Orbán minden döntést magának követel, de vannak, akik veszélyeztetik

Egyedül küzd korábbi harcostársa és Brüsszel ellen. A háború jól áll Orbán Viktornak, kérdés, meddig tudja uralni az összes frontot Veres Viktor / Népszabadság

Matolcsy György, a közpénzügyi mágus: figyeljék a kezét!

Nem korrupt, inkább fantaszta – így jellemezte Matolcsy Györgyöt a jegybank felügyelőbizottságának jobbikos tagja a Figyelőben. A Magyar Nemzeti Bank elnökének „elhivatottsága van, elhatározta, hogy ő ezt a népet boldogítani akarja" – mondja Nyikos László.

Matolcsy sámánként azt tehet, amit csak akar Koncz György / Népszabadság

Más jelek arra mutatnak, hogy megelégszik azzal is, ha a kormánynak örömet okoz. A 2010-es kormányváltás után még a fideszes politikusok többsége is képzelgőnek tartotta az akkor nemzetgazdasági miniszterként dolgozó Matolcsyt. 2011 végén a nagy nemzetközi befektetők is a magyar államháztartás összeomlására játszottak, ám a „támadást" sikerült egy ravasz húzással hatástalanítani. A kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult segítségért, ám utólag kiderült, Orbánnak esze ágában sem volt megállapodni. Az IMF-fel csak addig tárgyaltak, amíg a piacok megnyugodtak, aztán kikosarazták a szervezetet. Azóta a Fideszben sokan „csodatevőnek" tartják Matolcsyt.

Így értékel Orbán Viktor is, ezért történhetett meg, hogy 2013-ban a jegybank élére nevezte ki nemzetgazdasági miniszterét. Ő e posztján is ötletemberként jár el: beolvasztották a pénzügyi felügyeletet a jegybankba, felvásárolták a legnagyobb átutalási forgalmat bonyolító rendszert, a Giro Zrt.-t, és többségi tulajdont szereztek a Budapesti Értéktőzsdében.

Páratlan ámokfutása mégis a közpénzek magánosításának ötleté­ben csúcsosodott ki. Az MNB körül létrehozott, százmilliárdokkal gazdálkodó alapítványok segédkeznek a Matolcsy-féle tanok népszerűsítésében, ingatlanok, műkincsek, államkötvények vásárlásában. Az MNB-vezér befolyását kihasználva még azt is elérte Orbánnál, hogy a parlament törvényt alkosson arról, hogy az alapítványoknak ne kelljen beszámolniuk arról, mire költik a közpénzt.

Végül a törvényt az Alkotmánybíróság elkaszálta, a Kúria pedig leszögezte, az alapítványoknak számot kell adniuk a rájuk bízott közvagyonról. A Matolcsy varázserejébe vetett hitet tehát csökkentheti, hogy a bíróságok sorra mondták ki, az unortodoxiának vannak határai: a közpénz az közpénz.

Pukli István(ék): táblás ház a hatalmi klikk ellen

„A valódi ébredésük fájdalmas lesz" – üzente Pukli István iskolaigazgató Orbán Viktor kormányának. Mondta ezt azok után, hogy egy több tízezres tüntetés vezérszónoka volt, és az oktatásügyi tiltakozás jelképe lett a kockás ing, miként korábban az egészségügyben Sándor Mária fekete pólója. E ruhadarabok az ellenzéki kultúra átalakulását is mutatják. A társadalom kormányellenes, politikailag aktív tagjai a civil szférából kiemelkedő ellenállók mögé szinte feltétel nélkül hajlandók felsorakozni. Míg az ellenzéki pártok támogatottsága stagnál, az idei oktatási tüntetéseken megint tízezrek gyűltek össze.

Pukli István kamaszosnak látja a hatalmat Veres Viktor / Népszabadság

A választások óta eltelt időszak emlékezetes ellenzéki pillanatai a civil tiltakozók akcióihoz kötődnek. Ilyen volt az internetadó elleni tüntetés, amikor a tömeg magasba tartott mobiltelefonok fényé­ben látszott, amikor az oktatási demonstráción – a mostanra hitét vesztő Sándor Mária felszólítására – öt percre némaságba borult a Kos­suth tér, és amikor kockásba öltöztek teljes osztályok. Ugyanilyen emlékezetes Pilz Olivér válasza, miután Orbán arra utalt, valakik gerjesztik a pedagógusok akcióját (mint minden kormánykritikus megnyilvánulást.) A Tanítanék Mozgalmat elindító miskolci Herman iskola tanára így felelt: „Mögöttem csak a tábla áll."

