„Nem én csináltam bohócot a magyar bíróságból”

Magyar Gábor szerint azonban Ibolya Tibornak elsősorban önmagára és az általa irányított ügyészségre kellene haragudnia, saját munkájukat kellene kritizálnia. És örülnie, hogy miután nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyítatlan az ügyészség vádja, a másodfokú bíróság adott nekik még egy esélyt, ezért felmentő ítélet helyett új eljárás lefolytatásáról döntött.

– Három évvel Biszku Béla meggyanúsítása után most kerül először abba a helyzetbe majd a bíróság, amikor szakértői vélemények alapján hozhatja meg a döntését

– magyarázza Magyar Gábor. Emlékeztetőül felvázolta a Biszku Béla elleni eljárás szerinte fontosabb epizódjait.

Miután 2012 január elsején hatályba lépett a Lex Biszku és az Alaptörvény, amelyek együtt megteremtették a jogi alapot a Biszku Bélának tulajdonított és rég elévült bűnök üldözéséhez, a Jobbik február 22-én feljelentette Kádár egykori belügyminiszterét. Feljelentésük szerint Biszku belügyminiszterként „belenyúlt” az 56-os forradalmat követő megtorlási perekbe, beavatkozása nyomán súlyosabb, néhány esetben halálos ítéletek születtek.

Magyar Gábor kamerák sűrűjében. Szerinte lenne érdemi munkája a vádhatóságnak M. Schmidt János / Népszabadság/archív

Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyészként 2012 július elsején lépett hivatalba. Első nyilatkozatai egyikében megígérte, hogy soron kívüli tájékoztatást kér a nagyobb odafigyelést igénylő ügyekről, köztük a Biszku-ügyről.

Június 9-én az ügyészség már ki is rendelte szaktanácsadóként Kahler Frigyest a megtorlási perek ügyében. Kahler néhány hét alatt elkészítette véleményét, amelyben néhány oldalon keresztül – kérdés nélkül, mintegy önszorgalomból – a karhatalomról és az 1956 decemberi sortüzekről is írt. Megismételte azt a korábban többször kifejtett véleményét, hogy Biszkut – aki a sortüzek idején még nem volt belügyminiszter – büntetőjogi felelősség terheli.

Irányt váltott a nyomozás

– Senkit nem zavart az ügyészségen, hogy Kahler nem csak a neki feltett kérdésekre válaszolt. Az sem, hogy jogi kérdésekben foglalt állást – mutatott rá Magyar Gábor. – Tény ugyanakkor, hogy Kahler fellépése koncepcióváltást eredményezett az ügyészségi nyomozásban. Szeptember 10-től  nyomozó ügyészség már a sortüzekben játszott szerepe miatt nyomozott  Biszku ellen.

A Jobbik feljelentése nyomán indult eljárást elkülönítették, majd 2014. szeptember 26-án különösebb hírverés nélkül megszüntették, mivel bizonyíthatatlan volt, hogy Biszku Béla akár egyetlen pernek a végkimenetelét is hatalmi szóval befolyásolta volna.

Magyar Gábor szerint a Biszku-ügy egy politikai indíttatású per. Rajta keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, nem mellesleg pedig szavazatokat szerezni a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól.

– Nem tudom, és nem is szeretnék találgatásokba bocsátkozni, hogy a nyomozás során volt-e politikai nyomás az ügyészségen. Az biztos, hogy érdemi nyomozati munkát lényegében alig végeztek: Biszku Bélának a sortüzekben játszott szerepét meg sem kísérelték bizonyítani vagy cáfolni. A nyomozás során elkövetett súlyos szakmai hibák végül a szintén ezer sebből vérző elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezettek – jegyezte meg Magyar Gábor.

Az ítélőtábla végzése Magyar Gábor szerint hidegzuhanyként érte az illetékeseket, és nagyfokú frusztrációt okozott jobboldali körökben. Szerinte Ibolyát a szőnyeg szélére állították a döntés után, és eredményeket követeltek tőle. A botrányos „bohócozó” kifakadását ebben a kontextusban kell értékelnünk.

– Egy megfélemlített hivatalnok felelősségáthárító gesztusa ez – véli Magyar. – Azt üzeni: nem ő tehet az eredmény elmaradásáról, hanem a másodfokú bíróság.

