Konkrét összeg nem került szóba, a rendészeti igazgatóság sajtóanyaga szerint erről szeptember 2-án tárgyal a fővárosi önkormányzat. A magunk részéről biztosra vesszük, hogy a menekültek budapesti ellátására szánt pénz csupán morzsányi töredékét teszi ki azoknak a súlyos milliárdoknak, amelyeket „nemzeti konzultációra”, plakátkampányra és a déli vasfüggöny felállítására költ a kormány – az adófizetők pénzéből.
A Keletinél létrehozott tranzitzónát mindenki saját elhatározásából veheti igénybe, ide nem fognak embereket toloncolni
– mondta a rendészeti igazgató, aki a „túlvárakozás veszélyére" is figyelmeztetett. Ez csak tüneti kezelés, ami a környékbeli területek tehermentesítésére lehet alkalmas. Senki ne számítson rá, hogy a menekültek „varázsütésre" eltűnnek az utcákról és terekről.
 |
| Móricz-Sabján Simon |
Pető Györgyről az a benyomásunk támadt, hogy nem tartozik az újságírók legnagyobb barátai közé. Bár elismerését fejezte ki, amiért a múltkori sajtótájékoztatóról „lényegében korrekt” tudósítások születettek, később hosszan korholta az egyik hírportált „narcisztikus, magamutogató” írása miatt.
Szerettük volna megkérdezni tőle, a tranzitterület ebben a formájában alkalmas-e rá, hogy a téli hónapokban is működjön. Alig jutottunk túl a bemutatkozáson, amikor az igazgató közölte, hogy nem tud válaszolni. Szóvá tettük, hogy még nem volt módunk feltenni a kérdést, erre kijelentette:
„Nincs olyan kérdés, amire válaszolni tudnék”.
Aztán megenyhült, hajlandó volt legalább meghallgatni a kérdést. Úgy vélte, korai még a télről beszélni. „Nem látunk ennyire előre” – zárta le a témát.
A menekülteket segítő Migration Aid aktivistái elégedettek a Keletinél kialakított szolgáltatásokkal. A sajtóban újabban sokat szerepelő, Baba becenévre hallgató tetovált férfi elmondta, hogy a fővárosi rendészeti igazgatóság mellett a civil önkéntesek is kaptak egy légkondicionált irodát, és nemsokára lesz egészségügyi helyiség is. Ha hoznak fűtött sátrakat, akkor szerinte télen is használható lesz a tranzit, de – hangsúlyozta – tudni kell, hogy itt legfeljebb csak egy napig lehet tartózkodni.
Közben hozzánk lépett egy alacsony, kockás inget viselő, markáns arcú bangladesi férfi. A balassagyarmati táborból jött vonattal. Igazolványt és magyar nyelvű papírt mutatott. Baba elmélyülten újra és újra elolvasta a szöveget. A bangladesi menekült tartózkodási helyéül Balassagyarmatot jelölték ki a hatóságok, Baba sem értette, hogy akkor most miért utazott onnan Budapestre.
Anélkül, hogy érdemleges fejleményt érzékeltünk volna, a bangladesi visszavette a papírját, elköszönt és útnak indult. Érdeklődésünkre, hogy hova megy, Baba széttárta a kezét:
„Fogalmam sincs, de szerintem neki se.”
Néhány perc múlva Baba már az egyik magyarországi iszlám szervezet kérését tolmácsolta Pető Györgynek. Szeretnék, ha kijelölnének egy alkalmas helyiséget, ahol a muszlim hívek imádkozhatnak. Az igazgató nem tűnt lelkesnek: „A prioritási sorrendben, azt hiszem, nem ez áll az első helyen”.
Kevéssel később megbizonyosodhattunk arról, hogy mennyire igaza van Pető Györgynek. Tényleg nem szabad a „túlvárakozás” hibájába esnünk, a tranzit átadásával nem tűntek el varázsütésre a menekültek a közterületekről.
A Keletitől egy metrómegállóra lévő Köztársaság (pardon: II. János Pál pápa) téren több százan várakoztak az árnyékba húzódva, kisebb-nagyobb elszórt csoportokban. Pokrócon, sátorlapon vagy kartonpapíron ültek. Nevetgélő gyerekek játszadoztak, a drótkerítésen mosott ruhák száradtak. Szemetet nagyon keveset láttunk, emberi ürüléket pedig egyáltalán nem: a tér egyik sarkában felállított mobilvécék jó szolgálatot tettek.
Magyar önkéntesekkel ezúttal nem találkoztunk. Bár egy mokány férfi a katolikus egri főegyházmegye segélyszervezetének pólójában sétált felénk, kiderült, hogy egyetlen szót sem beszél se magyarul, se angolul.
Megjelent egy rendőrségi mikrobusz, tett egy kört, aztán leparkolt a túloldalon. Nem volt ok intézkedésre. Ha nem ismernénk a körülményeket, azt mondhatnánk, hogy a hajdani Köztársaság téren igazi békebeli hangulat uralkodott.
A téren helyreállt a nyugalom.
