Két nappal a parlamenti választás után, április 8-án – annak ellenére, hogy Orbán Viktor miniszterelnök előzőleg egyeztetést ígért – váratlanul elindult az építkezés. (A szobrász műleírása szerint a náci Németországot jelképező birodalmi sas lecsap az ártatlan Magyarországra, amelyet Gábriel arkangyal jelenít meg. Értsd: a vészkorszakért minden felelősség a németeké.) Az Eleven Emlékmű április 16-án bejelentette, hogy aznaptól folyamatosan beszélgetéseket szerveznek: legyenek szimbólumok az egymás felé fordított székek, „alkossuk meg magunkból, beszélgetéseinkből a magyarok eleven emlékművét!”
|
Élőlánc az emlékmű körül május 23-án
M. Schmidt János |
Most hétfőn, március 23-án este hét órakor mécsest gyújtanak az évfordulón. Az eseményen Rényi András és Závada Pál mond rövid beszédet.
A szobor felállítását nem sikerült megakadályozni, de ott van a kövekből és emléktárgyakból emelt ellenemlékmű is. A mozgalom közleménye szerint a civil, polgári ellenálláson megtört a magát előszeretettel mindenhatónak láttató hatalom ereje. A német megszállási emlékműre végérvényesen ráégett botrányos fogantatása, alattomban történt felállításának szégyene, szorgalmazói akarnokságának, műveletlenségének, rossz ízlésének és gyávaságának megannyi bélyege. A civil társadalom nagy sikere, hogy a kormány és a kormányzó pártok vezetői nemhogy felavatni nem merték, még csak személyesen felkeresni is röstellték.
Az Eleven Emlékmű beszélgetéseinek résztvevői is ott vannak „kitartóan és rendíthetetlenül, nemcsak a kellemes nyári estéken, de esőben, hóban, szélben, fagyban is".
Sok-sok ezer ember számára tették a Szabadság teret egy új társadalmi párbeszéd, az önismeret és mások felé való megnyílás találkahelyévé. „Birtokunkba vettük a városunk, a hazánk egy kis szigetét, hogy példát mutassunk arra: se múltunkat, se jelenünket, se jövőnket nem engedjük hamis próféták és önjelölt népvezérek martalékává tenni."
Az Eleven Emlékmű hosszú ideje a Szabadságszínpad nevű csoporttal felváltva szervezi a Szabadság téri rendezvényeket. Kedden délután ötkor, Gábor napján a Szabadságszínpad kezdeményezésére Gáborok (és Gabriellák) szólalnak fel. A meghívó szerint névnapjukon megkísérelik visszahelyezni elvesztett tisztességébe, az őt megillető helyre méltatlan helyzetbe került névadójukat, Gábrielt – aki nem bűnös, de nem is áldozat. Arkangyal – a legerősebb.
Az irodalmi élet jelesei közül Gyukics Gábor, Nagy Gabi, Németh Gábor, valamint a deportált filozófus Gábor Éva, a Kanadából jelentkező matematikus, Lukács Gábor, a volt SZDSZ-es politikus Kuncze Gábor és az arkangyal ügyében „profi" Iványi Gábor is jelen lesz. Rajtuk kívül még – a nem végleges, de csaknem teljes lista szerint – Csordás Gábor, Farádi Gábor, Némethi Gábor, Pataki Gábor, Pápai Gábor, Rejtő Gábor, Sebő Gábor, Vidor Gabriella és Zsolnai Gábor.
A meghívottak arról beszélnek majd, hogy mennyire hamis Gábriel szerepeltetése, mennyire álságos a bevonása ebbe a diskurzusba. Tehát: „Mossuk tisztára Gábriel nevét! Szerezzük vissza az őt megillető tiszteletet!"
