Külön érdekesség, hogy a vagyontörvény valójában nem az adásvételt, hanem a földvagyon hasznosítását jelöli meg az NFA feladataként (kiemelve, hogy az eladás nem tartozik a hasznosítás fogalomkörébe), addig az NFA-törvényben az szerepel, hogy a szóban forgó törvény alkalmazása során hasznosításnak a föld bármilyen jogcímen történő átengedését kell érteni (ebbe az eladás is beletartozik), ami legalábbis ellentmondásnak tűnik.
A fentiek miatt ugyanakkor ma egy gyárat, repülőteret, ipari ingatlant – vagyis azokat az állami vagyontárgyakat, amelyek eladásáért az Orbán-kabinet az előző kormányokat rendszeresen bírálta – sokkal nehezebb értékesíteni,mint a „legvédettebb” termőföldet.
A gyakorlatban az az előírás sem érvényesül, hogy – mint ahogyan a parasztcsaládokban évszázadok óta szokás – a földeladásból származó bevételt csak földvásárlásra kell fordítani (ami lehetővé tenné, hogy az állami földvagyon összességében ne csökkenjen). Ahogyan Sallai R. Benedek, az LMP szakpolitikusa felhívta rá lapunk figyelmét, az NFA-törvény 28. paragrafusa egyrészt előírja, hogy a földrészletek értékesítésének bevételét földvásárlásra kell elkülöníteni, egy másik paragrafus viszont azt tartalmazza, hogy a pénzt az állami közmunkaprogramtól az agrártámogatásokon át a művelési ág megváltoztatásának finanszírozásáig szinte bármire el lehet költeni.
Sallai szerint egyre több jel utal rá, hogy a kormány pontosan erre, vagyis a várhatóan 400 milliárd forint körüli földárverési bevételnek a költségvetésbe történő becsatornázására készül. Egyrészt az illetékes szakminiszter nemrég jelezte, hogy az idei évre tervezett privatizációs bevételek más forrásból nem teljesíthetők, másrészt az államadósság új csúcsokat ostromol, a költségvetési tartalékok pedig nagyrészt elfogytak az év közepére, vagyis a lyukakat befoltozó százmilliárdokra szükség is van.
Az LMP képviselője szerint ugyanakkor az első számú cél mégsem a bevételszerzés, hanem a birtokpolitika eddigi kedvezményezettjeinek további megjutalmazása, a birtokviszonyok stabilizálása. Mert igaz ugyan, hogy több mint 50 ezer helyrajzi számot érinthet az eladás, ám az adott földeket jelenleg mindössze 6500 bérleti szerződéssel hasznosítják (és ha a családi érdekeltségeket egybeszámítjuk, ennél is jóval kevesebb emberről van szó).
Mivel a mostani bérlők a liciten behozhatatlan előnyt élveznek, valójában néhány ezer ember juthat csak földtulajdonhoz a mintegy 200 ezer agrártermelőből. Sallai szerint az igazi vesztesek egyrészt a már a földbérleti pályázatokon kisemmizett valódi családi gazdaságok lesznek, másrészt pedig azok az önkormányzatok, amelyek elesnek a szociális vagy demográfiai célú földprogramok elindításának lehetőségétől.
Az LMP most olyan módosító javaslatot nyújt be, amely megtiltaná, hogy olyan földet is eladjanak, amelyre önkormányzati jelentkező is van, másrészt pedig a három hektárnál nagyobb, 100 százalékban állami tulajdonú (azaz bérlettel is könnyen hasznosítható) földterületeket kizárná az értékesítésből, hogy a politikai hűbérbirtok-építés helyett a helyben élő gazdák földhöz juttatását szolgálhassák.
