Orbán Viktor: Az egység neve április 6.

Megemlékezett arról, azzal indult a szovjet zsarnokság elleni mozgolódás, hogy 1972-ben "egy lány" nemzeti színű szalag a hajában, ibolyával a kezében a kommunizmus alatt, Himnuszt és a Kossuth nótát énekelt, és a "mi lett volna ha..." történelmietlen kérdést feltéve, levonta a konklúziót: akár előre látható a történelem folyása, akár nem: a magyar nemzet rendkívüli tettek teljesítmények lehetőségét hordozza magában.

Március 15-e is a bennünk magyarokban rejlő képességek "káprázatos megnyilvánulása, a leleményesség, bátorság" nagyívű tablója volt. Emellett "ahogy a hagyma csak nődögél ősz óta, de tudja, hogy tavaszra ki kell hajtania", és ahogyan a természet törvénye, hogy tavasszal rügy fakadjon, a magyar nemzetnek is a természete, hogy a szabadságvágya a felszínre törjön" – folytatta Orbán Viktor a tapssal sokszor megszakított beszédét, közölve: a magyar nemzet a saját sorsát mindig a maga kezébe akarja tudni.

Szerinte bár vannak, akik azt gondolhatják, hogy az idő eljárt a forradalmak fölött, vannak forradalmak, melyeket nem bajonettel vívnak, Rákóczi, Kossuth népe ezzel tisztában van – folytatta Orbán Viktor. felidézte Széchenyi István mondását, "amikor majd felakasztanak, egyetlen kérésem lesz, engem Kossuth Lajosnak háttal akasszanak fel", de azonnal hozzá is tette: "ők mindannyian a mi hőseink". (A hőseink orbáni definíciója: "mifelénk a hős címét annak tartogatják, aki a sorsot győzi le, aki képes átírni azt. Hőseink gyakran nem is győztesek, első látásra inkább vesztesnek tűnnek, legyűrték, eltaposták kivégezték őket, mégis valamiképpen átírták végül a sors könyvét".)

A miniszterelnök egyértelmű párhuzamot vont a '48-as, a rendszerváltó, és a 2010-es hősök között, amikor úgy folytatta: a sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg birodalom ellen nincs mit tenni. és ha az akkoriak ebbe belenyugszanak, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a német tenger elnyelte volna a magyarokat. A sors könyvében 1990-ben az volt megírva, hogy a szovjet csapatok Magyarországról soha sem fognak kivonulni. És mi is szép lassan elsüllyedünk a szocializmus léket kapott ladikjában. A sors könyvében 2010-ben az volt megírva, hogy sohasem állunk fel Európa szégyenpadjáról és soha sem dobhatjuk le a vállunkról az adósságlevelekkel kitömött koldustarisznyákat.

Közönsége zúgó tapssal honorálta, amikor arról beszélt – nyilván saját szabadságharcos kormányzására utalva –, hogy a történelem arra tanít bennünket: a sorsunk könyvét, ha kell, munkával és szorgalommal, ha kell, bátorsággal és vérrel, de mindig magunknak kell írnunk. Mert ha a szabadságot idegen hozza, el is viszi! Aztán a szokásos fordulattal meg is nevezte az "idegeneket" és a belső árulókat is: "forradalmainkat idegenek szokták leverni külföldről, olyanok is akadnak mindig, akik belülről segítik őket, labancok, muszkavezetők, pufajkások", mire az összegyűltek hangosan pfujoltak a Múzeum előtt. Különösen, amikor a miniszterelnök meg is nevezte "szabadságunk ellenségeit", amikor úgy folytatta: "mindig vannak, akik kitépik a lány hajából és megtapossák a három színű szalagot, akik lovasrohamot és kardlapozást vezényelnek a békés polgárokra – utalt 2006 október 23-an az Astoriánál történtekre. "Ők a szabadság, a szabadságunk ellenségei. Minket ütnek, de a forradalom és a szabadság szellemét akarják nyakon csípni. Reménytelen vállalkozás, mert a szabadság soha nem volt sem itt, sem ott, hanem mindenütt volt – tette hozzá.

Nagy tapsot kapott a sokadik 1848-as és a szabadságharcos Orbán Viktor párhuzamra is, amikor azt a meglátást tette: évről évre egyre többek lelkében gyúlt ki a '48-as tűz, lett belőle hol '56-os forradalom, hol rendszerváltozás, hol lázadás, hol pedig kétharmados földrengető választási győzelem. Nem lehetséges kedves barátaim, hogy mi, a szabadság hívei ugyanazt a forradalmat vívjuk 1848 óta? – tette fel a kérdést a miniszterelnök.

