Út a kilencedikig

1923-ban, Budapesten született szociáldemokrata munkáscsaládba. Eredetileg nyomdász, később közgazdász. Kamaszkorától szociáldemokrata aktivista. 1947–48-ban a pártja megsemmisítéséhez vezető „pártegyesítési” folyamat harcosa. A Rákosi-korszakban fontos pozíciókat tölt be, az 1956-os forradalom miniszterként éri. Részt vesz a forradalom elfojtásában. 1962-től az MSZMP KB titkáraként az állampárt gazdaságpolitikájáért felel, ő irányítja a tervgazdálkodást fellazító gazdasági reformot. A reform után ő is megbukik 1974-ben. A 70-es évek közepétől, igazgatása alatt, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete a reformgondolatok és reformerértelmiségiek menedékhelye lesz. A Svenska Dagbladetnek adott 1977-es interjúját, miszerint Magyarországon valaminő egészséges pluralizmus érvényesül, amelynek jövője azonban bizonytalan, a szamizdat butikban árulták. A nyolcvanas évek közepén ismét előrelép. Támogatja a „radikális” reformelképzelések kidolgozását. Kádár bukása után visszatér a párt legfelső vezetésébe, a Németh-kormány államminisztere. 1989 júniusától az MSZMP utolsó, 1989 októberétől az MSZP első elnöke. Úgy határozza meg az utódpártot, mint amely egyszerre képviseli a kommunista és a szocialista gondolat örökségét. Az MSZP elnökeként megszavaztatja, hogy a párt ne vonuljon ki a munkahelyekről. Az 1990-es választási vereség után lemond. Két ciklusban országgyűlési képviselő, 1998-ban visszavonul. (R.. S.)

A leghosszabb ideig, nyolc éven keresztül (1990–1998) vezette az MSZP-t. A Németh-kormány külügyminisztereként jelentős szerepe volt a kelet-közép-európai szocialista tömb felbomlásában és Németország újraegyesítésében azáltal, hogy a kormány 1989 szeptemberében megnyitotta a magyar–osztrák határt a keletnémet menekültek előtt. Európai megbecsülését csak kismértékben árnyékolta be, hogy a karhatalom tagjaként részt vett az 1956-os forradalom leverésében. Pártelnökként kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás után az MSZP ki tudott törni a pártállami karanténból, az 1994-es parlamenti választásokon nagy arányú győzelmet aratott, s az SZDSZ-szel koalícióra lépve kétharmados parlamenti többségre tett szert. Az ország közelgő pénzügyi csődjének elkerülése érdekében fogadtatta el saját pártjával és a parlamenttel 1995 tavaszán a Bokros-csomagot, amelynek hatására az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Híres volt ravaszságáról és dörzsöltségéről, saját pártjában a lehetséges riválisait sorra „jégre vitte”, Nagy Sándor MSZOSZ-elnököt például gazdasági miniszternek jelölte, de az SZDSZ ellenállására hivatkozva végül nem nevezte ki a posztra. A koalíciós partnerrel folytatott csatározásai közben azonban nem ismerte fel időben, hogy az 1998-as választások második fordulójában a Fidesz–MDF szövetség összefog a Független Kisgazdapárttal, s így győzik le az MSZP-t. A vereséghez az is hozzájárult, hogy a miniszterelnök-jelölti vitában Orbán Viktor felnőtt Horn Gyulához, s már a döntetlen is a Fidesz elnökének kedvezett. A választási vereséget követően 1998 szep-temberében lemondott a pártelnöki posztról. (B. I.)

1998 szeptemberében vette át a pártelnöki posztot Horn Gyulától. A rutinos külügyér feladata volt stabilizálni az MSZP-t a sokkszerű parlamenti választási vereség után. Az MSZP és az SZDSZ már az őszi önkormányzati választásokra talpra állt. Kovács csak rövid ideig dédelgette azt az álmot, hogy a 2002-es választásokon ő legyen Orbán Viktor kihívója, végül átadta a helyét Medgyessy Péternek, és kettejük tandeme sikerre vezette az MSZP-t. A választások végkimenetele azonban az utolsó pillanatig kétséges volt, az összes közvélemény-kutatás a Fidesz győzelmét jósolta. Ebben a környezetben, a választások első fordulójának éjszakáján hangzott el Kovács örök érvényű mondata: „mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választást”.  A Medgyessy-, majd az első Gyurcsány-kormányban külügyminiszterként dolgozott, 2004-ben, az EP-választási vereség után mondott le a pártelnöki posztról, amikor az Európai Bizottság adó- és vámügyi biztosává nevezték ki. Hazatérése után még visszatért az MSZP vezetésébe, de a Mesterházy-korszakban kiszorult onnan, előfordult, hogy már a jelölőbizottság sem támogatta indulását, így nem is szavazhattak rá a kongresszuson. (B. I.)

