Alkotmánybírók: Kérdéses a fővárosi választás legitimitása

Az AB a választási szabályokat kifogásoló, ötvenhét ellenzéki képviselő által benyújtott indítvány egyetlen pontjának azonban helyt adott. Egyetértettek azzal, hogy a kompenzációs listára kerülő töredékszavazatok súlyozott számítási módja –a vesztes polgármesterjelöltekre leadott szavazatok a nagyobb kerületekben öt-hatszor többet értek volna – sérti a választójog egyenlőségét.

A határozattal a tizenötből hat alkotmánybíró nem értett egyet (Salamon László csak azért terjesztett elő különvéleményt, mert ő az egész indítványt elutasította volna). A legsarkosabban Paczolay Péter AB-elnök fogalmazott, mert szerinte az „ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot”. Ezért a testületnek „különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie”. Vagyis: lényegében azt mondta, hogy a határozatot politikai szempontokra figyelemmel hozták meg.

„Tényleges, közvetlen szavazás nincs a Fővárosi Közgyűlés tagjaira” – áll Lévay Miklós különvéleményében. Jelezte ugyanakkor, hogy nincs is jelölt, akire a fővárosiak voksolhatnának, hiszen csak a kerületi polgármester személyéről dönthetnek. Ezzel megfosztották a polgárokat attól a lehetőségtől, hogy a két posztra más-más személyt delegálhassanak, tehát szerinte nem szólhatnak bele abba, hogy miként alakuljon Budapest önálló hatáskörrel rendelkező népképviseleti szervének összetétele.

Az alkotmánybíró arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a kerületi polgármesterek kerülnek többségbe a közgyűlésben, azzal megerősítik, hogy „nem a fővárosnak vannak kerületei, hanem a kerületeknek van fővárosa”. Bragyova András pedig azt emelte ki, hogy Budapestnek rendelkeznie kell helyi önkormányzattal, de a nagyrészt kerületi vezetőkből álló testület nem tekinthető ilyennek. Szerinte ebben az esetben nincsenek a főváros egészét képviselő – és a budapesti lakosság többsége – által megválasztott közgyűlési tagok.

Kiss László újabb aspektusra hívta fel a figyelmet: a választójog egyenlőségét a jogalkotó csak megfelelő alkotmányos indok esetében írhatja felül, a törvényhozó azonban adós maradt annak magyarázatával, miért volt szükség a fővárosi választási rendszer átalakítására.

A testület nem igazán jogi választ adott a beadványra

Erre az AB is csak annyit tudott mondani – mutatott rá Kiss –, hogy a fővárosi önkormányzat hatékony és eredményes működésének biztosítása legitim cél, amely alkotmányosan elfogadhatóvá teszi, hogy az egyes kerületekből több vagy kevesebb szavazattal kerülhet valaki a közgyűlésbe. A kettős döntéshozatali rendszer pedig megfelelően ellensúlyozza ennek hatását. Csakhogy az alkotmánybíró szerint nem tudni, mit jelent a „megfelelő ellensúlyozás”, aminek az alkotmányos mércéje ismeretlen.

Paczolay Péter: Különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna dönteni

Paczolay különvéleményéből pedig kiderül, hogy a „kettős többség” nem is alkalmas a választási rendszer anomáliáinak orvoslására. Ha bármilyen módon sérül a választáshoz való jog, azt önmagában kell vizsgálni, és az AB-elnök szerint a közgyűlés működésére vonatkozó szabályok nem is képezhették volna e határozat tárgyát.

Elmaradt a szükségesség-arányosság alapjogi tesztje is, amelynek célja, hogy megállapítsák: a választójogot – annak közvetlenségét és egyenlőségét – milyen legitim okból szabad korlátozni, s e korlátozásnak mi a feltétlenül szükséges mértéke – hangsúlyozta Kiss László. Úgy véli, az AB ezt a vizsgálatot nem végezte el, és finoman utalt arra, hogy a testület nem igazán jogi választ adott a beadványra.

További probléma – sorolta az alkotmánybíró –, hogy a közgyűlés bizonyos esetekben zárt ülést tarthat, s akkor a tagok titkosan szavazhatnak. Ilyen esetekben szerinte nem derül ki, hogy az igennel voksoló polgármesterek vajon a főváros lakóinak többségét képviselik-e. Egyébként például személyi, de akár az önkormányzati vagyonnal kapcsolatos ügyekben – tehát meglehetősen fontos kérdésekben – is lehet titkos szavazást elrendelni.

Stumpf István a többségi határozatot elfogadta, viszont párhuzamos indokolásában felhívta a figyelmet arra, hogy a választási szabályok stabilitása kulcsfontosságú kérdés. Azok változtatása során pedig szerinte kerülni kell a látszatát is annak, hogy a kormánypártok érdekében történő manipulációról lenne szó. A mostani törvénymódosítás viszont, miután az önkormányzati választásig már legfeljebb három hónap van hátra, a rendszer stabilitásának követelményét sérti. Az alkotmánybíró ezért leszögezte: megfelelő indítvány esetén az AB ezt a jogalkotón számon is kérheti.

Ami gyakorlatilag felhívás a keringőre: ha lesz ilyen beadvány, az alkotmánybírák megint nekifuthatnak az ügynek, bár kérdéses, hogy a többség osztja-e Stumpf véleményét.

„Elvesztik a szakmai tekintélyüket”

Elhamarkodott, politikailag motivált, szakmailag kifogásolható és pontról pontra kimutathatóan hibás döntés, hibás termék, amit az AB működésének sötét lapjaira jegyeznek majd fel – jelentette ki kérdésünkre Szoboszlai György politológus, választási szakértő. Az Alkotmánybíróság szerinte egyre inkább elveszíti szakmai tekintélyét és akarva-akaratlanul a regnáló politikai hatalom kiszolgálójává válik. Az utóbbi idők döntései ezt a tételt látszanak igazolni, mondta, s ilyennek látja a takarékszövetkezetek államosítását szolgáló, a trafikügyben és a most született – leginkább kirívó, szoros többséggel meghozott – fővárosi önkormányzati választásra vonatkozó határozatot is.

A többség úgy ítélte meg, hogy sem a kiszámíthatóság és stabilitás követelménye, sem a választás közvetlenségének alkotmányos követelménye nem sérül, és nem láttak abban sem gondot, hogy az általuk is egyértelműen bemutatott kerületi aránytalanságok miatt nem érvényesül a választójog feltétlen egyenlőségének alkotmányos követelménye – fogalmazott Szoboszlai.

Bár az alkotmánybírák elismerik, hogy a kerületek közötti kirívó lakosságszámbeli különbségek a rendszer egyenlőtlenségét okozzák, de ezt csak a főváros egy egységként való kezelése, vagy valamely hatékony kiegyenlítőmechanizmus lenne képes orvosolni – állítja a politológus. Ezzel szemben szerinte egy választási rendszeren kívüli intézmény beiktatásával látnak megoldottnak egy választási rendszerbeli hibát. A kettős többség elvének bevezetése ugyanis nem e rendszeren belüli válasz egy választójogi problémára.