Nehéz megítélni, hogy ki nyert többet, meg kell várni a Putyinnal való megbeszéléseket – felelte érdeklődésünkre Krekó Péter politológus. A Political Capital igazgatója szerint a felek általánosságban beszéltek a német–magyar kapcsolatokról, amelyekkel olyan nagy bajok nincsenek. Krekó szerint figyelemre méltó, hogy a német kancellár két ízben is megjegyzést tett az ukrajnai konfliktus kapcsán az orosz gázszállításokról.
 |
Krekó Péter: Nagy bajok nincsenek
Honéczy Barnabás / MTI |
E fontos kérdés mellett az lehetett a megbeszélések fő témája, hogy az Oroszországot érintő szankciók ügyében az orbáni adminisztráció milyen álláspontra helyezkedik. Orbán eddig úgy „hintázott”, hogy szóban bírálta a szankciókat, ám amikor döntésekre került sor, rendre az európai mainstreamet támogatta.
– Az, hogy Orbán is többször utalt energetikai ügyekre, voltaképpen a Putyin-látogatás felvezetésének tekinthető – mondta a politológus.
– A német kancellár látogatása a szoros szövetségi kapcsolatok megerősítésének jele a két ország között, így elismerés a magyar kormányfő számára is – fogalmazott Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője, aki szerint egy ilyen út minden részlete pontosan megtervezett, a véletlenek szerepe minimális. Nem tévedésből maradt el az ellenzékkel való találkozó, hiszen aligha ismerhetett volna meg Merkel egy esetleges jövőbeli miniszterelnököt. Nem véletlenül beszélt a magyar kormánnyal szemben a nemzetközi sajtóban rendre kritikusan megismételt témákról sem.
|
Orbán megúszta a találkozót, de azért meg kell várni, mivel áll elő Putyin
Laszlo Balogh / Reuters |
Merkel diplomatikus, kimért mondatai a civil társadalom vagy a sajtó szerepéről elsősorban a német és a nemzetközi sajtónak szóltak. A magyarországi ellenzék és a tüntetők által remélt bírálat elmaradt, az sem célja nem volt az útnak, sem eszköze nem lehetett a tárgyalásoknak.
Hiányzik a közös európai gondolkodás - Elemzés Berlinből
Budapest és Berlin között kitapinthatóvá vált a nézetkülönbség, hogy miként viszonyulnak Oroszországhoz, illetve a Moszkvával szembeni szankciókhoz. Miután Angela Merkel e két meghatározó kérdésben vélhetőleg nem tudott egyezségre jutni Orbán Viktorral hétfőn Budapesten, a kancellár úgy döntött, inkább ő is belpolitikai haszonszerzésre törekszik, és jó pontokat szerez a német sajtónál azzal, hogy szóba hozza a magyarországi viszonyokat, így a civil szervezetek vagy a sajtószabadság helyzetét – erről Hegedűs Dániel, a berlini Német Külpolitikai Társaság (DGAP) tudományos munkatársa beszélt lapunknak.
Az elemző úgy látja: a nézetkülönbségekről árulkodott az is, hogy a felek nem adtak ki közös nyilatkozatot. A Merkel-vizitet egyébként erőteljes magyar kormányzati, CDU-s és európai néppárti, illetve nagyvállalati lobbizás nyomán sikerült tető alá hozni, azonban a mostani látogatás sem javított végül a kapcsolatokon.
Hegedűs szerint az sem teljesen egyértelmű, hogy az Orbán-kormány iránytűként tekintene Németországra. Ha feltétlenül így lenne, akkor nem folytatná lassan ötödik éve az Oroszország felé is kilengő hintapolitikáját, és a magyar külügy 2014-es szétverésével nem számolta volna fel transzatlanti elkötelezettségének kormányzati bázisát. A hintapolitika fenntarthatóságáról Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti látogatása dönthet.
 |
| Kai-Olaf Lang |
– Hiba lenne alábecsülni Putyint, nem tudni, mivel fog előállni – tette hozzá a DGAP elemzője.
Merkel nyíltan szakított azzal gyakorlattal, hogy eddig csak a háttérben, zárt ajtók mögött bírálta a magyarországi viszonyokat. A magyar kormányfőnek pedig el kell fogadnia, hogy immár ez is benne van a két ország együttműködésében – ezt már Kai-Olaf Lang mondta lapunknak.
A berlini Politika és Tudomány Alapítvány elemzője ugyanakkor hozzátette: a német kormány nem akarja elszigetelni Magyarországot, az Orbán-kabinetet mindenképpen az európai keretekben szeretné tartani. Lang szerint
Putyin látogatása előtt Orbán taktikai okokból nem kötelezte el magát a merkeli irányvonal mellett, a döntő pillanatban azonban be fog állni a sorba.
A két ország viszonyát Lang szerint kettősség jellemzi. A kapcsolatok intenzívek, de igazából nem partneriek. A napirendet alapvetően krízismenedzsment, az akut politikai és gazdasági problémák kezelése uralja. A kapcsolatokat színesíti még egyfajta nosztalgia, jelkép-politizálás is, amikor évfordulók apropóján mindkét részről felidézik az 1989-es eseményeket. Ami viszont már jó ideje, még az Orbán-kormányt megelőző korszakokból is hiányzott, az a közös európai gondolkodás, az, hogy a két ország együtt mit tehetne az európai integráció mélyítése érdekében.
