Egy néhány tízezer forintért megvásárolható drónt is fel lehet szerelni infrakamerával, és akkor könnyen kideríthető, hogy a lakók hol vannak otthon – hoztak fel egy példát. Ha egy lakás üres, mehetnek a betörők. Aki pedig többet fordít erre a technológiára, olyan eszközt vehet, ami egy nagy felbontású kamerát is képes a magasba emelni. Ebben az esetben már csak jó képfelismerő szoftver kell ahhoz, hogy adott rendszámú autót vagy egy embert követhessen valaki, ami persze azonnal személyiségi jogi aggályokat vethet fel. De az is éppen elég kínos, ha valaki robotrepülővel egy kerítéssel körülvett kert fölött köröz, hátha elkapja a pillanatot, amikor a szomszédasszony meztelenül napozik.
|
Átírt népszokás – drónnal szállítják a locsolóvizet húsvétkor a Zala megyei Lendvajakabfán
Varga György / MTI |
Nem véletlen, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) máris kiadott egy részletes ajánlást – hívják fel a figyelmet a szakértők. Az állami – például rendvédelmi célú – adatgyűjtéssel van kevesebb gond, mert a hatályos szabályok részben ma is rendezik a helyzetet, bár a NAIH szerint pontosításokra, a szükségesség, arányosság és célhoz kötöttség elveinek betartására lenne szükség. Sőt, egyenesen azt tartanák kívánatosnak, ha a repülési útvonalat térben előre, valós időben és utólag is megjelenítő rendszert építenének ki. Magánszemélyek esetében pedig a drónok mozgását egyszerűsített engedélyhez, illetve regisztrációhoz kötnék, s kijelölt területre korlátoznák.
Ezeket az eszközöket egyébként – a közvélekedéssel szemben – ma sem lehet tetszés szerint használni. A tanácsadók felhívták a figyelmet arra, hogy ilyen kütyüket sem szabad reptetni eseti légtérhasználati engedély nélkül, amit harminc nappal korábban meg kell kérni, majd a repülés megkezdésének tényleges időpontját jelezni kell a légi irányításnak. Lakott területen emellett ügyelni kell arra, hogy az önkormányzat milyen feltételeket szabott modellrepültetésre – mert hogy ma más kategóriába a drónok zömét nem lehet besorolni. A médiát ezzel különben kizárták, hiszen ki tudja, hogy egy tévétársaság a következő hónapban honnan kíván a levegőből is tudósítani.
Ám ezeket a rendelkezéseket sem egyszerű mindaddig betartatni, amíg a repülő szerkezeteket nem lehet azonosítani. Általában pedig nem lehet, mert a hatályos gyakorlat szerint hetven kilogramm felszálló tömeg alatt a lajstromozás nem követelmény, ami meg nincs 25 kiló sem, az csak modell. Egy drón többnyire még ennél is sokkal könnyebb, miközben egy három-négy kilós quadkopter, amely a beépített kamera képét folyamatosan továbbítja a kezelőnek, a felszállóhelytől több kilométernyi távolságba repülhet el. Igaz, egy ilyen kütyü játéknak már drága. Cserében szinte bárhová bejut, és mert alig félméternyi az egész, észrevétlenül végezhet akár „felderítő” repüléseket.
Az azonosíthatóság hiánya jelenti tehát az egyik fő gondot Kovács és Mester szerint. Ha a drónnal sértik meg mások személyiségi jogait, esetleg az eszközt bűncselekmény elkövetéséhez – leginkább persze annak előkészítéséhez – használják fel, a tulajdonos ismeretlen marad. Miként akkor is, ha valakit agyonüt egy ilyen elszabadult repülőszerkezet. Álláspontjuk szerint ezzel valamit kezdeni kell, és a regisztráció jelenthet megoldást. Előbb azonban el kellene azt is dönteni – tették hozzá –, mi a drón és mi a játék. Amennyiben ezt tisztáznák, a következő lépés: mihez kell „pilótaigazolvány”, s mikor kell a jármű számára légi alkalmassági bizonyítvány – műszaki vizsga – a felszálláshoz.
