Az érintettek még egy kis színjátékot is kerekítettek a parlament szakbizottsága előtt tavaly tavasszal: a kormány képviselője megígérte a bizottsági tagoknak, hogy rögtön hozzák azokat az elemzéseket, amelyek részletesen alátámasztják a bővítés melletti kormányzati érvelést, majd a fideszes többség mégis leszavazta a napirendről az érintett kormánytag meghallgatását, így a tanulmányok bemutatása elmaradt.
A Jávor-féle dokumentumcsomag azt jelzi, hogy érdemes volt titkolózni, mert
nincs olyan – hozzáférhető – adu a kormány kezében, amely igazolná az orosz reaktorblokkok megvásárlásának, illetve az orosz beruházási hitel felvételének helyességét.
Sőt, Jávor Benedek lapunk kérdésére egyenesen úgy fogalmazott: a most megismert anyagok alapján a bővítés az évszázad üzlete helyett az évszázad kudarca lesz. A 2014-es hatástanulmányról az MVM (a paksi atomerőmű tulajdonosa) által készített, meglehetősen kritikus hangú összefoglaló szerint a szóban forgó dolgozat alapján nem szabad belevágni a bővítésbe.
Az új blokkok mindezeken kívül éppen a régiek számára jelentenek majd konkurenciát. A beüzemelés után évente mindössze 1000 órán, azaz 40 napon át működhet teljes kapacitással a meglévő négy reaktor; átlagosan 30-35 százalékkal kell visszafogni a működésüket, de bizonyos időszakban kettőt vagy hármat is le kell állítani közülük, mert az atomerőművi zsinóráramból többet nem tud felvenni a magyar villamosenergia-rendszer.
|
Védősisakok a Paksi Atomerőműben. Az új blokkok a régiek számára jelentenek konkurenciát
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Gond lesz az áram külpiaci értékesítésével is: az MVM szakértői szerint a tanulmány készítői 2007–2008-as, vagyis a válság előtti adatokkal dolgoztak, ám azóta a piaci viszonyok gyökeresen megváltoztak, az összes térségbeli termelő értékesítési nehézségekkel küzd.
Hasonlóan sérülékenyek a megtérülési számítások is:
nem derül ki belőlük, hogy mikori árakon számoltak a szerzők, és az sem, hogy a beruházás költségeinél milyen költségelemeket vettek figyelembe.
A paksi bővítés költségeit szisztematikusan alul-, a piaci lehetőségeket pedig felültervezték a tanulmányírók – állítja Jávor Benedek. Az EP-képviselő úgy látja, erre nincs értelmes magyarázat: ha a tanulmány konklúzióit összevetjük a valósággal, az derül ki, hogy a két új blokk felépítése csődbe fogja vinni Paks 1-et, miközben olyan árampiaci krízist generál, amely a bővítés megtérülését is lehetetlenné teszi. Az anomáliák kezelése érdekében az új blokkokat vissza kell fogni, ráadásul ugyanezt követeli meg az is, hogy a Duna jelentős környezetkárosítás nélkül képtelen lesz felvenni egyszerre hat reaktorblokk felmelegített hűtővizét.
Súlyosan aggályosnak tartja a kialakult helyzetet a Greenpeace is: a szervezet álláspontja szerint a kiszivárgott dokumentumok alapján a beruházás kapcsán az egyetlen helyes döntés az azonnali leállítás. Perger András, a Greenpeace klíma- és energia-szakértője úgy érvelt, hogy
a kormányzati anyagokat két csoportba lehet sorolni. Egy részük kritikán aluli minőségű, a maradékból levonható következtetések alapján viszont vállalhatatlanok lennének Paks 2. a környezetre és a villamosenergia-rendszerre gyakorolt hatásai.
Perger szerint ideje nyilvánossá tenni az összes megalapozó dokumentumot, hogy utána a valós társadalmi és pénzügyi költségek ismeretében lehessen érdemi döntést hozni a magyar a paksi bővítésről.
Reagált az állításokra az MVM Paks II. Zrt. A cég szerint félrevezető információk jelentek meg a Paks 2. beruházásról. Közleményükben tudatták, az új atomerőművi blokkok előkészítő munkájának megkezdésével kapcsolatban 2008-ban több feljegyzés, tanulmány készült az akkor rendelkezésre álló adatok alapján, a most publikált szöveg ezek egyikére hivatkozhat. Az erőműfejlesztő hangsúlyozta, hogy az atomerőmű vízhűtéséhez kapcsolódó problémákat az engedélyeztetési eljárás keretein belül elkészített környezeti hatástanulmány vizsgálta, és a kérdésekre megnyugtató válaszokat adott.