Az első MSZP-elnök, aki 1956 után született, és máig az utolsó, akivel választást nyertek a szocialisták. Ezek jó identitásképző elemek a múlt héten a választmány élére megválasztott Hiller Istvánnak, noha hároméves elnöki periódusára mindenki a Gyurcsány-korszak részeként tekint. Miniszteri kinevezése után előzékenyen át is adta a párt vezetését a valódi hatalmat birtokló kormányfőnek.
A civilben barokk kori diplomáciatörténettel foglalkozó történész – akit a kevéssé populáris téma ellenére az év oktatójának is megválasztottak az ELTE bölcsészkarán – tagja volt az állampártnak, igaz, a pártelnökök sorában elsőként mint mezei tagkönyvbirtokos. 2004 októberében Szekeres Imrével szemben választották elnökké, csaknem egy évtizedig ez volt az utolsó párharc az MSZP vezetéséért. Ma már aligha érzi magáénak az ő idejében lezajlott 2004. decemberi, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampányát, kivált, hogy nemzetpolitikai érzékenységét nemrég Orbán Viktor is megdicsérte. A 2006-os győzelemhez vezető korteskedést pedig egyértelműen Gyurcsány vezényelte – igaz, a választást követő népszerűségesésért sem Hillert okolják. Az egykori másodhegedűs Hiller és Gyurcsány útjai utóbb elváltak, a volt oktatási miniszter ma már nem számít a DK-val való együttműködés elszánt hívének. Csaknem tíz év elteltével pedig ismét az MSZP egyik csúcsvezetője lett. (B. D.)

Ünnepelt vezető, kiátkozott szakadár, a baloldal reménye, a baloldal sírásója, újrázó miniszterelnök, népszerűtlenségi csúcsok ostromlója – a legellentmondásosabb karriert Gyurcsány Ferenc futotta be az MSZP elnökei közül. Igaz, pártvezérként kevés örömben volt része, elnöki periódusának kezdetén már zuhanó pályán voltak a szocialisták. 2007-es megválasztásakor a küldöttek 89 százaléka voksolt rá a versenytárs nélküli „versenyben”. Ennek előzménye, hogy megfenyegette pártját: csak akkor folytatja miniszterelnökként, ha legalább 75 százaléknyian támogatják. Ez sikerült neki, a bukást elkerülnie viszont nem. Két évvel később távozott a kormányfői posztról, és bár pártelnöknek újraválasztották, egy héttel később lemondott. Képviselőként folytatta, a 2010-es választások után híveivel megalakította a Demokratikus Koalíció Platformot, és tett még egy kísérletet az MSZP meghódítására. Nem járt sikerrel, ahogy népszerűsége csúcsán sem tudta kicsavarni a pártot a „bölények” kezéből. 2011 őszén viharos jelenetek közepette kilépett a szocialista pártból, amelynek egyes vezetőit azóta is árulással vádolja. Másnap megalapította a Demokratikus Koalíciót, amelyben személyi konfliktusoktól már nem kell tartania. (P. P.)

LENDVAI ILDIKÓ „Afféle muszáj Herkules szerep volt, herkulesi képességek és lehetőségek nélkül” – így jellemezte egy évig tartó elnökségét Lendvai Ildikó. Bár 2009-es megválasztásakor ért pártkarrierje csúcsára, tudhatta, hogy elnöki tevékenysége igazából epizódszerep lesz az MSZP történetében. Amikor az addigi frakcióvezető átvette a megyei elnökök által lemondatott Gyurcsány Ferenctől a párt vezetését, már nem az volt a kérdés, hogy az MSZP képes-e fordítani 2010-ben, hanem az, hogy meg tudja-e akadályozni a Fidesz kétharmadát. Az MSZP elnöke akkor úgy döntött, hogy a párt maradék baloldali karakterét kockáztatva beáll a megszorításokkal válságot kezelő Bajnai Gordon kormánya mögé, hogy időt nyerjen a pártnak. Ez azonban nem jött be. A politikában 1974 óta jelen lévő Lendvai elnöksége idején – kihasználva az ­MSZP-n belüli népszerűségét, tekintélyét – integrátorként lépett fel. 2010 után fő szorgalmazója volt a generációváltásnak, ám támogatottjai, Mesterházy Attila, majd Tóbiás József nem voltak képesek talpra állítani az MSZP-t. Mi több, 2011-ben Gyurcsány kiválásával a pártegység is odalett. Lendvai a párt nagy öregjeivel szemben maga döntött úgy, hogy a 2014-es választáson már nem indul, de a párton belül továbbra is hallatja a hangját. (M. L. F.)