A kijelentés hangneme példátlan és megengedhetetlen. Egy ügyész soha nem tenne ilyen kijelentést, ha nem érezne maga mögött valamiféle politikai támogatást. Ha nem politikai ügyről lenne szó, a bíróságot megsértő főügyészt már eltávolították volna a testülettől.

Nem keresték a tanúkat

Magyar a per során indítványozta több tanú, így az akkori pártvezetés tagjainak kihallgatását, valamint a politikai vezető testületi ülések jegyzőkönyvvezetőit is bíróság elé citáltatná. „Közülük azonban már lényegében csak Biszku él”, állítják az ügyészek, akik épp arra alapozva értenek egyet Ibolya Tiborral abban, hogy „az elhalt pártvezetők kihallgatását kezdeményező ügyvéd, akinek e kérését részben el is fogadta a bíróság, valóban csörgősipkás bohócot csinált az ítészekből”.

– Honnan tudják, hogy elhunytak? – kérdez vissza Magyar. ­– Például Ladvánszky Károly, aki 1952 és 1956 között a Belügyminisztérium titkárságvezetője, majd ’56-től közrendvédelmi osztályvezetője volt, és aki a sortűz idején személyesen is jelen volt Salgótarjánban, csak tavaly hunyt el. A többiekről is csak feltételezték, hogy már nem élnek. Öt perces munka lett volna, de nem vették rá a fáradságot, hogy megnézzék a népesség-nyilvántartásban, hogy az akkori döntéshozók és munkatársaik közül kik élnek még egyáltalán – mondta Magyar Gábor.

Ibolya Tibor nem bírta palástolni felháborodását Teknős Miklós / Népszabadság

Az ügyvéd később elismerte, az ügyészeket szabályosan sokkoló beadványával a nyomozás hiányosságainak bemutatásán kívül az is célja volt, hogy bebizonyítsa: nem fair a Biszku Béla elleni eljárás.

– Strasbourgban azt sem lesz könnyű megmagyarázni, miért vártak 25 évet Biszku meggyanúsításával, amikor nem rejtőzködött, nem menekült külföldre, a ’90-es évek sortűzpereiben még tanúvallomást is tett? Miért várták meg, amíg az esetleges mentő tanúk (vagy legalábbis a többségük) elhunynak? Nyilvánvaló, hogy úgy akarták megtartani a múlt rendszer „nürnbergi perét”, hogy abban a vádlottnak esélye se legyen.

Magyar később emlékeztetett arra is, hogy a sortűzperekben számos bizonyíték került elő arra, hogy mind a Nyugati téren, mind Salgótarjánban a szovjetek lőttek először.

 

– Salgótarjánban egyértelműen az akkori szovjet városparancsnok adott tűzparancsot – mondta a sortűzperek irataira hivatkozva Magyar Gábor. – Tény, hogy utána a karhatalmisták is lőttek. Ki hiszi azt el, hogy a szovjetek által hatalomra segített kormány bármelyik tagja, vagy az MSZMP valamely vezető politikusa abban a helyzetben volt 1956 decemberében, hogy utasításokat adjon az országot megszálló szovjet egységek parancsnokainak?

Biszku a bíróságon. „Aligha lehet kimondani, hogy megalapozottan gyanúsítható egyfajta ideológiai tűzparancs kiadásával” M. Schmidt János / Népszabadság/archív

Magyar rámutatott: a bíróság most rendelt csak ki egy-egy jog- és hadtörténészt, valamint irattáros szakértőt, akiknek olyan alapvető kérdésekre kell választ adniuk az október 2-án kezdődő megismételt elsőfokú eljárásig, mint hogy miként működtek ténylegesen a karhatalmi egységek (mert, hogy többféle is létezett párhuzamosan), milyen befolyása volt a magyar politikai vezetésnek a szovjet csapatok tevékenységére.

– Külön szakértői vizsgálatot igényelnek a korabeli jegyzőkönyvek – mondta az ügyvéd.

– Alig akad olyan, amely alá lenne írva. Az oldalszámozásuk esetleges, néhány esetben egyértelműen beleírtak a dokumentumba, lapokat vettek vagy cseréltek ki bennük.

Azt, hogy egy tanácskozáson milyen döntés született, többnyire Kádár személyes összegzéséből derül ki, formális szavazás nem volt. Ezek alapján aligha lehet kimondani, hogy Biszku Béla megalapozottan gyanúsítható egyfajta ideológiai tűzparancs kiadásával.