Azóta bebizonyosodott: a táblán kívül tízezrek is. A kormánnyal elégedetlenek rég keresett hőseiket találják meg azokban, akik az egzisztenciális fenyegetés ellenére kiállnak igazukért, vállalják a küzdelmet a hatalommal. Azzal, amelyik nem válogat a módszerekben. Pukli ellen például olyan karaktergyilkossági kísérletet követtek el, amilyet politikusok ellen szoktak.

Az már a következő időszak kérdése, az ellenzéki pártok képesek lesznek-e előbb-utóbb profitálni a kormány elleni tiltakozásokból, a mozgalmak tovább erodálják-e Orbánék támogatottságát. Meglehet, hogy az ellenállások összeérnek, ám az is, hogy az ágazati érdekharcokból nem lesz általános kormányellenesség. Ami biztos tudás: Sándor Mária, Pukli István és a többiek megpróbálták.

Állami pénzből vásárol Habony Árpádnak sajtót Vajna András, a hála nem marad el

A Simicska Lajos hímivarsejtügyi karakterrajzáról elhíresült G nap után totális háború bontakozott ki a vállalkozó és a kormányfő között. Ennek egyik fő színtere a média: a milliárdos állami reklámköltéssel kitömött orgánumok Simicskánál maradtak, és egyre kritikusabbak lettek a Fidesszel.

Ahogy a Terminátor ígérte: He is back – visszatért Reviczky Zsolt / Népszabadság

Így Orbánék újrakezdték építeni hátországukat, ennek lett a kulcsfigurája a filmügyi kormánybiztos, Andrew G. Vajna, aki nemzeti tőkéshez méltón idén visszamagyarosította a nevét Vajna András Györgyre. Tavaly októberben vásárolta meg a TV2-t, idén elindítja a fiatalokat célzó rádióját, a DJ ­FM-t. Bár a Népszabadságnak adott interjújában tagadta, a piacon készpénznek veszik, hogy az ő érdekeltségébe kerülhet a Class FM hullámhossza is. Vajna komoly állami segítséggel építkezik: 6,7 milliárd forint hitelt kapott a TV2 megvételéhez az Eximbanktól.

A kormánybiztos 2014-ben a meglévő kaszinójához további négy játékterem üzemeltetését, továbbá a koncessziós díj visszaigénylésének jogát kapta meg a kormánytól. Ezek hárommilliárdos tiszta profitot hajtottak. A kormánybiztos tavaly még azt kommunikálta: mé­diája nem fog politizálni. Ám hamar kiderült: a Fidesz-vezetés szemében a TV2 csak egy eszköz, amely közvetíti a kormány üzeneteit, lejárató riportokat készít az ellenzékről.

Források szerint ma már nem Vajna vagy a vezérigazgatónak szerződtetett Dirk Gerkens, hanem a miniszterelnöki tanácsadó, Habony Árpád a tévé igazi ura. Hozzá kötődik az új gazdasági igazgató, Halkó Gabriella és a hírigazgató, Kökény-Szalai Vivien is. Habony egyébként is az új fideszes médiabirodalom egyik kulcsembere: az ő cége indította a Lokál nevű ingyenes hetilapot és a 888.hu nevű heccoldalt is. A Magyar Nemzetet a Napi Gazdaság átszervezésével létrehozott Magyar Időkkel próbálják pótolni, a Lánchíd Rá­diót pedig egy új adóval, a Karc FM-mel. Mindezt közpénzből: becslések szerint az állami hirdetések zömét ezek, az egyelőre nagyon kevés nézővel, hallgatóval rendelkező orgánumok kapják meg. Nyilván mert a megrendelést teljesítik.

Menekültek: házhoz jön a kampánytéma

„Világossá kell tenni: mi nem fogjuk megengedni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország" – mondta Orbán Viktor, miután állam- és kormányfők sora között menetelt Párizsban a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletet követően. Azóta is sokat tett azért, hogy a terrortámadások és a bevándorlás ügyét összekapcsolja.

