiltási botrány, és aztán váratlanul kiderült, hogy megadóztatnák az internetet is.
– A netadó tervének visszavonása után miért lettek egyre kevesebben a tüntetők?
– Ennek sok oka van. Egy a sok közül, hogy miközben én esetleg jó fejnek tűnhettem, ahogy ott álltam a színpadon és indulatos, lelkes beszédeket mondtam, valójában tök amatőr, tapasztalatlan voltam. Nem tudtam eleget arról, mi kell ahhoz, hogy az ember egy ilyen szerepet felelősséggel elvállalhasson. És nem ismertem fel, hogy sokaknak csalódást okozhatok, ha esetleg reményt keltek a változásra, de letisztult program, támogató szervezet híján erre rövid távon nem kínálok megoldást. És megemlíthetem, hogy talán túl nagy elvárásai voltak a tüntetők sokaságának, még inkább a médiának. Tízezreket vittünk az utcára, mégis erős túlzás volt rendszerváltó ellenzékről beszélni.
– Az őszi tüntetéshullám örökre elsimult?
– Nem tudom, lehet-e még egyszer mozgósítani ezt a tömeget. A tavaly őszi kivételes pillanatban minden adott volt ahhoz, hogy ennyi embert elérjünk, megszólítsunk. Az biztos, hogy ehhez komolyabb alapra, talán egy mozgalomra, pártra lenne szükség.
– Tervez ilyet létrehozni?
– Sokféle kezdeményezésről hallok mostanában. Ami biztos, a jelenlegi politikai közegben pártpolitikai ambícióim nincsenek. Ahogy eddig, ma is az a célom, hogy valamiképp hatni tudjak a társadalomra, hogy elősegíthessem azt a nagyszabású társadalmi változást, amely szerintem az egyetlen megoldás lehet a jelenlegi közállapot, közhangulat normalizálására. Többek között azt szeretném, ha az emberek nem az államtól várnák a megoldást minden egyes ügyben, hanem ők fogalmaznák meg igényeiket, és fektetnének energiát érdekeik érvényesítésére. Ezért is dolgozom folyamatosan a már működő Populus.hu portálon, amely konkrét ügyek, problémák, tervek mentén segít összehozni embereket, közösségeket.
A netadó viszont a magánszférát fenyegette. A Fidesz számára különösen kellemetlen volt, hogy speciálisan a fiatal korosztályokat haragította magára. Annak ellenére, hogy a demonstrációkon kormányellenes jelszavakat skandáltak és a Fidesz székházát is megrongálták, a szociológus szerint a tömeget nem a rendszert általánosságban elutasító ideológia irányította.
Kiderült, hogy a Fidesz meghátrál, ha komoly ellenállással találkozik.
Így tett a jóval kisebb méretű, de látványos diáktüntetések idején is.
|
A Fidesz székházát is megrongálták, de a tömeget nem a rendszert általánosságban elutasító ideológia irányította
M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
A másik tanulság – mondta Tamás Pál –, hogy az emberek csak egy-egy konkrét ügyben hajlandók nagy számban utcára vonulni. Még akkor sem biztos. A kormány a vasárnapi boltbezárással is durván beavatkozott a magánéletünkbe, a demonstrációk a azonban elmaradtak. A boltzár esetében más kulturális kódok működtek – véli a szociológus.
A frontális szembefordulás helyett a magyarok szívesebben keresnek kiskapukat.
Hiába értek el sikert a netadó elleni tüntetések, az átlagpolgár nem lát rá lehetőséget, hogy magát a rendszert megváltoztassa. Talán nem is érez rá késztetést. A kormány rengeteg parciális, részleges érdeket sért, de ezek az intézkedések nem váltanak ki általános tiltakozást. Nálunk az emberek hagyományosan kevéssé érzékenyek mások sérelmeire. Ezek a mentális tradíciók töretlenül tovább élnek – jelentette ki Tamás Pál.
|
Várady Zsolt
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Böcskei Balázs politikai elemző is fontosnak tartja, hogy feltűnően sok fiatal vett részt a tüntetéseken, de – Tamás Páltól eltérően – úgy látja, a netadó nem csak a fiatalokat mozgósította. Éppen az a lényeg, hogy az abszurd ötlet mindenkit felháborított és egyesített. Azzal a megállapítással viszont Böcskei Balázs is egyetért, hogy a tüntetések végső soron nem jutottak el a kormánnyal szembeni totális fellépésig.
A szónokok igyekeztek is gondoskodni arról, hogy ez ne következzen be. Kifejezetten távol tartották magukat a pártpolitikától és az ellenzéktől.
Mindent elkövettek, hogy a demonstrációk csupán egyetlen ügyre koncentráljanak, ne csapjanak át általános elégedetlenségbe. Miután sikerült elérni, hogy a kormány visszavonja a netadó tervét, a szervezők – mondta a politikai elemző – lefújták az egészet: „Véget ért a forradalom, mindenki menjen haza!”
A Fidesz korábban átélt már forró pillanatokat, például 2012 első napjaiban: az Operaháznál rendezett emblematikus tüntetésen addig nem tapasztalt heves indulatok törtek felszínre. Az akkori vészhelyzetben a békemenet sietett a kormány segítségére, ez elegendőnek is bizonyult a megingott rendszer stabilizálásához.
A békemenet a netadós időkben is bejelentkezett, de a Fidesz elhárította az ajánlkozást. Több mint valószínű, hogy nem jött volna össze egy újabb átütő erejű kormánypárti demonstráció. Igaz, szükség sem volt rá.
Bár időlegesen rengeteg szavazó hátat fordított a Fidesznek, a kormány népszerűségvesztéséből az ellenzék nem tudott profitálni.
