Beindult a katasztrófaturizmus, sikk lett fotózkodni a Teréz körúti merénylet helyszínén
Hétfő késő estére már erősen megkoptak a szombati helyszínelés idején rajzolt krétakörök a Teréz körúti ház előtt.
Így is maradt meg jócskán mementó, ami a robbanás másodperceire emlekeztet: a kormos, beszakadt fal, a tégladarabok, néhány meghajolt, rozsdás szög, vagy épp a közelben parkoló, napok óta mozdulatlan bordó Fiat két betört ablaka.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
– Ide lőjj! - utasítja vigyorogva a magas kopasz srác a haverját, hogy készítsen róla fotót a tetthelyen. – Király – konstatálja aztán az eredményt.
Középkorú asszony érkezik. Ő is fotót készít telefonjával a berobbant falszakaszról. - Butaság, hogy lefotóztam, semmi értelme - magyarazkodik aztán zavarában. – Itt lakok a közelben, de nem voltam itthon a hétvégén. Úgy éreztem ide kell jönnöm. Sajnálom azt a két kisrendőrt. Írja csak le, nagyon szorítok értük.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Negyvenes srác áll meg pár percre a ház előtt. Csepelen lakik, erre volt dolga, s megállt, látni akarta a saját szemével a pusztítás nyomait. Hogy miért? - Mert nem akartam elhinni, hogy nálunk ilyen megtörténhet.
|
| Fotó Veres Viktor / Népszabadság |
Jönnek aztan még hirtelen elkomoruló kamaszok, fennhangon szörnyülködő idősek, néhány másodpercre megálló párok. Emlékezők, együttérzők, katasztrófaturisták.
Közben lábukkal egyre csak koptatják a krétaköröket.
