galéria megtekintése

Pártosan is szép az élet

21 komment


Czene Gábor

A fideszes feleség Orbán fotóival díszíti a szobát, a baloldali férjnek ezenközben Gyurcsány a kedvence. Pártoskodók Budán: bármin képesek összevitatkozni, és ilyenkor csak a varázsige segít, miszerint „Hagyjuk abba!” A házasságuk azonban legyőzte a politikát.

A feleség megrögzött fideszes, a férj eltökélt baloldali. Egyikük imáiba foglalja Orbán Viktor nevét, másikuk Gyurcsány Ferencet favorizálja. A barátságok és családok kettészakítására is képes politika velük kudarcot vallott. Lassan ötven éve boldog házasságban élnek.

A Gellérthegy tövében lévő társasházi lakásuk étkezője politikailag semleges zónának számít, a hálószoba a baloldali szektor, a nappali pedig a jobboldali. Két tévé van. A nappaliban a feleség szokta nézni a kormánypárti adókat, a hálóban a férj az ­ATV-t. Időnként, ha valamelyik hír felpöccenti a vérnyomásukat, mérgelődve reagálnak – lehetőleg úgy, hogy a távoli szobában lévő is hallja.

Laki László és felesége is nyugdíjas pedagógus, a férj emellett villamosmérnök is. Hetven körül járnak, de a nénizéstől-bácsizástól kiütést kapnak. Kérik, hogy egysze­rűen csak így szólítsam őket: Betty és Laci.

 

A fideszes bázison beszélgetünk, a nappaliban. A televízióban az állami hírcsatorna megy elnémított hangon, az ajtó fölött feszület, az egyik fal mellett házi oltár. A tévészekrényen – a szépségéről is híres görög istenség, Apollón fejszobra alatt – két portré Orbán Viktorról, képkeretben.

Témánál is vagyunk. Betty úgy ítéli meg, érdemes az elején tisztázni, hol húzódnak a frontvonalak.

„Ahogyan a jóisten közénk küldte Jézust, ugyanúgy küldte hozzánk Orbán Viktort, hogy mentse meg Magyarországot"

– rögzíti a miheztartás végett.

Néhány ismerősük megpendítette, hogy Lacit esetleg zavarhatják a miniszterelnök fotói, a feleség azonban hajthatatlan. Másnak ebbe nincs beleszólása, még a férjének sem. Elvégre ő sem szól bele abba, hogy Lacinak meg a Gyurcsány a kedvence, akiről köztudott, hogy „nem normális" – ezt egy ismert pszichiáter is tanúsítja.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

A másik fotelben Laci derűsen nevetgél felesége kirohanásán. „Megmondtam neki, hogy Orbán Viktort itt nem szabad bántani" – előzi meg a válaszcsapást Betty. Férje ehhez tartja magát. Többszöri unszolásomra is csak annyit sikerül kihúznom belőle, hogy Orbán szerinte 180 fokos fordulatot hajtott végre ahhoz képest, amit fiatal liberálisként képviselt. A körülményekre tekintettel Laci jobbnak látja, ha tartózkodik a részletek kifejtésétől.

Bár a Kádár-korszakban egyiküket se különösebben foglalkoztatta a politika, neveltetéséből adódóan a feleség természetesnek vette, hogy a jobboldalhoz tartozik. Szülei finoman szólva nem rokonszenveztek a szocializmussal, sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszerrel.

Családi háttere alapján a férfi is nyugodtan lehetett volna jobboldali. Hittanra járt, bérmálkozott, ministrált. Úttörőként az őrsgyűlésről ment a templomba. Aztán, amikor többet megtudott a katolikus egyházról, kiábrándult a kereszténységből: „beadtam a kulcsot".

Utólag sem gondolja, hogy a propaganda mosta volna át az agyát. A kereszténység szerinte rengeteg kárt okozott az elmúlt ezer évben, és nincs ez másként ma sem: a tízezres KDNP akar erkölcsi irányt szabni egy tízmilliós országnak. „Látszik, hogy nem komplett az ürge" – veti közbe kedélyesen Betty. Férje ezen is csak mosolyog. Nyugodt ember.

„A nyolcvanas évek elején beléptem az MSZMP-be" – jelenti be váratlanul Laci, hogy aztán hosszú percekig találgassuk, tulajdonképpen miért is. Betty most szembesül azzal, hogy férje párttagságát sosem beszélték ki igazán. Tényleg: miért is?

Nem találunk elfogadható választ. Meg­győződésből? Laci ingatja a fejét. Biztatom, hogy ismerje be, ha karriervágyból tette, mire Betty vehemensen férje védelmére kel. Soha! Lacinál teljesen kizárt a kar­riervágy. Inkább az átkozott konoksága, az lehet a ­bűnös...

Laci elcsodálkozik. Ugyan, miféle konokság? Felesége elmagyarázza: „Ha valamit a fejébe vesz, akkor makacsul ragaszkodik hozzá. Bármi legyen is az. Mindig ellenkezik, mindig negatív, nála minden nemmel kezdődik."

A kérdésre, hogy férjének akadnak-e esetleg jó tulajdonságai is, Betty hangja ellágyul: „Megbízható, művelt, gyöngéd, figyelmes. Még soha nem fordult elő, hogy elfeledkezett volna a születésnapomról vagy a házassági évfordulónkról. Férfiként is tetszik, amióta ismerem.