Csekély eredménnyel jártak azok a kísérletek, amelyek a közhangulatot és a netadó elleni tüntetések lendületét kihasználva tartalmi szempontból szélesebb spektrumot felölelő ellenállás megteremtésével próbálkoztak. A tiltakozási hullám magától elcsendesedett, Böcskei Balázs szavaival élve: „ideiglenesen az eredménytelenségből fakadó alkalmazkodás lett a jellemző”. Pár héttel később „Nincs hova hátrálnunk!” mottóval tartottak kormányellenes demonstrációt. Böcskei is azok között volt, akik empirikus kutatást készítettek a résztvevők körében. (A rend kedvéért: a nem reprezentatív vizsgálatot az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézete egy kutatócsoportja végezte.)
Élet a netadó után
A civil szervezetek legnagyobb európai elismerését kapta meg a tiltakozás. Gulyás Balázs főszervező úgy véli, nem csak a strasbourgi díj jelzi a sikert: a parlamenti kétharmad lebontásában is jókora szerepük volt a tüntetéseknek.
– Egyes vélemények szerint elszalasztott ellenzéki lehetőség maradt az őszi demonstrációsorozat. Valóban kudarc, hogy nem született új erő?
– A netadótüntetésnél más volt a cél. Miután tavaly október 21-én létrehoztam a Százezren az internetadó ellen nevű Facebook-oldalt, a többi szervezővel megállapodtunk, hogy a netadó-tiltakozás csak a netadóról szól majd, mert így többet lehet elérni. Mivel az új adó egy látványosan ostoba kormányzati pénzbehajtási kísérlet volt, megnyílt a lehetőség arra, hogy az emberek végre legyőzzék a hatalmat egy ügyben. Utána más csoportok hirdettek tüntetéseket, amelyekből sokat támogattunk, soknak a szervezésébe is beszálltunk. A tüntetésekből valóban nem nőtt ki új erő, de a Fidesz azon az őszön egymillió szavazatot vesztett, és így februárra elbukta a parlamenti kétharmadát is. Az egymillió elvesztett szavazó egy részét visszanyerte a Fidesz a menekültügyi propagandával, de ez nem tarthat örökké. A lassuló növekedést és a terjedő szegénységet nem lehet a végtelenségig takargatni.
– Sokan ennél is többet reméltek.
– Megmozdult az ország, sokan reméltük, hogy ez valamilyen változást hozhat. A kétharmados parlamenti többség önfeloszlatásához azonban földrengés kellett volna. Ehhez tényleg kevés volt a munkánk.
– Egy fontos elismerést így is kivívtak.
– Az Európai Civil Fórum díját az állampolgári kampány kategóriában kaptuk meg. Ez a díj a civil szervezetek legnagyobb európai elismerése. Strasbourgban az Európa Tanács épületében adják át. Úgy terveztük, hogy a díjátadón Füzessi Károly, Gulyás Márton, Köves Nóra és jómagam képviseljük a szervezőket.
– A tüntetéssorozatot elindító Facebook-oldal ma is működik. Mégis van élet a netadó után?
– Amikor a parlamentben is bejelentették a netadó visszavonását, egyfajta szavazást indítottunk a Százezren az internetadó ellen Facebook-oldalon. Több mint 20 ezren azt jelezték, hogy folytassuk a kormányzati hibák és korrupció kritikáját, és csak páran fejeztek ki ellenvéleményt. A Facebookoldal azóta is komoly olvasottságú információs platformként működik. A Facebookcsoport körüli laza hálózat pedig alkalmas tüntetések vagy megemlékezések szervezésére. Mi szerveztük huszonnégy óra alatt a Kossuth téri csendes megemlékezést Göncz Árpád halála után, hogy mindenki kifejezhesse tiszteletét. Ezzel a Göncz Árpád képviselte tisztesség, szabadság és szolidaritás értékei mellett is kiálltunk.
A kutatás eredménye világossá tette, hogy a pártválasztásukban bizonytalan vagy éppen a Fideszből kiábrándult szavazókat kevéssé sikerült aktivizálni. A tüntetők túlnyomó többsége a parlamenti választáson eleve ellenzéki pártra szavazott, jelentős részük már 2010 és 2014 között is ott volt az ellenzéki megmozdulásokon.
A masszív Orbán-ellenesség azonban kevés ahhoz, hogy ismét nagy számban az utcára vigye az embereket.
A Tamás Pál által elmondott szempontokon túl Böcskei Balázs szerint a mostani helyzet kialakulásához az is jelentősen hozzájárult, hogy az ellenzéki stratégiák elbuktak – avagy meg sem születtek. A kormánnyal szemben létrejött, az egyszerűség kedvéért új baloldalinak nevezett szerveződések megpróbálkoztak azzal, hogy egy kalap alá vegyék és elutasítsák a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évet, ám erre nyilvánvalóan nem mutatkozott kellő fogadókészség. Kudarcot vallott az úgynevezett kormánybontó népszavazás is.
|
Gulyás Balázs
M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
A parlamenti demokratikus ellenzéki pártoknak nincs könnyű dolguk. A Fidesz nem válogat az ellenzéki politikai cselekvést szűkítő eszközökben, a menekültkérdés pedig az utóbbi négy-öt hónapban mindent más témát „kitakart” – tette hozzá a méltányosság kedvéért Böcskei Balázs. Ezzel együtt úgy gondolja, hogy a parlamenti baloldal következetlenségét nem lehet kizárólag a körülményekre fogni. A baloldalnak meg kell győznie a választókat arról, hogy elegendő tudása és ereje van a kormány leváltásához: ehhez ügyeket kell nyernie. Különben az ellenzéken az sem fog segíteni, ha a Fidesz megint elkövet majd olyan súlyos hibákat, mint a netadó bejelentésekor.
