Jávor szerint a megállapodás valótlan információkon alapul, és jogilag rendkívül gyenge lábakon áll, miközben illúzióvá teszi a kormány által beharangozott 40 százalékos magyar beszállítói arány elérését.
Az EP-képviselő a blogjára is kitette azt a levelet, amelyet a kötelezettszegési eljárás kezdeményezőjeként kapott az Európai Bizottságtól. A levél részletesen leírja az EB álláspontját, amelyre alapozva a Bizottság az eljárás lezárásra készül. Eszerint elfogadják a magyar kormány magyarázatát, hogy azért nem volt szükség az uniós közbeszerzési jog szerinti nemzetközi tender kiírására, mert nem volt más piaci szereplő, amely a magyar biztonsági és technológiai előírásoknak megfelelő nukleáris blokkokat tudott volna szállítani.
Jávor Benedek azt állítja: ez az érv nyilvánvaló hazugság. A magyar kormány éveken keresztül nemzetközi közbeszerzés kiírására készült, és ennek során egyszer sem merült fel, hogy más atomenergiában utazó cégek termékei ne felelnének meg a magyar előírásoknak. Sőt a kormány maga nevezett meg mintegy féltucat lehetséges ajánlattevőt. Alig hihető az is, hogy az EU más tagállamaiban megfelelőnek bizonyuló típusok épp csak a magyar szabványokat ne lennének képesek kielégíteni.
Ráadásul magától a bővítési kormánybiztostól tudjuk, hogy a Roszatom szállította technológia viszont nem illeszkedett a magyar előírásokhoz. Aszódi Attila korábbi nyilatkozatai szerint közel
1000 módosítást kértek az orosz féltől a konstrukción, hogy az teljesítse a magyar elvárásokat.
Az EP-képviselő szerint egy efféle indoklásra épülő megállapodás hazugságon alapulna. Hozzátette, hogy amennyiben viszont valósnak tekintjük a magyar kormány érvelését, és az Orbán-kormány előírásai alapján kizárólag a Roszatom építhet atomerőművet Magyarországon, akkor nem csupán a tendereztetés elmaradása, hanem
az egész magyar szabályozás uniós jogba ütközik,
mivel indokolatlanul szűkíti a piacot, és adminisztratív eszközökkel biztosít önkényes előnyt egy konkrét piaci szereplőnek. Jávor Benedek egy ilyen tartalmú megállapodás elfogadása esetén panasszal fog élni az Európai Bizottságnál, az uniós jogot sértő magyar szabályozás miatti kötelezettségszegési eljárást kezdeményezve. A képviselő szükség esetén kész az ügyet az Európai Bíróságra vinni, hogy kikényszerítse az európai szabályok betartását.
A megállapodás másik elemeként előírt tendereztetési kötelezettség Jávor szerint illúzióvá teszi a kormány által a bővítés melletti egyik érvként említett 40 százalékos magyar beszállítói részarányt. Ez a szám eleve légből kapott volt, amit ráadásul a bővítésre vonatkozó magyar-orosz szerződés sem tartalmaz, abban csupán annyi szerepel, hogy a felek „lehetőség szerint törekszenek" a minél magasabb magyar beszállítói arány elérésére. Nyílt nemzetközi közbeszerzésekben ugyanakkor a beruházó aligha kedvezményezheti a magyar pályázókat, mivel a legjobb ajánlatot tevőt kell győztesnek hirdetni, függetlenül attól, hogy az adott cég mely uniós tagállamból érkezett.
Mindez azt jelenti, hogy a kormány és az EB között körvonalazódó, Paks2-ről szóló megállapodás lezárhatja ugyan a folyamatban lévő eljárást (miközben újabbaknak ágyaz meg), ugyanakkor porrá zúzza a kormány bővítés melletti valamennyi érvét. Az állami támogatás meglétének kinyilvánítása világossá teszi, hogy Paks2
egy soha meg nem térülő, évtizedeken át veszteséget termelő monstrum lesz,
ennek következményeit pedig a magyar adófizetőknek kell majd állniuk. Nem az olcsó áram szinonimája lesz, hanem a talán legnagyobb pénzügyi teher, amit az ország ebben az évszázadban a nyakába vesz. A beleölt pénz pedig nem Magyarország gazdaságát fogja élénkíti, hanem elsősorban Oroszországét, illetve azon tagállamokét, ahonnan a tendereken nyertes cégek érkezni fognak. Magyarországnak csak a számla kifizetése marad.
