galéria megtekintése

Így tűnik el Magyarország jövője

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 16. számában
jelent meg.


Szalai Anna
Népszabadság

A jelenlegi kivándorlási tendenciát követve néhány évtized alatt hatszázezer fős népességveszteséget könyvelhet el Magyarország. És ez még csak nem is a legrosszabb forgatókönyv. A KSH legfrissebb összegzése szerint 350 ezer kivándorló magyar él szerte a világban. Többségük diplomás, családalapítás előtt álló fiatal.

A migráció nemzetközi folyamatait, társadalmi és gazdasági hatásait vizsgáló SEEMIG-projekt nyolc európai ország részvételével indult el 2012-ben. A programot idehaza összefogó Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnap ismertette a kutatás eddigi eredményeit: a három különböző adatforrásból összeálló helyzetkép szerint 2013 elején nagyságrendileg 350 ezer olyan kivándorolt magyar élt a világban, aki a rendszerváltozás után hagyta el az országot, s legalább egy éve külföldön él. Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy az adatgyűjtést több tényező akadályozta, így például az eltérő meghatározások, illetve az óriási társadalmi bizalmatlanság, amellyel a kérdezőbiztosokat fogadják. E távolságtartást mutatja, hogy mindössze 1908 a „beazonosított kivándorlók” száma.

Az elnökhelyettes – a Népszabadság azon kérdésére, miszerint nem túlságosan alábecsült-e a migránsok 350 ezer fős száma – azt válaszolta, hogy a szám tízezer fővel felfelé és lefelé is eltérhet. Ezt Blaskó Zsuzsa, a Népességtudományi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa azzal egészítette ki, hogy a 2013. eleji adatfelvétel óta akár több tízezren is elhagyhatták az országot. Ráadásul ebben a 350 ezer fős kivándorlói tömegben nincsenek benne azok, akik egy Magyarországon is jelen lévő cég külföldi telephelyén dolgoznak, de itthoni háztartást is fenntartanak. (Ez 90 ezer embert jelent.)

 

De nem számlálták bele a naponta Ausztriába átjáró ingázókat, az egyhuzamban egy évnél rövidebb időt külföldön töltőket és azt a 110 ezer embert sem, akik dolgoztak már ugyan külföldön rövidebb-hosszabb ideig, de a legutóbbi népszámláláskor éppen itthon tartózkodtak. Holott az elvándorlás ma már nem egyszeri döntés: egyre gyakoribb, hogy a visszatérők később ismét elmennek, majd vagy újra visszajönnek, vagy nem. S minél hosszabb időt tölt külföldön valaki, annál valószínűbb, hogy nem tér vissza. A 2009 után kiköltözöttek alig tíz százalékáról valószínűsíthető, hogy egyáltalán tervezi a visszatérést.

A migráció kiindulópontja elsősorban Közép-Magyarország és vidéki nagyvárosok sora. A SEEMIG cáfolta azt a közvélekedést is, hogy a kitántorgók többsége képzetlen munkanélküli, a migránsok 18-36 százaléka ugyanis – célországtól függően – diplomás. A legtöbb felsőfokú végzettségű fiatal az Egyesült Királyságba megy. Az érettségizettek aránya is igen magas: 43 százalék. Az átlagéletkoruk 33 év, többségük még családalapítás előtt áll. A másik két jellemző célország Németország és Ausztria, amelyek zömmel a szakmunkásokat – 37-41 százalék –, illetve az érettségizetteket – 32-43 százalék – vonzzák. A Németországban élők átlagéletkora 39, míg az Ausztriában letelepedetteké 37 év. A kivándorlók többsége – 84 százaléka – dolgozik, alig 3 százalék tanul, a többiek háztartásbeliek vagy éppen munkanélküliek.

A SEEMIG adatai szerint a külföldön élők többsége intenzív kapcsolatokat ápol a Magyarországon élő rokonaival, barátaival. Bár az némiképp árnyalja a képet, hogy a vizsgálattal főként éppen azokat érték el, akiknek itthon él a családja, testvére. A vizsgált migráns magyarok alig 14 százaléka állította, hogy immáron egy éve nem járt itthon. Minél fiatalabb és minél közelebb él a kivándorolt, annál gyakrabban jár haza. Az Ausztriában élők csaknem harmada például havonta hazalátogat.

A külföldre költözött magyarok negyede rendszeresen küld haza pénzt. A 2009 után kiköltözötteknél még magasabb ez az arány: 32 százalék. A vizsgálat rámutat: zömében férfiak élnek úgy külföldön, hogy közben egy hazai háztartást támogatnak. A 40–49 évesek 28, az 50 felettiek 43 százaléka küldi haza fizetésének kisebb-nagyobb részét. Különösen igaz ez a Németországban, Ausztriában és Hollandiában élőkre.

A kint tanulók körében fordított irány is megfigyelhető: például a Nagy-Britanniában iskolába járók 49 százalékát itthonról támogatják. A SEEMIG azt találta, hogy Magyarország egyre intenzívebben kapcsolódik be a migrációs folyamatokba, és jelentős veszteségeket könyvelhet el a fiatalabb korcsoportok és a magasan iskolázottak körében. Bár a térség országaihoz képest még egész jól állunk. Ennek számszerűsíthető hatásai is vannak a hazai társadalombiztosítási, illetve a nyugdíj- és szociális ellátórendszer fenntarthatóságára. És a migráció – a termékenységi és halandósági adatok mellett – immár a népesség-előrejelzésekben is szerephez jut. Feltéve ugyanis, hogy az el- és bevándorlási egyenleg 2030-ra kiegyenlítődik, a KSH által számított „reális migrációs” hipotézis értelmében radikális népességcsökkenéssel kell számolni. Az elvándorlást és a természetes fogyatkozás tendenciáit is számítva 2060-ban már csak 7,3 millióan élnének Magyarországon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.