Oda jutottunk – állította írásában Schmidt Mária –, hogy egyes csoportok örökölhető és előnyökre váltható kiváltságnak szeretnék tekinteni felmenőik tragikus sorsát, és az „áldozatiságot” ki akarják terjeszteni azokra a nemzedékekre is, amelyek semmiféle atrocitást nem szenvedtek el. Mindez – folytatta – súlyos következményeket von maga után. Ha az áldozati státusz örökölhetővé válik, akkor a „tettesség” is öröklődik.
Immáron nyolcvanadik napja folyamatosan tiltakozó demonstrációkat tartanak a félig kész emlékműnél
A magyar „ballibeknél” – olvasható később – az angyalábrázolás reflexszerűen indította be azt a gyűlöletkampányt, amire hazánkban csak ez az ateista elkötelezettségű, szélsőségesen intoleráns, marxista csoport képes.
Az emlékmű ürügyén felhozott vádak a jóérzésű magyarok számára mélyen sértők és igazságtalanok. Szószólóik ugyanis – fogalmazott a főigazgató – alávalóbbnak és bűnösebbnek kívánják beállítani a magyarokat a náciknál. Eltagadják a különbséget gyilkos és bűnsegéd között.
Schmidt Mária szerint a „mi balosaink” amíg a szovjet birodalom létezett, addig a szovjet érdekek képviseletét tekintették irányadónak, most pedig a Nyugat, vagyis az Egyesült Államok, esetleg Németország szempontjainak kiszolgálóivá képezték át magukat.
A cikkben nem történik rá utalás, de talán nem fölösleges megemlíteni: Orbán Viktor miniszterelnök korábban azt ígérte, hogy a vitás kérdésekről – így a német megszállási emlékműről – egyeztetni fog a húsvéti ünnepek után.
Ennek ellenére a Szabadság téren csaknem két héttel húsvét előtt (április 8-án, a parlamenti választás után) mindenféle egyeztetés nélkül megkezdődött az építkezés.
Immáron nyolcvanadik napja folyamatosan tiltakozó demonstrációkat tartanak a félig kész emlékműnél. Így volt ez csütörtökön is, amikor Schmidt Mária írása megjelent a Heti Válaszban. Az egyik felszólaló, Popper Gábor, a liberális párt ügyvivője bőségesen szemezgetett az ominózus cikkből, hangsúlyozva, hogy a főigazgató állításai szerinte nem felelnek meg a valóságnak.
A demonstrálók pfujolással és füttyel reagáltak az idézetekre. Kétségtelen például: Schmidt Mária vélekedésével szemben a demonstrálók nem akarják bűnösebbnek beállítani a magyarokat a náciknál, hanem a sasos-arkangyalos szobor jelképrendszere ellen tüntetnek, amely a népirtásért viselt teljes felelősséget a németekre próbálja hárítani.
Schmidt magáévá tette Orbán Viktor értelmezését: a miniszterelnök a közelmúltban azzal érvelt, hogy a szobor az ártatlan áldozatokat jelképezi.
Csakhogy az emlékmű felállításáról szóló tavaly év végi kormányhatározatban az „áldozat” szó nem is szerepelt, ez csak utólag, a módosított szövegbe került bele.
Az átfogalmazott kormányhatározat sem változtat azon a tényen, hogy a szobor alkotója, Párkányi Raab Péter műleírása szerint Gábriel arkangyal „szép és szelíd” alakja nem az áldozatokat, hanem Magyarországot jeleníti meg, amelyre rátelepszik egy nagyobb hatalom, a birodalmi sas által szimbolizált náci birodalom. Sokan – közöttük a Szabadság téri tüntetők is – ezért tartják történelemhamisítónak a szobrot.
A mostani Heti Válaszban (tehát abban a számban, amely Schmidt Mária írását közli) Dávid Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia tagja is bírálja a szobor szimbolikáját.
Szintén a Heti Válaszban korábban ugyanígy tett a nagy tekintélynek örvendő Jelenits István piarista szerzetes is.
Schmidt Mária amúgy nem csupán a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a kormány őt bízta meg a holokauszt áldozatainak emléket állító új intézmény, a Józsefvárosban épülő Sorsok Háza vezetésével is.
Az eredeti tervek szerint a Sorsok Házát április közepén kellett volna átadni, a Szabadság téri emlékművet pedig március 19-én, majd – a módosított kormányhatározat értelmében – május 31-ig.
Két hasonlóság máris adódik a Sorsok Háza és a sasos-arkangyalos szobor között: Schmidt Máriának mindkettő tetszik – és egyik sem készült el határidőre.
