„Ez az utolsó esélyek egyike”

– Az ENSZ-ben a főtitkár-helyettesi poszt nem választott tisztség?

– Nem, ezek politikai megbízások, amelyekről a főtitkár dönt. Az én megbízatásom most az év végéig szól, vagyis az új klímamegállapodás tető alá hozásában, a november végén kezdődő párizsi klímakonferencia előkészítésében és sikeres lebonyolításában kell segédkeznem.

– Lát erre reális esélyt?

– Biztosan nem lesz könnyű, és még ha minden jól sikerül, akkor sem jutunk el egy olyan helyzetbe, hogy azt mondhassuk: mindent megoldottunk, a klímaprobléma kipipálható. Viszont az is tény, hogy ma sokkal biztatóbbak a kilátások, mint akár csak három-négy hónappal ezelőtt. Akkor még szinte elképzelhetetlennek látszott például, hogy az USA és Kína is bevonható egy nemzetközi kibocsátáskorlátozási rendszerbe, mára viszont a két legnagyobb kibocsátó megállapodott, az előbbi érdemi kibocsátáscsökkentést jelentett be, az utóbbi pedig céldátumot adott az üvegházgáz-termelés növekedésének megállítására. Vagyis egy mindenkire nézve kötelező megállapodás elérhetőnek látszik, inkább az a kérdés, hogy elég ambiciózusak-e a célok, alkalmasak-e a felmelegedés megállítására. Tíz hónapunk van rá, hogy egy ilyen célrendszert kidolgozzunk.

– Mi lesz a párizsi konferencia valódi tétje?

– Annyival kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedése ne haladja meg a 2 Celsius-fokot, a legelfogadottabb tudományos vélemények szerint ugyanis efölött a klimatikus változások visszafordíthatatlanná válnak.

– És mi minősülne elfogadható eredménynek? A klímával foglalkozó tudósok azt is mondják, hogy az említett küszöb alatt maradáshoz sokkal drasztikusabb korlátozások kellenének, mint amire a ma legprogresszívabbnak számító államok hajlandóak.

– Számomra az elfogadható eredmény egy olyan megállapodás lenne, amely hosszú távon garantálná, hogy a klímaváltozás nem válik irreverzibilissé. Ugyanakkor a teljes siker és a kudarc között vannak átmenetek, nem biztos, hogy a párizsi végeredmény egyértelműen besorolható majd valamelyik szélső kategóriába.

– Mi történik akkor, ha nem sikerül konszenzusra jutni egy új, valóban hatékony klímaegyezményről?

– A megállapodásnak nem nagyon van alternatívája. Nemcsak a kibocsátás mennyisége, hanem az eltelt idő is számít: ha egy-két éven belül nem történnek látványos változások a klímavédelemben, akkor túlságosan megnő a szén-dioxid-koncentráció a légkörben, a felmelegedési folyamatot nem lehet megállítani, és ennek széles körben érzékelhető következményei lesznek. A párizsi klímacsúcs az utolsó esélyek egyike.

– Magyarként egy olyan országot fog képviselni az ENSZ-ben, amelynek nincs látható klímapolitikája, ahol a kormányban nincs környezetvédelmi minisztérium, nincs igazi felelőse a klímaügyeknek. Mi a véleménye arról, ahogyan a kormányzat a globális környezeti problémákat kezeli?

– Magyar állampolgárként, vagyis ténylegesen magyarként kezdem el a munkát, bár van másik állampolgárságom is. De képviselni nem Magyarországot fogom, nem része a tevékenységemnek, hogy bármelyik államot képviseljem. Amit kérdezett, arról legfeljebb magánvéleményem lehet – van is, de nem szeretném elmondani. Nem az lesz a dolgom, hogy egyes államokat bíráljak, hanem az, hogy ha valahol elakadna a megegyezéshez vezető folyamat, akkor megtaláljam a kivezető utat a zsákutcából. Egyetlen ország sincs könnyű helyzetben: a fejletteknek, akik már eddig is sokat tettek a szennyezés csökkentéséért, aránytalan terheket kell vállalniuk a további előrelépésért, Kínában viszont már egy apró eredményhez is hatalmas változások kellenek. A katasztrófa elkerülésén kívül kevés a közös érdek, jóval több az ellentét. A legnagyobb kérdés, hogy hogyan jut el a klíma megvédéséhez szükséges technológia mindenkihez, és honnan lesz erre pénz. Amikor a tárgyalások megfeneklenek, sokszor már nem is az éghajlatváltozásról beszélünk, hanem kevéssé klímaspecifikus, hétköznapi problémákra kell megoldást találni.

– Minek kell történnie ahhoz, hogy egy év múlva ilyenkor elégedett legyen az elvégzett munkával?

– Ha Párizsban minden a reményeink szerint alakul, sikerül elfogadni egy olyan egyezményt, amely reális reményt nyújt a felmelegedés megfékezésére, és végre hazamehetek, akkor maradéktalanul elégedett leszek.