Most már vén csataló, de imádok a közelében lenni."

Betty éppen ezért nem érti, hogyan lehet egy ilyen nagyszerű férfi kommunista. Következetesen kommunistának nevezi Lacit, aki máskülönben egyáltalán nem tartja magát annak. Még csak szocialistának sem. Öndefiníciója szerint ellenzéki és baloldali.
Az állampárt feloszlásakor Laci nem igazolt át az MSZP-be, azóta is pártonkívüli. Felesége tizenhárom éve önkéntes segítője a Fidesz XI. kerületi szervezetének, a férj viszont azt sem tudja, merre vannak a baloldali pártok irodái. Magától nem ajánlkozott, őt pedig soha, senki nem kereste meg. A házban, ahol laknak, egyszer sem találkozott baloldali aktivistával: „folyton csak fideszesek jönnek”.

Laci MSZP-s szavazó, mindig is az volt. Egyetlen kivétel akadt, a 2014-es uniós választás, amikor a Demokratikus Koalíció önálló listán indult. Elsősorban nem a DK vonzotta, hanem Gyurcsány Ferenc. Mert feleségének abban kétségkívül igaza van, hogy Gyurcsány a kedvenc politikusa. Ettől még Lacinak esze ágában sincs kitenni a fényképét. „Nem gyűjtögetek ilyesmit” – jegyzi meg.

Gyurcsány Ferenc sem tökéletes, de Laci szerint olyan erénnyel bír, ami feledteti a hibáit. Egyedül ő az a politikus, akitől „Orbán be van szarva”. Felesége nem állja meg szó nélkül: „Szeretnéd, mi? Az a kis mokány gyerek nincs beszarva senkitől.”

Betty ugyanakkor nem szeretne olyan benyomást kelteni, mintha mindenfajta kritika nélkül rajongana a miniszterelnökért és a Fideszért. A stadionépítésekre elköltött százmilliárdok például nem nyerték el a tetszését, a pénzt inkább oktatásra és egészségügyre fordítaná. Laci felbátorodik, kitör belőle az indulat. Olyan érzése van, hogy foglyul ejtették a saját hazájában, a Fidesz az egész országot rabságban tartja. A kormány az élet minden területén elképesztő intézkedéseket hoz, nincs kivétel, bárhova nézünk, csak a rombolást látni...

„Hagyjuk abba!” – csattan fel Betty. Szikrázik a szeme, nem tűr ellentmondást.

Általában így zárják rövidre a politikai vitáikat. Amikor valamelyikük belekezd, a másik csendre inti. Tizenöt-húsz másodpercig tart az egész. Ennyi a recept, nincs titkos terápiás technika. Betty szerint a házasságon belüli politikai konfliktusok kezeléséhez intelligenciára és szeretetre van szükség, továbbá két, külön tévével felszerelt szobára.

Lehet, hogy más házaspárok képesek veszekedés nélkül kitárgyalni a homlokegyenest ellenkező politikai nézeteiket, nekik nem sikerült – ismeri el Betty. Régen rájöttek arra is, hogy képtelenek meggyőzni egymást.

Az elfojtástól nem kapnak gyomorgörcsöt. Annyira megszokták a helyzetüket, hogy talán már attól jönnének zavarba, ha ugyanazon a platformon állnának. „Annyiból persze jobb lenne, hogy akkor közösen járhatnánk fideszes rendezvényekre” – álmodozik a feleség, akiben kósza ötletként sem merül fel a lehetőség, hogy akár ő is átkeveredhetne a baloldalra.

A politika a baráti körükben is tabunak számít. A házaspár összejár egy húsz-huszonöt fős társasággal, Erzsébet napján például minden évben Bettyéknél buliznak. Mindenkiről pontosan tudni lehet, hogy melyik párttal szimpatizál. A társaságban nagyjából fele-fele arányt tesznek ki a jobboldaliak, illetve a szocialisták és liberálisok. Az egyik szilveszterkor a szócsata elrontotta a hangulatot. Ekkor közösen elhatározták, hogy Betty és Laci példáját követve teljesen száműzik a politikát az összejöveteleikről. Jól elvannak így is.

A házaspár nagy szívfájdalma, hogy – annak idején hiába próbálkoztak különféle orvosi módszerekkel – nem lehetett gyerekük. Betty még nem töprengett azon, hogy a politikai szembenállásuk mennyiben befolyásolta volna a gyereknevelést. Valószínű, hogy mind a ketten azt a megoldást választották volna, hogy befogják a szájukat. A gyerek mégiscsak fontosabb bármelyik pártnál.

A látszat ellenére Betty nem különösebben tartja magát vallásosnak, de azért minden este imádkozik – többek között Orbán Viktorért is. Amiből távolról sem következik, hogy a miniszterelnök hasonlóan fontos szerepet töltene be az életében, mint a férje. „Nem szívesen áldoznám fel a politikát, de gondolkodás nélkül megtenném, ha ez lenne az ára annak, hogy Lacival együtt maradjunk. A kettőnk kapcsolata mindennél többet ér. Mi még most is, annyi évtized után is szerelmesek vagyunk egymásba” – érzékenyül el Betty.

Laci némán bólogat, majd halkan megkérdezi: jó lesz konklúziónak?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető