A szervezők nem cifrázták túl, a színpadon az ellenzéki összefogás pártjainak emblémája mellett rövid és egyszerű mondat foglalta össze a lényeget: „A kormányváltó erő”. Az összképet magyar és uniós zászlók uralták, sokan saját gyártású transzparenssel érkeztek: „A hatalom nem cél, hanem szolgálat”, „Elég volt, Orbán!”, „Nem folytatjuk, Viktor!”.
Volt, aki azt írta ki, hogy „Szabadíts meg a gonosztról!”, és volt, aki a rejtélyes paksi atomüzlet hatására némileg módosította az imádságos szöveget: „Szabadíts meg az orosztól!” Egy napszemüveges fiatalember áthúzott horogkeresztet ábrázoló jelvényt tűzött a mellényére.
A perec az Operaháznál is ugyanúgy ötszáz forintba került, mint a Békemeneten
|
| A színpadot az Opera bal oldalán állították fel - M. Schmidt János / Népszabadság |
A politika a jelek szerint a költői hajlamot is előhozza a lélek mély bugyraiból. Az egyik alkotást akár Glázser Bozsó is megirigyelhetné:
„Nem szavazok a Fideszre! Ikszeljen rájuk a bánat!
Útilaput a kis, hazug felcsúti Maradonának!
Ily hitszegő, jellemtelen team kormányon ne legyen!
Vokssal vágjuk alaposan őket nyakszirtlebenyen!”
A demonstrálók között a Népszava különszámát osztogatták és azt a kiadványt, ami eredetileg március 15-re készült (a rendezvényt a viharos időjárás miatt lefújták, az elmaradt eseményt most pótolták).
Bár nem része az ötpárti ellenzéki szövetségnek, több standdal és egy hatalmas molinóval kitelepült az LMP is. Az aktivisták ingyenes zöldalmával és szóróanyaggal várták az érdeklődőket.
Felbukkant a „Szavazz a Jobbik ellen!” elnevezésű Facebook-csoport mintegy száz-kétszáz tagja is. A fiatalokból álló társaság az Arany János utcához hirdetett külön gyülekezőt, majd a Nagymező utcánál csatlakozott a demonstrációhoz. A csoport tagjai előző nap a Békemeneten is tiszteletüket tették. Az alkalomhoz illően akkor narancssárga, ezúttal piros pólót viseltek.
|
| Mészáros Lőrinc meg ne tudja - M. Schmidt János / Népszabadság |
Apropó: találomra megkérdeztünk néhány perecárust, hogy ott volt-e a Békemeneten. Egyikük zavart mosollyal, egy hetven év körüli asszony – akinek asztalát az MSZP és a Demokratikus Koalíció zászlócskája díszítette – kacsintva válaszolt: „igen, ott voltam”. Az árusok egyik politikai oldalnak sem akartak kedvezni. A perec az Operaháznál is ugyanúgy ötszáz forintba került, mint a Békemeneten.
A Jókai térnél már igencsak szellősen álltak az emberek, előtte viszont több száz méteren keresztül mozdulni is alig lehetett. Főleg a színpadnál és a kivetítők környékén torlódott össze a tömeg. A szervezők becslése szerint ötvenezernél is többen jöttek össze. Nagyot biztosan nem tévedtek. (Nem vagyunk mi Belügyminisztérium, hogy megszorozzuk a valós létszámot, ahogyan az a kormánypárti vonulások esetében történni szokott.)
A közönség lelkesen tette a dolgát: tapsolt vagy pfújolt, mikor mire volt szükség. Meg nevetett, például amikor Mesterházy Attila közölte, hogy a CÖF valójában a Civilnek Öltözött Fideszesek rövidítése. Először Fodor Gábor beszéde alatt harsant fel a kórus: „Orbán, takarodj!”
A demonstráció lufieregetéssel, piros-fehér-zöld lapokból kirakott élőképpel és a „kormányváltó összefogás dalával” ért véget – ez itt az én hazám.