2010 júliusában lett az MSZP elnöke – ez járt neki, miután elvállalta, hogy miniszterelnök-jelöltként az eleve bukásra ítélt kampány élére áll. Gyurcsány Ferencék levegőben lógó kiválása miatt akkor sokan biztosra vették az MSZP szétesését. Mesterházyról viszont hamar kiderült, hogy jó hatalomtechnikus: a szocialisták túlélték a DK 2011 októberéig húzódó kiválását, s közben a pártelnök – az eleinte őt támogató régi gárda nagy meglepetésére – háttéralkukkal és saját embereinek helyzetbe hozásával fokozatosan maga alá gyűrte az MSZP-t. A 2012. tavaszi kongresszuson, amikor Szanyi Tiborral szemben újraválasztották, még jobban megszilárdította hatalmát: az elnökség az általa támogatottakból állt, a megyéket szövetségesei vezették, és a párt pénzügyeit is bizalmasához, Velez Árpádhoz delegálta. Mesterházyt a kiszorulók bírálták, mondván, erősen hierarchikus, a belső vitákat elfojtó, központosított struktúrát épített ki. Erejét a Bajnai Gordonnal szembeni miniszterelnök-jelölti hadakozásban is demonstrálta. Az összefogás kudarcát még átvészelte, lemondását az kényszerítette ki, hogy az MSZP a 2014-es EP választáson siralmasan szerepelt. Ekkor már addigi szövetségesei közül is többen ellene fordultak. Mesterházy a háttérbe vonult, ­kivár, de a múlt heti tisztújítás bizonyította: informális hatalma változatlanul nagy. K. T. A. TÓBIÁS JÓZSEF A 2014-es választási bukta után egy olyan politikus vette át a párt vezetését, akit az MSZP „nevelt fel”. Tóbiás József másfél évvel az érettségi után csatlakozott a párt utánpótlását adó Baloldali Ifjúsági Társuláshoz, azóta számtalan poszton megfordult. Két éve a kongresszusi küldöttek azt gondolhatták, hogy végre találtak valakit, aki jó szervező, a rendszerváltás után kezdte a karrierjét, nem vállalt szerepet a Gyurcsány-kormányban, ugyanakkor ismeri a párt történetét, a tagság mentalitását. Ám Tóbiás nem elnökként, sokkal inkább egyfajta titkárként állt a dolgokhoz. A kiadásokat csökkentve kiköltözött a székházból, próbálta felrázni az aktivistákat, újjászervezni a helyi közösségeket. Azonban szürkének, rossz debattőrnek bizonyult, kerülte is a médiaszereplést. Hiába ért el az MSZP jó eredményeket időközi választásokon, a közvélemény-kutatások szerint egy országos megméretésen még megszorítani sem lenne képes a Fideszt, támogatottsága két év alatt nem nőtt. Ráadásul szövetségese, a 2018-as miniszterelnök-jelöltnek szánt Botka László továbbra is csak lebegtette, vállal­ná-e ezt a szerepet. Tóbiás alábecsülte a nála jobb intrikusnak bizonyuló Mesterházyt, aki ellene hangolta a belső ellenzéket, ráadásul a két éve még őt támogató régi pártvezetők bizalmát is elveszítette. (M. L. F.)

A 2014-es választási bukta után egy olyan politikus vette át a párt vezetését, akit az MSZP „nevelt fel”. Tóbiás József másfél évvel az érettségi után csatlakozott a párt utánpótlását adó Baloldali Ifjúsági Társuláshoz, azóta számtalan poszton megfordult. Két éve a kongresszusi küldöttek azt gondolhatták, hogy végre találtak valakit, aki jó szervező, a rendszerváltás után kezdte a karrierjét, nem vállalt szerepet a Gyurcsány-kormányban, ugyanakkor ismeri a párt történetét, a tagság mentalitását. Ám Tóbiás nem elnökként, sokkal inkább egyfajta titkárként állt a dolgokhoz. A kiadásokat csökkentve kiköltözött a székházból, próbálta felrázni az aktivistákat, újjászervezni a helyi közösségeket. Azonban szürkének, rossz debattőrnek bizonyult, kerülte is a médiaszereplést. Hiába ért el az MSZP jó eredményeket időközi választásokon, a közvélemény-kutatások szerint egy országos megméretésen még megszorítani sem lenne képes a Fideszt, támogatottsága két év alatt nem nőtt. Ráadásul szövetségese, a 2018-as miniszterelnök-jelöltnek szánt Botka László továbbra is csak lebegtette, vállal­ná-e ezt a szerepet. Tóbiás alábecsülte a nála jobb intrikusnak bizonyuló Mesterházyt, aki ellene hangolta a belső ellenzéket, ráadásul a két éve még őt támogató régi pártvezetők bizalmát is elveszítette. (M. L. F.)