Székely Árpádnak 2005-ben, nagyköveti kinevezésekor átvett alaputasításában feladatául szabták a moszkvai magyar ingatlanportfólió racionalizálását. Az orosz fővárosban dolgozó 60 magyar állami kiküldöttre ekkor ugyanis mintegy 22 500 négyzetméternyi ingatlan jutott. A következő évben kormányhatározat született egyes moszkvai, varsói és szófiai ingatlanok eladásáról. 2008-ban a nagykövetnek hivatalos meghatalmazása volt a szerződés aláírására, így az külön meglepő, hogy őt tették meg bűnbaknak. (Akárcsak korábban a sukorói ügyben, egyes vádlottakra nyomást gyakoroltak abban a reményben, hogy terhelő tanúvallomást tesznek Gyurcsány Ferenc volt kormányfőre, ami nem történt meg.)
További érdekesség, hogy a kereskedelmi képviseletet a mögötte álló Szolovej mozitól elválasztó sikátorban a korábbi években négy gyilkosság történt – amennyire tudni lehet, négy nagyon ismert, az orosz alvilággal is kapcsolatba hozott személy „vitatkozott” a tulajdonjogon. Székely Árpád ezért saját biztonsága érdekében hazai titkosszolgálati segítséget kért, és végül a megfelelő orosz szervek nagyon magas rangú vezetői fedték fel előtte, ki áll a képviseletre – az orosz állammal egyeztetve – ajánlatot tevő offshore cég mögött. Az illető Viktor Vekszelberg, a harmadik leggazdagabb orosz milliárdos. Cégének képviselőit előzőleg orosz hivatalos személyek mutatták be a nagykövetnek, anélkül, hogy tudni lehetett volna, ki áll a háttérben.
|
| A moszkvai kereskedelmi képviselet korábbi épülete 2011. február 9-én |
Az ingatlan piaci értéke kapcsán fontos részlet, hogy a telek, amelyen a képviselet állt, végig orosz (régen szovjet) állami tulajdonban maradt, azt nem lehetett sem eladni, sem rá, vagy a rajta álló építményre jelzáloghitelt felvenni. Banki, piaci értelemben tehát az 1975 és 1982 között épült, az eladáskor már felújításra, illetve átépítésre szoruló épület értéktelen volt, azt csak az orosz állam által kijelölt vevő vehette meg. A magyar államnak évente mintegy kétmillió dolláros haszna származott az üzemeltetésből, ezzel állt szemben a több milliárd forintos felújítási költség.
Az orosz viszonyokat jól ismerő Székely kérésére a magyar illetékesek egy nemzetközileg ismert értékbecslő céget kerestek, s végül a brit Cushman&Wakefield irodát bízták meg az ingatlan felmérésével. A cég képviselői utólag, jogsegély keretében Londonban tett tanúvallomásukban igazolták, hogy munkájukat a megrendelő nem befolyásolta, és az ingatlan értékét 16-20 millió dollár közé tették. Az orosz sajtó szerint a reális érték 50 millió dollár körül lehetett – telekkel együtt, feltételezve a forgalomképességet.
Az ügyészség azt a Treviso nevű magyar kft.-t bízta meg egy új becsléssel, amelyet a sukorói telekcsere ügyében is foglalkoztattak. A cég előbb 52, majd azt utólag módosítva 100 millió dolláros becslést készített. Kérdéses, hogy a magyar ingatlanbecslők egyáltalán jártak-e az épületben, amelyben akkor már zajlott az átépítés. Anyagukhoz mindenesetre olyan fényképeket mellékeltek, amelyek állítólag 2010. november közepén készültek – ám azokon zöld lombú fák láthatók, ami Moszkvában késő ősszel felettébb különös. Ráadásul a telket is beszámították, és forgalomképesnek vélték az épületet. Azt ellenben sem ők, sem más nem tudhatta előre, hogy az oroszok a felújítás közben jönnek rá: egy búvópatak alámosta az épület támfalát. A váratlanul felbukkant statikai probléma persze tovább drágította a felújítást.