Ugyanakkor kiemelték, hogy a légi közlekedés biztonsága abszolút elsőbbséget élvez. Ebben nem lehet engedményt tenni, miközben a drónok súlyos kockázatot jelentenek, például keresztezhetik fel és leszálló repülőgépek, alacsonyabban haladó helikopterek útvonalát. Igaz, ha valaki szabályosan jár el, és légtérhasználati engedélyt kér, ez a veszély minimális. A tanácsadók mégis úgy vélik – és a nemzetközi gyakorlat is efelé halad –, hogy a drónok tömeges elterjedésével párhuzamosan szigorúbb előírásokra lenne szükség, s például legalább azokat a szerkezeteket fel kellene szerelni transzponderrel – olyan jeladóval, amely a légi irányítás számára folyamatos tájékoztatást ad a drón pillanatnyi helyzetéről –, amelyek látótávolságon kívül reptethetők. Ebben az esetben szerintük a „jogosítványt” is meg kellene követelni, meg felelősségbiztosítást lehetne előírni.
Nem akar tiltani a hatóság
A pilóta nélküli légi járművek – drónok – elterjedésével jelentősen nőtt a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatalához érkező, engedélyezésre irányuló kérelmek száma – tájékoztatott a hatóság. Álláspontjuk: a légi közlekedésről szóló törvény és más kormányrendeletek tartalmazzák az ilyen eszközök alkalmazásának alapvető követelményeit, ugyanakkor a drónok kereskedelmi és hobbicélú használata szakmai feltételrendszerének kialakításán jelenleg is dolgoznak. Ez kiterjed többek között a drónok kategorizálására, valamint a használatukhoz szükséges szakszolgálati vagy kezelői engedély megszerzésének feltételeire is.
Megjegyezték ugyanakkor, hogy a drónok kereskedelmi, illetve „modellként” történő hobbicélú repültetését nem a felszálló tömeg alapján különböztetik meg. A légügyi hivatalánál kidolgoztak egy eljárást, amelynek alapján engedélyezhető a pilóta nélküli légi járművek üzleti célú használata. A tevékenységi és légtérhasználati engedélyek viszont csak meghatározott időre adhatóak ki, ami meghosszabbítható, s ügyintézés ideje legfeljebb harminc nap.
A hatóság pilóta nélküli légi járművek használatának engedélyezésére vonatkozó irányelvei alapján nem tiltani, hanem – a repülésbiztonság szem előtt tartásával – megfelelő intézkedésekkel támogatni kívánja a drónok megfelelő keretek közötti alkalmazását. Azonban ez a közös cél – hangsúlyozzák – csak a felhasználók jogkövető magatartásával és megfelelő szakmai felkészítésével érhető el.
Szinte fillérekért bárki „pilóta” lehet
Alig több mint tízezer forintért kapható a piacon olyan tenyérnyi méretű drón, amely szélcsendes időben akár kültéren is használható. Igaz, ez mindössze néhány percnyi „repülési élményt” kínál, és húsz-harminc méternél messzebb nem távolodhat el a kezelőjétől. Aki többet áldozna erre, s nem sajnál 25-30 ezret elkölteni, nagy felbontású kamerával felszerelt holmit vehet. Hetven-nyolcvanezer forintért pedig olyan kütyüt kapni, amely a fedélzeti kamera képét WiFi-kapcsolaton keresztül okostelefonra küldi. Így a „pilóta” – tőle legfeljebb ötvenméteres távolságig – valós időben, felülről láthatja a világot.
A felhasználó már ennyi pénzért is remélheti, hogy nem töri össze azonnal a törpedrónját. A beépített giroszkóp ugyanis stabilizálja a szerkezetet a levegőben, és ha a leszállás kissé durvára sikerül, azt a drón – miután ebben a kategóriában 10-15 dekagramm körüli tömegről beszélünk – jó eséllyel kibírja. Ha nem, többnyire lehet alkatrészeket – például rotort és rotorvédő burkolatot – vásárolni. Különben szakfórumokon sokan írják, hogy még egy drónra valót könnyű elkölteni, mert pótakkumulátor biztosan kell, s előbb-utóbb nagy valószínűséggel törik is valami.
Igazi minőségi ugrást a felhasználók egyébként a millió környékén remélhetnek. Ennyi pénzért már olyan, nagyjából három kiló körüli tömegű quadkoptert kínálnak, amely két kilométernyi távolságba is elküldhető, s külön vezérelhető a repülés – az útvonalat GPS-koordináták alapján akár programozni is lehet – és a beépített kamera, amely nagy felbontású videót készít, s a képet folyamatosan továbbítja a kezelőnek is. Az akkumulátor kapacitása persze behatárolja a lehetőségeket, mert a repülési idő a húsz percet sem éri el. Ez már biztosan nem játék, mert a drón óránként majdnem nyolcvan kilométeres sebesség elérésére képes, így emberéletet is veszélyeztethet, ha irányíthatatlanná válik.
