„Ők bemennek a nappalidba, nekünk az a célunk, hogy szabad légy”

Azt szeretném, hogy egy aktuálpolitikai, operatív döntéshozó elnökség mellett, a választmány úgy működjön, mint a párt parlamentje. A politika nem állhat csak abból, hogy a holnap kérdéseire jó-rossz válaszokat ad. Kell lennie hosszú távú tervezésnek, ami a magyar baloldalról, az MSZP-ről, mint politikai közösségről és az ország jövőjéről szól.

Tehát most rosszul működik az MSZP választmánya?

Nem fogom kritikából építeni a programomat. Elég erős bennem az ambíció, a kedv, hogy állító mondatokat mondjak.

Koncz György / Népszabadság

Milyen állító mondatokat mond az MSZP jövőjéről?

Létre kell hoznunk újból szakmai műhelyeket, ahol helye van a gondolkodásnak, a háttérmunkának. Állító mondatom az is, hogy kizárólag értelmiségi kapcsolatokkal nem lehet nyerni, de értelmiségi kapcsolatrendszer nélkül biztos nem lehet jó eredményt elérni. Az értelmiségi kritikus, amit nehezen viselnek a politikusok. De enélkül nincs sikeres párt.

Hová tűnt az értelmiségi holdudvara a pártnak?

Ha egy párt nem akarja a kezét nyújtani és nem tartja a folyamatos kapcsolatot, akkor az értelmiségtől nem nyerhet bizalmat. Az nem úgy van, hogy az értelmiségiek lökdösik egymást, hogy az MSZP-nek segítsenek. Nem párttagkönyvek osztogatásáról, hanem közös munkáról, együttgondolkodásról beszélek. Ezt a feladatot a mi szerkezetünkben a választmány tudja elvégezni. A választmány nem az elnökség központi tacepaója.

Másik gyakran felemlegetett téma az MSZP és a civilek viszonya.

Az kevés, hogy azt mondják, teremtsünk kapcsolatot civil szervezetekkel. A civil szervezetek világát meg kell érteni. Ha valami közel hoz a civilekhez, akkor az, hogy vitákon keresztül kimunkáljuk, hogy mit gondolunk bizonyos kérdésekről. Például mit gondolunk a közvetlen demokráciáról, válasszon-e a nép köztársasági elnököt? Fenntartható energia vagy valami más? Ne akkor kelljen hirtelen kitalálni ezeket, amikor a kormány bedob valamit, mondjuk Paks 2-t.

Az elmúlt években meglehetősen ellenséges volt a civil világ a pártpolitikaival. Változik ez a kapcsolat?

Nem elégséges platform a kormánnyal szembeni kritika. Nem fogunk jobb eredményt elérni a korábbiaknál, ha a mondanivalónk annyiban merül ki, hogy „Orbán, takarodj!” A civil mozgalmaknál látok egy elmozdulást. Például a saját szakterületemen a Tanítanék mozgalom nem csak arról beszél, hogy mit nem akar, hanem konkrétan formálni akarja a jövő oktatását. Ez közös pont tud lenni. Volt olyan civil rendezvény, ahova politikusként meghívtak, ami megtisztelő volt. A Parlamentben a minisztériumi államtitkár fel is mutatta a fotót, és azt kérdezte, hogy „azok, akik a Hillerrel tárgyalnak, miért nem tárgyalnak a miniszterrel?” Én arra kértem, hogy nagyítsa ki a képet, emelje jó magasra és csináljon már egy kis reklámot annak, hogy egy asztalnál tudunk ülni. Nem kell a civilekről azt hinni, hogy ők proto-pártok. Ezzel együtt a civileknek meg be kell látni, hogy eljön egy bizonyos pont, a választás napja, amikor csak olyan szervezetekre lehet voksolni, amelyek bejegyzett pártok, és indulhatnak a választáson. A civilek civilek akarnak maradni, ezek az emberek tanítani akarnak, ezek az emberek gyermekekkel akarnak foglalkozni, csak éppen normális országban.

Koncz György / Népszabadság

Európában gödörben van a szociáldemokrácia. Magyarországon hogy állunk ezzel?

A mélyponton túl vagyunk, de dicsekedni nincs okunk. Az elmúlt néhány hónap, amely a baloldal és a szocialista párt megerősödését hozta a számok nyelvén, az még nem az emelkedési pálya. Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a politikai ambíció? Hogy ne 12 százalékon álljunk, mert akkor szomorúak vagyunk, hanem 17 százalékon, mert az már majdnem 20? Ezzel a vélekedéssel mindig szembe fogok menni. Sokkal több ember van, aki egy baloldali pártra, egy jól működő szocialista pártra akarná adni a szavazatát, mint amennyien jelenleg az MSZP-t választják.

Hol van a különbség a szavazóbázis és a potenciális szavazók között?

Az egyik oldalon látnak egy pártot és egy személyt, ami a Fidesz meg Orbán. Úgy gondolom, hogy ezt az oldalt egyre kevesebben kedvelik, mások már utálják. De hogy van ez az oldal és választási opció, ez mindenki számára világos. Ha alternatívát kínálunk, akkor sokkal többen fognak választani minket, és az MSZP erősödni fog. Ha a magyar baloldal a továbbiakban is a kritikában éli ki magát, azt az állampolgárok döntő többsége nem tekinti ajánlatnak. A tömegnek nincs politológus diplomája, de jó az orra. Nem használják azt a kifejezést, hogy kormányképesség, de arra van szaglásuk, hogy ezekre rábíznám-e a probléma megoldását, vagy nem. Ez nem szakkérdés, hanem az érzet, a politikai benyomás, és ebben nekünk sokkal többet kell teljesítenünk. Meg kell találni a megfelelő arányt a racionális és az érzelmi kötődés között.

