Surranópályán a romák pártja

A rendszerváltás óta csak a horvátok, németek és szlovákok által gründolt Nemzetiségi Fórumnak, valamint a Kolompár Orbán-féle MCF Roma Összefogás Pártnak sikerült országos listát állítania (1998-ban, illetve 2006-ban), de ezzel el is fogyott a tudomány. A Nemzetiségi Fórum 22 jelöltjére egyéniben mintegy 12 ezren szavaztak, a roma összefogás 29 jelöltjére alig több mint hétezren. A listás szavazatok száma egyik párt esetében sem haladta meg a hatezret. (Kolompár Orbán pártja a 2009-es EP-választáson is starthoz állt, akkor mintegy 13 400 szavazatot szerzett. Eddig ez a csúcs.)

A fideszes kormány jelentősen átírta a választási szabályokat, hétszázötven ajánlószelvény helyett a jelölteknek most elegendő volt ötszáz írásbeli ajánlást összeszedniük. Ráadásul ugyanaz a választópolgár több pártnak is aláírhatott. A könnyített feltételek mellett sem lebecsülendő az MCP teljesítménye: 61 jelöltjének sikerült megszereznie az indulási jogot, ami alsó hangon is több mint harmincezer érvényes ajánlást jelent. Horváth Aladár elmondta, hogy összesen mintegy 70 ezer ajánlást kaptak, ezek egy részét azonban a választási szervek érvénytelennek találták, és elutasították.

Nagy kérdés persze, hogy a cigány párt betartotta-e a törvényeket. Hermann György egyetemi tanár, az egyik budapesti jelölt kampányfőnöke és asszisztensként besegítő tanítványa, Marek Bertram politológushallgató azt állítja: az MCP és több más kisebb párt jogsértően csereberélte az ajánlásokat. Az MCP visszautasítja a vádakat. A listavezető Horváth Aladár szerint éppen Hermann György volt az, aki felvetette, hogy akár visszaélések révén is lehet ajánlásokat gyűjteni: a párt nem kívánt élni a lehetőséggel.

Végérvényeset alighanem csak a feljelentések kivizsgálása után lehet mondani (ha egyáltalán). Mindenesetre az MCP vezetői – azzal, hogy szavazatok százezreivel akarják bizonyítani pártjuk ártatlanságát – igen magasra tették a lécet.

Horváth Aladár nyilván személyes kudarcát is feledtetni szeretné. A 2010-es választáson függetlenként próbálkozott az edelényi körzetben, de mindössze másfél százalékot kapott, öt jelölt közül az utolsó lett. Akkor bejelentette, hogy visszavonul a közélettől: hosszú szünet után jelent meg újra. Most a Józsefvárosban indul. Párttal a háta mögött jobbak a kilátásai, már csak azért is, mert az MCP – Horváth Aladár tájékoztatása szerint – megközelítőleg 300 millió forintos állami támogatáshoz jutott.

A cigány pártnak Győr-Moson-Sopron kivételével valamennyi megyében van indulásra jogosult jelöltje, Borsodban például az összes körzetben. Az MCP-nek tehát sikerült (majdnem) országos lefedettségű párttá válnia. Erről tanúskodik az is, hogy – a Nemzeti Választási Iroda egyelőre nem végleges adatai alapján – a cigány párt csaknem 1200 tagot delegált a szavazatszámláló bizottságokba. Bár a Fidesz, az MSZP és a Jobbik is jócskán megelőzi, az MCP ezzel negyedik a pártok sorában.

A szerencse is a cigány párt kezére játszott, a sors szeszélye folytán az MCP első helyen szerepel a szavazólapon. (A rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az MCP hónapokon keresztül három szóba írva, Magyarországi Cigány Pártként használta nevét, de a szavazólapra így került fel: Magyarországi Cigánypárt. Ez tekinthető hivatalosnak.) Az MCP honlapján egészen a közelmúltig alig lehetett érdemi információkat találni. Mára javult a helyzet, a bőség zavarával azonban így sem kell megküzdenünk: programkészítésben a cigány párt sem jeleskedik. Más kérdés, hogy ilyesfajta hiányosságok a mostani kampányban a legkevésbé sem keltenek feltűnést.

A politikai realitások szerint az MCP néhány tízezer szavazatot szerezhet, ami a párt számára kevés az üdvösséghez, viszont érzékeny veszteség lehet a baloldalnak. Valószínű ugyanis, hogy az MCP színre lépése elsősorban a demokratikus ellenzék táborát gyengíti. Nem véletlen, hogy az MSZP roma tagozata – a választási csalás gyanújára hivatkozva – felszólította a cigány pártot: léptesse vissza jelöltjeit.