Az újkori magyar nemzet megszületését és a "szabadságtörvények" megalkotását a miniszterelnök úgy vezette le: március 15-én nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak váltak hősökké, hanem hőssé váltak suszterek, nyomdászok, varrónők, mindazok, akik egyetlen nap alatt kikiáltották a magyar szabadságot: a nemzet magába fogadott szegényt és gazdagot, pórt és nemest, liberálist és konzervatívot, szlávot, zsidót, németet, mindenkit magába olvasztott, aki osztozni akart a magyarok szabadságában. Így született meg az újkori magyar nemzet, mert talpra ugrott egy bátor nemzedék, melynek volt mersze törvényt adni saját magának. "Felállt egy nemzet, mely ragaszkodott ahhoz, hogy maga szabjon rendet saját magának. Lerázták magukról a gúzsba kötő törvényeket, újakat, szabadságtörvényeket alkottak, hogy képessé tegyék magukat, hogy jobb életet teremtsenek minden magyarnak. Megértették, a szabadságjogok összessége nem azonos a szabadsággal".

A legnagyobb tapsot Orbán Viktor akkor kapta közönségétől, amikor a szabadság-munka-rezsicsökkentés összefüggéseiről beszélt. "A szabadsághoz munka is kell, tisztes keresmény, megélhetés, biztos fedél, hiszen a nemzetnek teste is van. Első dolguk volt, hogy levegyék vállaikról a hordozhatatlan terheket, eltörölték a földesúri adókat a dézsmát, a robotot. A nemzeti dalban nem mutatna jól az a szó, hogy rezsicsökkentés. De könnyű belátni, hogy az igazságtalan és méltánytalan terhek csökkentése volt számukra az első és a legfontosabb feladat".

"Hőseink adják ünnepeinket, hegycsúcsok, ahonnét messzire láthatunk: ránézünk saját életünk távlataira, ilyenkor magasan állunk, erősek vagyunk, ha ma felkapaszkodunk a márciusi magyarok vállára látjuk, szabad és erős országgá válunk, olyan országgá, mely saját lábán áll rendezi adósságait, csatlakozik a büszke sikeres nemzetekhez, nem hagyja hogy folyton kizsebeljék, nem hagyja, hogy elvegyék tőle, amelyért megdolgozott. Nem ajándékba kaptuk ezt a lehetőséget, sokat és keményen dolgoztunk érte, azért dolgoztunk, 2010 óta minden áldott nap, hogy ide megérkezhessünk" – jellemezte kormányzása Magyarországának négy évét, hozzátéve: mindent elvégeztünk amit kellett, és amit lehetett, bebizonyítottuk a világnak, hogy mi az erősek és a bátrak nemzete vagyunk. "Ha egyégesek vagyunk, a magyar nép megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez... – hangzott Orbán Viktor márciusi üzenete.

Móricz Simon / Népszabadság

"Kiálltunk magunkért és megvívtuk harcainkat. Olyan ellenfelekkel, melyek nagyobbnak és erősebbnek tűntek: pénzvilág, birodalmi fővárosok, természeti csapások. Megmutattuk, hogy megvédjük a magyar családokat az uzsorától, a monopóliumoktól, kartellektől, a nemzetek fölé magasodni akaró birodalmi bürokratáktól. Megmutattuk, hogy meg lehet védeni a munkahelyeket és százezerszám tudunk újakat teremteni. Megmutattuk, hogyan lehet felfeszíteni az adósságcsapda ajtaját, egymás után törtük le a törhetetlennek mutatkozó lakatokat, szakítottunk szét láncokat, és késztettük tiszteletre azokat, akik korábban semmibe sem vettek bennünket. Egyesítjük a világban szétszórt nemzetünket " – sorolta Orbán Viktor dicsőségtáblára felírandó teljesítményeket, és a záróakkord úgy hangzott: húsz év vajúdás után végre van nemzeti alkotmányunk, mely úgy végződik, ahogy 12 pont kezdődik, "legyen béke, szabadság, és egyetértés".

Végül a miniszterelnök arra figyelmeztette hallgatóságát: "ma itt van előttünk az újabb lehetőség, a világ gyorsan változik, ami ma lehetőség, holnap már csak ábránd. Magunktól sem szégyen tanulni. Az elmúlt négy évben azért teljesítettünk jobban, mert egységesek vagyunk. Mi vagyunk ma a legegységesebb ország Európában, megértettük: két dolgot nem bocsát meg a történelem, a gyengeséget és a gyávaságot, olyan időket élünk, amikor a gyengéknek és gyáváknak nem osztanak lapot. Gyenge és gyáva nemzeteknek nincs jövőjük.

Tartsuk észben, rajtunk magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen. Azt is tudjuk, hogy a folytatáshoz erő kell, az erőhöz pedig egység.

"Ma az egység neve pedig április 6.! Éljen a magyar szabadság éljen a haza! " – zárta március 15-i beszédét a miniszterelnök.