Koncz György / Népszabadság

Jelenleg melyik kötődés dominál?

A megszokottság dominál. Ez nem feltétlenül a tömegek, hanem a párt belső kohéziója. Erre is van orruk az embereknek. Lehet érezni egy párton, ha a tagjai között az a legfontosabb kapocs, ha már régen együtt vannak, s más az, hogy azért vannak együtt, mert hisznek valamiben. Abban például, hogy nyitott országot akarnak, ahol a gyermekeink szorgalma, tehetsége jobban ki tud bontakozni. Hogy egy olyan országot akarnak, ahol az EU nem a gonosz új arca, de nem is a nagy hasú pénzeszsák, hanem egy közösség, a mi közösségünk is, ahol alakító és tag szerepet játszunk. Ha a meggyőződéseinket tudjuk magabiztosan sugározni, az nagyon sok emberre hat.

Ha valaki sugározni akar valamit, kell hogy legyen hit benne.

Nagyon komoly önfegyelemre lenne szüksége, hogyha azt mondanám, hogy az MSZP-ben soha nem volt hitehagyottság. Csak az illedelmes viselkedése akadályozná meg, hogy ne röhögjön ki. Amikor kétszer egymás után úgy szenved vereséget egy párt, hogy az ellenfél kétharmadot nyer. A porondon megjelenik egy újabb szereplő, aki egy ideig erősödik, és politikai értelemben még távolabb van, mint az eddigi ellenfél. Amikor a bázisunk egy része passzivitásba vonul, egy másik része meg elmegy, oda a távolba, akkor örömujjongásokat nem lehet várni.

A Jobbiktól visszacsábíthatók a szavazók?

Igen.

És miért csábulhattak oda a volt MSZP-szavazók?

Az a réteg, aki a baloldaltól elment a Jobbikhoz, nem ideológiai elkötelezettségű, hanem azt várta a politikától, hogy a saját élete jobb, de legalább stabil legyen. És ezt sok minden miatt, a válság, a politikai teljesítmény miatt nem nyújtottuk. Az elmúlt években Magyarországon a középosztály középső részétől kezdve elképesztő lecsúszást éltek meg emberek százezrei.

Mielőtt elkezdtük az interjút, mondta, hogy a Parlamentben az ön irodájában van egyedül EU-s zászló. Hogy képzeli el Magyarország helyzetét az EU-ban?

Nem akarom annak az esélyét sem megadni, hogy felmerülhessen, ne legyünk az Uniónak a tagja. Aki ebből ki akarja mozdítani az országot, az történelmi bűnt követ el. Az Unió-ellenes stratégiát elhibázottnak tartom, még ha a politikai taktikát látom is, hogy ellenségkép kell, ami leköti a figyelmet. Össze kell kötni a magyar baloldalt egy korszerű nemzetfelfogással és egy korszerű Európa-felfogással. Az is egy félbolond, aki azt mondja, minden rendben van az Unióban. Lehet látni, hogy ezt az Európai Uniót békére, jólétre és gyarapodásra hozták létre, nem globális problémák megoldására. Amikor ilyennel találja szemben magát, akkor lelassul, konferenciát szervez, mindenféle nyilatkozatot tesz, csak a problémát nem tudja megoldani. Ha mi itt, az ütközőzónában elfogadjuk azt, hogy az EU nem pusztán belső problémák megoldására alkalmas, hanem egy globális szerep ellátására is, amihez Magyarország hozzá tud járulni, akkor ez befogadást nyer.

Mennyire kell komolyan vennünk ön szerint azokat az ellenzéki nyilatkozatokat, amelyekben azt állítják, hogy a kvótanépszavazás valójában az EU-ból kifelé kormányozásról szól?

Azt hiszem, hogy ez igaz. A kvótanépszavazás nem Magyarország és az Unió valós viszonyának felvetése, hanem az, hogy a jelenlegi kormányzó hatalom viszonylag hosszú idő óta először meginogni látta a politikai stabilitását, és ezt akarja visszanyerni. Ez a lépés egyértelmű válasz a népszavazás körüli korábbi cirkuszra, amikor többen figyeltek a szocialista pártra, mint akik egyáltalán politikával foglalkoztak.

Miért mozgatott meg ennyi embert a boltzár, és miért nem mobilizálnak ennyire annál súlyosabb ügyek, mint például a Quaestor- vagy az MNB-botrány?

Vitatkoznom kell a kérdésben megfogalmazott „súlyosabb”-bal. Ha a politika bemegy az emberek életének mélyére, és vezényelni akar, akkor elementáris a felháborodás. Saját döntési szabadságukat védték. Az ország igenis szabadságpárti, csak a szabadságnak nem az a megfogalmazása van benne, hogy valaki elrohan egy zászlóval, a többiek meg mögötte, „Liberté! Liberté!” fölkiáltásokkal, hanem az, hogy az életmódjukat szabadon választhassák meg. Ha a politika be akar jutni a nappaliba, sőt a hálószobába, akkor a magyarok azt mondják neki, hogy „na innen takarodj ki!” Nekünk, baloldali demokratáknak, az MSZP-nek azt kell üzennünk, hogy a politikánkkal az a célunk, hogy te szabadon éld az életed.

Ők becsukják a boltokat, bemennek a nagyszobádba, és legszívesebben a gyerekszobát meg a hálószobát is ellenőriznék. Mi meg azt mondjuk, hogy az a politikai dolgunk, hogy te szabad légy és szabadon élhess. Ez kérem alternatíva! Ma Magyarországon ez alternatíva!