Mindemellett az nem vitatható el, az európai politikusok között az elsők között ismerte fel, hogy az ­Európába özönlő bevándorlók válságot okozhatnak a kontinensen. Ennek jegyében kormánya hamarosan el is indította visszataszító kommunikációs kampányát, amelynek keretében magyar nyelvű üzenetekben uszított a menekülők ellen. ­Orbánék azt tudatták az afgán, iraki, szíriai menekülőkkel, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját, noha ezt közülük kevesen is ambicionálták, mivel a lehető legnagyobb tempóban igyekeztek áthaladni az országon. Hangosan kiabálták is rendszeresen: Go, Vienna, go!

A plakátkampány az arra adott zseniális civil ellenakcióval együtt elmúlt, a krízis maradt. Drámai események, fejlemények követték egymást. Összecsapás Röszkénél, felfoghatatlan gyalogosmenet a Keleti pályaudvartól az M1-es autópályán át a nyugati határ felé, kerítésépítés, nemzetközi konfliktusok Ausztriával, Németországgal, Szlovéniával, mindenkivel, az unió válsága pedig egyre csak mélyült. Ma sem látszik, mihez kezd az EU az irdatlan ideigyekvő tömeggel. Az már kiderült: a korlátlan befogadás egyik tagállamnak sem opció, az integráció nehézségei nyilvánvalóak, s közben sorra erősödnek az idegenellenes pártok. Nem függetlenül a terrorhullámtól, illetve attól, hogy a menekültek mellett sok az olyan gazdasági bevándorló, aki a jobb életszínvonal eléréséért indul útnak.

Az EU-tárgyalássorozat után egyezségre jutott, Orbán Viktor pedig, tovább éltetve a hazai politikai térben a bevándorlás ügyét, népszavazást kezdeményezett a kvótáról. Egy kutatás szerint idehaza minden kommunikációs kampány idején nőtt az idegenellenesség. Akkor is, ha nem voltak itt éppen idegenek.

Kubatov és a fiúk: műkedvelő demokraták

– Milyen intézményben voltak?
– Művelődési ház.
A kopasz fiatalember válaszolt így a kérdésre, amire végre tudni vélte a választ. Nem azt kérdezték tőle, ki és miért küldte, hanem azt, hogy hol van, ezzel nem lehet zavarba hozni.

Zavarban inkább azok érezhették magukat február 23-án, akik addig nem feltételezték, hogy a hatalom a Zsil-völgyi bányászokra emlékeztető kidobóembereket vezényel a választási irodához, hogy elfojtson egy lehetséges népszavazási kezdeményezést. A kopaszok dolga az volt, hogy helyzetbe hozzák Erdősi Lászlónét, aki mintha a Fidesz 2006-os plakátjáról lépett volna le, olyan csöndes eltökéltséggel tűrte, ami körülötte történik.

Kopasz ember, ahol tud, segít a Fideszen Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Hogy pontosan mi történt, azt talán sohasem tudjuk meg. Magyarázatként kínálkozik, hogy a Fidesz elnökségi ülésén, sorshúzás után, Kubatov Gábor FTC-elnököt bízták meg az MSZP próbálkozásának ellehetetlenítésével, ­eszköztárából pedig ennyire futja. A különítmény azonosítható tagjai ugyanis a Ferencváros biztonsági szolgálatához kapcsolódnak vagy épp Kubatov személyi titkárának osztálytársai voltak. Bár a jobboldalon születtek szellemes magyarázatok arra, hogy véletlenről van szó, a kopaszok is érdeklődhetnek a népszuverenitás elve iránt, a kezükben Erdősiné beadványát tartották.
Megütközést persze csak a módszer brutalitása kelthetett: a Fidesz jogi trükkökkel eddig is meggátolta az MSZP-s kérdés hitelesítését. A választási iroda szerint a szocialisták hol túl korán, hol túl későn érkeztek, egy ízben még egy másik idős asszony, Simonné Gercsényi Gabriella tordasi boltos is megelőzte őket értelmetlen, de a procedúrát hónapokkal elnyújtó kérdésével.

Ami a társadalompolitikai értelemben jelentős problémának nem nevezhető vasárnapi boltzár ügyé­ben történik, több mint jelképes. A túlhatalmát nem kis részben a 2008-as referendumnak köszönhető Fidesz előbb az eredményességi feltételek szigorításával lehetetlenné tette a sikeres népszavazások megtartását, majd már a kezdeményezések beadását is blokkolja.
Hol emberarcúan, hol rosszabbik arcát mutatva.