Tóthék egyébként a pár hónapja elhunyt Dóra Ottóról nem akarnak rosszat mondani, őt is ismerték személyesen, de mivel 1989 óta fideszesek, szóba sem jöhetett, hogy a baloldal jelöltjét, Fekete Zsoltot támogassák. Thürmer Gyulának, a Munkáspárt jelöltjének az indulását pedig nem is értik. Tóthné azt meséli, hogy pár hete éppen a férjétől kérdezte meg, hogy „te, ez a Thürmer meg mit akar itt", de a férje sem tudta, csak annyit mondott, hogy
„biztosan valaki akar lenni a politikában".
S hogy „valaki-e" Salgótarján mindenkori polgármestere a politikában?
Nos, úgy tűnik, ezt nem is annyira a helyi választók döntik el, hanem a pártok, amelyek hatalmas energiát öltek a Dóra Ottó halála miatt megüresedett polgármesteri posztért vívott harcba. Az MSZP minden lehetséges erőt mozgósított: a belvárosban összefutok Bangóné Borbély Ildikó parlamenti képviselővel, aki a párttársaival kora reggel indult Hajdú-Bihar megyéből, hogy segítse a választást. Arra buzdítják a szavazókat, hogy Fekete Zsoltra szavazzanak, s itt van Gőgös Zoltán, az MSZP alelnöke, aki szintén kiveszi a részét a munka „talpalós" részéből, és a városban tartózkodik a szocialista vezetők közül Tóbiás József és Nyakó István, a Demokratikus Koalíció részéről pedig Kakuk György és Varju László.
A Fidesz Kövér László képviseletében vetette be a nagyágyút, aki szokása szerint nagyot durrantott:
fölhívta a helyiek figyelmét, hogy „nem hibázhatnak", s válasszanak olyan jelöltet, aki a kormányzattal partneri viszonyt képes kialakítani.
Értelmezés kérdése, hogy ezt mit jelent: találkoztam olyan baloldalival, aki szerint ez nyílt fenyegetés a pénzcsapok elzárására, s beszéltem olyan fideszessel, aki szerint azonban „Salgótarján elől a kormány természetesen nem fogja megvonni a forrásokat, de ha véletlenül balos lesz a polgármester, akkor kevesebb lesz a pénz, az biztos".
Thürmer Gyula személyesen kampányolt maga mellett, s olyannyira komolyan vette a munkát, hogy még a közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó, de a várostól több kilométer távolságra fekvő kicsiny Rónafaluba is ellátogatott. A mindössze pár tucat lakóházat számláló kistelepülésen a könyveit osztogatta és dedikálta, bár a helyiek szerint nem tudott kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy miért akar Salgótarján polgármestere lenni, ha semmi köze a városhoz.
A csöndes mindennapjait élő Salgótarjánban a szavazás napján amúgy
csak a plakáterdő emlékeztet arra, hogy itt időközi választást tartanak.
A hangulat békés, a választók - amint azt Tamás Magdolna megfogalmazza - „nem paprikázták föl magukat". Az asszony a férjével együtt szavazott, s arra a kérdésemre, hogy kit támogatnak, csak annyit mond: a jobbikot, de nem a pártot, hanem a jobbik pártot, vagyis az MSZP-t. Ő meg a férje amúgy azt gondolja, hogy az emberek most nem is annyira Fekete Zsoltra és a baloldalra szavaznak, hanem a Fidesz ellen, a kormánypárt ugyanis – szerintük – össze-vissza beszél.
Megemlítik, hogy „Melinda alatt" zárta be a Fidesz a helyi főiskolát, erre föl a fideszeseknek most van képük azt ígérni, hogy az intézményt újra megnyitják. „Miért hagyták, hogy bezárjon, ha most meg azzal kampányolnak, hogy Tarjánnak főiskola kell", kérdezi tőlem az asszony, de hiába, erre nem tudok válaszolni, ahogyan arra sem, hogy szerintem Thürmert mivel fizette le a Fidesz. Egyes helybéliek ugyanis úgy vélik: a Munkáspárt elnöke „lepaktált" a Fidesszel annak érdekében, hogy megossza a baloldalt. A megyeszékhely Baglyasalja nevű városrészében sok nyugdíjas bányász lakik, ők a Munkáspárt szavazói, akik értékes szavazatokat vihetnek el az MSZP jelöltjétől.
Elvégre most (akárcsak 2014-ben) minden egyes voks számít. A verseny ugyanolyan szorosnak ígérkezik, mint két éve, amikor a város mintegy 31 ezer választójából csaknem 13 ezren mentek el szavazni, s a voksok 42,88 százalékát Dóra Ottó kapta, 42,48 százalékát pedig Székyné Sztrémi Melinda. A napközbeni részvételi adatok szerint akár a 2014-es részvételi arány is megismétlődhet, hiszen a kormánypártok komoly erőket fektettek a híveik mozgósításába. Simon Tibor plakátján az volt a szlogen, hogy ő az egyetlen megoldás, és a Fidesz biztos lehet benne: a helyi szimpatizánsaiknak ezt eszükbe sem jutott kétségbe vonni.
Nagy kérdés a Jobbik szereplése: a párt Hulitka Istvánt indította, aki azzal kampányolt, hogy „építő ember" kell a város élére. Róla az egyik idősebb, baloldali szavazó azt mondta: a Jobbik hívei között országos szinten nagyon sok a fiatal, és ez éppen Salgótarjánban üthet vissza, a várost ugyanis a romló megélhetési kilátások miatt nagy számban hagyja el a fiatalság. Aztán kesernyésen tette hozzá: Salgótarján lassú elöregedésében és elnéptelenedésében az az egyetlen pozítívum, hogy a Jobbikra fogékony fiatalság már régen Budapesten vagy külföldön dolgozik. Az ő egyik rokona is Franciaországban helyezkedett el az építőiparban, s az igaz, hogy most készül onnan elmenni, de eszébe sem jut Salgótarjánba visszaköltözni - Németországba készül hegesztőnek.
