A Keleti környéke úgy nézett ki, mintha katasztrófafilmet forgatnának. Az emberek a Rákóczi úton kezdtek gyalogolni, s mivel kevés rendőr volt a Baross téren, azonnal teljes volt a káosz. A közlekedés megbénult, az autósok egy része dühösen dudált, mások pedig hitetlenkedve csóválták a fejüket „Nem hiszem el, amit látok!" – nyögte ki egyikük a szedett-vedett menet láttán. Az elől haladók közben GPS-es segítséget kértek, mert nem tudták, merre kell menniük, hogy Ausztriába jussanak. De eltökélten haladtak, egyetlen pillanatra torpantak csak meg, akkor, amikor az először kiérkező rendőrök szembe álltak a vezetőkkel, és beszélgetni kezdtek velük. Ám a közjáték nem tartott sokáig, mert a többiek egyszerűen kikerülték őket, és mentek tovább a Blaha Lujza tér felé.
Felfoghatatlan káosz uralta ekkor a Rákóczi utat, dermedt járókelők nézték és videózták, amint a sátrakat, feltekert matracokat, pokrócokat, élelmet cipelő menekültek elhaladtak mellettük. Tovább fokozta döbbenetüket, hogy egy férfi hangosbeszélőn olykor arabul biztatta a menetelőket. Ők nagy tempót diktálva haladtak, annak ellenére is, hogy az első sorban sokáig egy féllábú, két mankóval járó férfi és egy kerekesszékes ember haladt.
Később hozzájuk csapódott egy férfi, aki Angela Merkel német kancellár fényképét tartotta kezében, majd egy uniós zászlóval felszerelkezett fiatal férfi is csatlakozott hozzájuk. Őket követték aztán a jókora táskákat magukkal cipelő felnőttek és gyerekek sokasága. A menekültek nem egész két óra alatt érték az M1-es és az M7-es autópálya közös szakaszának elejét, ahol tiltás híján, hezitálás nélkül tértek rá sztrádára.
– No Budapest! No Budapest!
– skandálták többen is, amikor elhagyták a főváros végét jelző táblát. Egy középkorú asszony, aki később Samah néven mutatkozott be, ekkor kérdezte meg, messze van-e még Bécs. Rezzenéstelen arccal fogadta, hogy még 230 kilométer áll előttük. Látszólagos közönyére magyarázatot adott történte. A nemrég még egy damaszkuszi iskolában tanító nő férjét öt hónappal ezelőtt megölték Szíriában. Próbált otthonában maradni, de hat héttel ezelőtt úgy érezte, már nincs választása, mentenie kell két lánya és a saját életét. Barátaival indult el, sok megpróbáltatáson vannak túl: amikor Görögországba akartak eljutni, négyszer süllyedt el a csónakjuk, ötödik próbálkozásra tudtak átkelni a tengeren. Amikor a sztráda külső sávjában lépkedve, tíz- és ötéves kislányára mutatva kérdeztük, képesek lennének-e elgyalogolni Németországig, hezitálás nélkül vágta rá: meg kell próbálniuk, ez az egyetlen esélyük.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Közben a menet elhagyta a budaörsi benzinkutat, ahol harminc önkéntes segítő kínált több száz palack vizet, rengeteg gyümölcsöt és a kekszet adtak a menekülteknek. A tömeg alig lankadó lendülettel folytatta útját a sztrádán, amelynek a Balaton és Bécs felé vezető oldalát lezárták. Apokaliptikus kép bontakozott ki, ahogyan az üres, kihalt sztrádán vonult a menekültmenet. A fantasztikus filmbe illő jelenetet aztán az rombolta le, hogy váratlanul három férfi érkezett Biatorbágy felől, és nagy dobozokból datolyával kezdték kínálni a gyaloglókat. Nem sokkal később kisebb riadalmat keltett, hogy egy szirénázó mentőautó érkezett a menetoszlophoz. Kiderült azonban, hogy nem betegért jöttek, hanem ellenkezőleg: visszahoztak valakit a menekültek közül, aki korábban lett rosszul, de nem akart a kórházban maradni, tovább szeretne menni Németországba. A mentősök jelenlétét többen is kihasználták, kisebb sérüléseikre kértek ellátást.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Fél kilencre a menekültek több mint húsz kilométerre jutottak a fővárostól, de akkora már láthatóan erejük végére ért többségük. Sokan már mezítláb mentek, a sor egyre szétszakadozottabb volt, a családok, idősek pedig lemaradtak. Amikor elérték, az M1-es autópálya Sasfészek-tó pihenőhelyét, sokan belátták: számukra pénteken nincs tovább. Elcsigázottan láttak neki pokrócokból fekhelyet készíteni. Ám többen úgy érezték, nem szabad megállni, nincs elég idejük, menni kell még. Ha a végletekig kimerülten is, de tovább indultak, hogy lépésről lépésre közeledjenek a Nyugat felé.
