A testület mégis úgy gondolta, hogy valamit lépnie kell, mert a hatályos szabályozás szerint a „szavazóhelyiséget magában foglaló épületnek a szavazóhelyiség megközelítését szolgáló bejáratától számított 150 méteres távolságon belül – közterületen – választási kampánytevékenység a szavazás napján nem folytatható". Ez a passzus pedig alapvetően ellentmond annak, hogy az új – 2012-ben természetesen érdemi egyeztetés nélkül elfogadott, s a többszöri módosítás ellenére helyenként változatlanul homályos szabályokat is tartalmazó – választási eljárási törvény alapvetően megszüntette a kampánycsend intézményét.
Ami egyébként teljesen indokolt volt, hiszen az 1997-es jogszabály felesleges és betarthatatlan korlátozásokat tartalmazott. Mindenki tudta ugyanis, hogy képtelenség megakadályozni a választók meggyőzésére a véghajrában, tehát a választást megelőző szombat nulla órakor kezdődő kampánycsend ideje alatt tett próbálkozásokat. Nem tudtak mit kezdeni az SMS- és e-mail kampányokkal, a szórólapozással, a plakátragasztással vagy azzal, hogy aktivisták a szavazás napján is házról házra járva győzködték, mi több, fuvarozták a választásra az embereket, ezért a jogalkotó inkább úgy döntött: mindenki csináljon, amit akar.
Kitalálták viszont, hogy a szavazókörök 150 méteres körzetében a választás napján mégis legyen tilos a kampány (az NVI erre vezette be a relatív területi kampánytilalom fogalmát). A szándék egyértelműnek tűnt: a polgárokat a pártok legalább a szavazófülkéhez vezető út utolsó néhány méterein személyesen ne vegzálják. De nem ezt mondták, hiszen a jogszabály szerint az adott – egyébként teljesen véletlenszerűen meghatározott méretű – körön belül valamennyi kampánytevékenységet megtiltották. Ezt az NVB egyik tagja egyenesen úgy értelmezte, hogy a már kihelyezett plakátokat is le kell kaparni. Kész szerencse, hogy a testület többi tagja nem lelkesedett a gondolatért.
A korábban kiragasztott plakátok tehát az iránymutatás szerint maradhatnak – tessék szombat éjfélig kiplakátolni a szavazókörök melletti összes szabad felületet –, miként a jelöltek képével és a pártok logóival feldíszített közösségi közlekedési eszközöknek sem kell elkerülniük a „tiltott zónát". Mi több, a 150 méteres körön keresztül más, a választói akarat befolyásolására alkalmas eszközt hordozó járművek is áthajthatnak, viszont ott nem várakozhatnak – ami a Kresz szerint a „megállásnál hosszabb ideig történő egy helyben tartózkodás". Ugyanakkor jogsértésnek minősül az is, ha az ilyen autók, utánfutók „áthaladása folyamatos vagy rendszeres".
Itt akkor megint jöhet a jogértelmezés. Ha a politikai hirdetést hordozó járművet szombat este állították le a szavazókör elé, akkor mi van? S vajon mennyi a megállásnál hosszabb idő? Valaha ezt a Kresz öt percben határozta meg, ma ilyen előírás nincs. Kérdéses az is, mit jelent a „folyamatos vagy rendszeres" áthaladás? Kampányplakátot hordozó autóval tíz percenként vagy óránként szabad-e elhajtani a szavazókörök előtt? Esetleg csak naponta egyszer? Az NVB fontosnak tartotta kinyilatkoztatni: a „pártatlanság követelményének érvényesítése megköveteli, hogy a választási szervek tagjai a relatív területi kampánytilalom időbeli és területi szabályaira is figyelemmel, a szavazás napján jelöltet, jelölő szervezetet népszerűsítő, ahhoz köthető szimbólumokat ne használjanak, ilyeneket ne osztogassanak, ruházatukon ne viseljenek". Ez eddig is evidencia volt.
Arról viszont szó sem esik, hogy miként kell értelmezni azt a sokkal valószínűbb helyzetet, ha nem a választási szervek tagjai, hanem egyszerű állampolgárok – akik esetleg egyben valamelyik párt aktivistái – lófrálnak majd pártokhoz köthető logót tartalmazó pólóban a „relatív kampánytilalom" által érintett területen. És ha még zászlókat is visznek? Tudja a fene, hogy ezt hogyan fogják majd a választási szervek megítélni.
|
| Iránymutatás – Kurucz Árpád / Népszabadság |
Kérdés van még más is. A kampánytilalom csak korlátozottan érvényesülhet, mert a választási eljárási törvény kifejezetten leszögezi, hogy a „szavazóhelyiség megközelítését szolgáló bejáratától számított 150 méteres távolságon belül – közterületen – választási kampánytevékenység a szavazás napján nem folytatható". A hangsúly pedig a „közterületen" fordulaton van.
Ezzel az NVB sem tudott mit kezdeni, mert az iránymutatás eredeti tervezete szerint a „kiabálós kampányt" attól függetlenül jogsértőnek minősítették volna, hogy a hangosító berendezést hol helyezték el. A bizottság egyik tagja azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a jogszabály csak közterületről beszél, és a testület túlterjeszkedne a törvényi felhatalmazáson, ha ezt nem venné figyelembe.
Az NVB így tartózkodott attól, hogy nyilvánvalóvá tegye: magánterületről sem lehet a választói akarat befolyásolására alkalmas propagandaszöveget világgá kürtölni. Ezért nincs válasz arra, miként kell megítélni, ha valaki a kertjébe vagy a lakása erkélyére kihelyezett hangszórókból Orbán- vagy Gyurcsány-beszédekkel szórakoztatja a környezetét. Az valószínű, hogy csendháborítás miatt ilyen esetekben a hatóságok nemigen járhatnának el, mert a választással összefüggésben kifejtett kampánytevékenységről van szó.
És vajon hogyan értékelik a közterület fogalmát a választási szervek abban az esetben, ha a jelöltek vagy a pártok a választás napján door to door kampányt folytatnak, szóval becsengetnek mindenkihez? Csengetni azonban egy családi házba csak közterületről – az utcáról – lehet. De a gomb megnyomása már a kampány része? A képet árnyalja az is, hogy egy lakótelepi sorházban a kapucsengő biztosan nem közterületen, hanem a társasház tulajdonában álló lépcsőfeljárón található. Ott akkor szabad ilyen módon kampányolni a szavazóköröktől számított 150 méteres távolságon belül is, de a kertvárosokban nem?
Az iránymutatás így nemigen alkalmas a bizonytalanság eloszlatására, inkább csak arra hívja fel a figyelmet, hogy a választás napján folytatott kampánytevékenység milyen kérdéseket vethet fel. A jogalkotó a homályos szabályozással tehát a választási bizottságoknak – és végső soron a vélelmezett visszaélésekben a jogerős döntés meghozatalára felhatalmazott Kúriának – igencsak feladata a leckét. Másfelől meg az egész vihar egy pohár vízben, hiszen mi a különbség, ha a szavazókörtől 150 vagy ötven méternyi távolságban osztogatja a szórólapját egy jelölt? Ráadásul mire az esetleges kifogások ügyében a bíróság kimondja a végső szót, már túl leszünk az egész választáson. A vesztest pedig az sem vigasztalja majd, ha valakit akár pénzbírsággal sújtanak, mert a szavazás eredményét például egy hangosbeszélős szabálytalanság miatt aligha fogják majd megsemmisíteni. A kételyek viszont a szerencsétlen szabályozás miatt megmaradnak.
