– Számomra érthetetlen, miért nem rezonált a magyar értelmiség arra az erkölcsileg és tartalmilag is kiemelkedő teljesítményre, amit az LMP produkált – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ezt kifejezetten az elvtelen, helyezkedő, megalkuvó értelmiségi elit felelősségének tartja: tudomásul vették, hogy a rendszerváltás idején létrejött sérülékeny demokratikus intézményrendszert a jobboldal lebontja, és nem vállaltak semmilyen kockázatot az orbáni hatalom alternatívájának létrehozásáért.
|
...és a 2014-es győztes csapat a választás éjszakáján (barna zakóban Róna Péter)
Teknős Miklós / Népszabadság |
Kukorelly Endre: Korrekt, megértem. Civilként politizálni, ezt amúgy ajánlom mindenkinek, akkor rögtön nem kell pártkiskátét nyomatni. Sok mindent másként gondolok, mint András, de abban biztos egyetértünk, hogy lehet más a politika. Legyen más.
Jávor Benedek (PM): Úgy tűnik, hogy azok a konfliktusok, amelyek anno a pártszakadáshoz vezettek, nem oldódtak fel a mi kilépésükkel, az LMP-t változatlanul ellentétek feszítik.
Szabó Tímea (PM): Schiffer András kilépése egy másik párt belügye; a legfontosabb belpolitikai kihívás továbbra is az Orbán-kormány leváltása, amihez a baloldali előválasztáson át vezet az út, ebben pedig az LMP-re is számítanánk.
Karácsony Gergely (PM): Schiffer András ösztönzésére álltam politikusnak. Az útjaink különváltak, mindkét útról kiderült, hogy pokoli nehéz. Sajnálom, hogy András feladta az övét, de tisztelet érte, hogy megpróbálta.
Kaufer Virág: Négy éve nem beszéltem Schiffer Andrással, de amikor 2012-ben lemondtam a parlamenti mandátumomról, nem gondoltam volna, hogy egyszer ő is a nyomdokaimba lép. Elképzelhető, hogy az LMP-t és a zöldpolitikát is a maga képére formáló Schiffer valóban elfáradt – jól teszi, ha időt szán rá, hogy szemügyre vegye, amit létrehozott, és elbeszélgessen azokkal, akiket a párt holdudvarából hiányol.
Vágó Gábor: Nem ezzel lett vége az LMP-sztorinak, már akkor eldőlt a párt sorsa, amikor elveszítette rendszerkritikus élét. Schiffer távozása már az epilógushoz fűzött újabb epilógus.
A lét a tét
Az LMP-re, a párt rövid története ellenére jellemzőek a jelentős átalakulások, kiválások, Schiffer András mostani lépése is ebbe a sorba illeszkedik. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy most a legmeghatározóbb politikusát, az egyik legismertebb arcát veszíti el, még akkor is, ha Schiffer a párt tagja marad, ez pedig az LMP létét is veszélyeztető döntés.
A politikus elmondásából is kiderül, hogy lépése mögött ott állnak a párt kudarcai, nem pusztán a leginkább hangsúlyozott „szellemi erőtér” hiánya, hanem az LMP szervezeti gyengesége, a belső döntésképtelenség, a támogatottság stagnálása. Mindez nyilván Schiffer András felelőssége is, de valószínűleg önmagában az ő háttérbe húzódása sem fogja megoldani a problémákat.
A ciklus felénél az LMP stratégiai dilemmák előtt áll, és nem pusztán az ellenzéki szövetségi politikát vagy az Orbán-rezsimhez való viszonyt illetően. Ideológiai szempontból az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a csalódott Fidesz-szavazókra célzó LMP Nyugat-ellenességben, rendszerkritikában nem tud versenyre kelni a Jobbikkal és Fidesszel. Az ezt az irányvonalat leginkább képviselő Schiffer András hátralépése után a párt választhat olyan irányvonalat is, mint a nyugat-európai zöldpártok, és nem olyan mintát követ a továbbiakban, mint amit Ciprasz vagy Varufakisz képvisel.
