galéria megtekintése

Ünnepi hangulatban küldték el a búsba Karácsony Gergelyt

51 komment


Czene Gábor

Rengeteg ember nyüzsgött a nemzeti ünnepen a fővárosban, még a Vöröskereszt véradókamionjánál is sor állt. Kampányoltak a Ligetvédők is: a fáitól megfosztott Kossuth téren bárki megtapasztalhatta, milyen érzés a tűző napon ácsorogni.

A magyar nép megbocsátotta augusztus 20-ának, hogy idén szombatra esett: Budapesten az emberek ugyanúgy ellepték a Duna két partját, mintha pluszban kaptak volna egy munkaszüneti napot.

A Kossuth téren sok százan várták, hogy bebocsátást nyerjenek a hatalmas piros-fehér-zöld zászlóval ékesített Országházba. A sorban állás rémképe azonban többeket is elriasztott. „Menjünk be!" – követelte feleségétől egy férfi, karjában csecsemőt tartva. „Eszembe sincs!" – zárta rövidre a vitát a nő. „Azt mondják, két és fél óráig tart, mire bejutunk. Teljesen kizárt, hogy kivárjam!" – magyarázott fiának egy napszemüveget és túrakalapot viselő atlétatrikós férfi. A gyerek sírásba görbülő szájjal durcáskodott.

Amúgy a két és fél óra túlzott becslésnek tűnt. Nem messze a bejárattól megszólítottunk egy budapesti nőt és egy Csíkszentdomokosról (Székelyföld) jött férfit: jó esélyük volt rá, hogy alig több mint egy óra várakozás után célba érjenek.

 

A szelfibotokkal felszerelkezett turisták próbáltak árnyékba vonulni, csak éppen nem nagyon volt hova menniük. A precízen végrehajtott tarvágás következtében a Kossuth téren csupán néhány fa maradt. Így legalább a kipusztított hársfasorok egyetlen centit sem takarnak az épületből.


Teknős Miklós / Népszabadság

Apropó: fakivágás. A tér túlsó csücskében standot állítottak a Városliget beépítése ellen tiltakozó Ligetvédők. „Kapunk hideget és meleget is" – mesélte Markovich Zsigmond, az egyik aktivista, hogyan fogadták jelenlétüket az ünneplők. Sokan szurkolnak nekik, de akad példa az ellenkezőjére is. A legviccesebb az a férfi volt, aki dühösen visszaadta a szórólapot, és közölte: etessék meg vele a Karácsony Gergelyt.

Bár nem olyan hosszú, mint a Parlamentnél, a Szent Istvánról elnevezett körút elején lévő török önkiszolgáló étterem előtt is sor kígyózott. Már éppen figyelmeztetni akartuk az egybegyűlteket, hogy minimum stílustalanság, amit művelnek (elvégre államalapító királyunk nem azért hozta létre a keresztény Magyarországot, hogy a hódító törökök másfél évszázadon keresztül nálunk lebzseljenek), amikor rájöttünk: súlyos tévedésben vagyunk. Hiszen miniszterelnök urunk ősszel Törökországba készül utazni egy kis illiberális találkozóra. Tehát: augusztus 20-án török kaját enni a Szent István körúton nem nemzetromboló, hanem kifejezetten hazafias cselekedet.


Teknős Miklós / Népszabadság

Azt viszont már tényleg nem tudtuk mire vélni, hogy a túloldali kínai büfében miért volt nagyobb forgalom a szokásosnál. Mindegy. Megfejtés helyett visszatértünk a Kossuth térre.

„A hősök a vérüket adják!"

– buzdított véradásra az Alkotmány utca sarkán a Vöröskereszt kamionja. Nem fogják elhinni: itt is sor állt. A rutinos nyilatkozó benyomását keltő Gyuris Károlyné budapesti véradásszervező koordinátor elmondta, hogy az ünnepi véradásnak hagyománya van. Ilyenkor „kicsit más az emberek lelkülete, erősebb a közösségi érzés". Délután kettőig mintegy 40-45 ember adott vért, ami jó eredménynek számít.

Más kérdés, hogy az általunk megkérdezett két véradó, Varga Iván és Winkler Péter kevésbé fennkölt magyarázattal szolgált. Mindketten kifejezetten vért adni mentek a Kossuth térre, ami azonban csak annyiban köthető augusztus 20-hoz, hogy végre van rá idejük. Régebben a munkahelyről „simán elengedték az embert" véradásra, ám azok az idők már elmúltak.

A Kossuth-szobornál még meghallgattunk egy nagypapát, aki arra biztatta unokáját, hogy „kérdezd meg tőle, miért fogyott el a regimentje", majd a Duna másik partja, a budai oldal felé vettük az irányt.


Teknős Miklós / Népszabadság

Azzal az elszánással indultunk, hogy mindenképpen megkóstoljuk az ország tortáját, de a Lánchídon már sejtettük, hogy tervünk halasztást szenved. A lezárt hídon csak araszolva lehetett haladni, a Clark Ádám tértől a többször átadott Várkert Bazárig tartó Magyar Ízek Utcájában pedig az emberhegyek még hatalmasabbra nőttek.

A hömpölyegben sokfajta stílus képviseltette magát. Volt, aki focimezt húzott magára, míg egy nehezen mozgó, testes asszonyság ünnepet tévesztett: a március 15-én szokásos kokárdát tűzte a mellére.

"Mindenféle szir-szart árulnak és kurva nagy a tömeg"

– számolt be ismerősének a nap során szerzett élményeiről egy mély hangú férfi, de rövid tájékoztatásából, sajnos, nem sikerült kiderítenünk, melyik helyszínről beszél.

Megint csak sorok, sorok és sorok mindenütt. Az ízek utcájában sor állt a fagylaltosnál éppen úgy (egy gombóc 250 forint), mint a „hagymás ételeknél" (a legolcsóbb a hun-dog néven futó sült kolbász volt, amelyet mustárral és kenyérrel 1950 forintért kínáltak), vagy bárhol, ahol enni és inni lehetett.

Gyorsan letettünk arról, hogy közelébe férkőzzünk az országtortának. Látatlanban adózunk tisztelettel Szó Gellért salgótarjáni cukrásznak, aki megvédte címét: tavaly a pannonhalmi sárgabarack-pálinkás karamell tortájával nyert, idén az Őrség zöld aranyával.

A kormány által közzétett „állami ünnepi programok" között – egyebek mellett – a Szent Jobb-körmenet is helyet kapott. Talán nem ez a leginkább megfelelő alkalom, hogy állam és egyház szétválasztásáról elmélkedjünk. Inkább hírt adunk a közeli jövő egyik örvendetes eseményről: augusztus 28-án, vasárnap egy napra Mohácsra érkezik a Szent Jobb. A pécsi egyházmegye közlése szerint ünnepélyes fogadására körmenetet is tartanak, majd kora este a Fogadalmi templomnál búcsúztatják a nemzeti ereklyét.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.