2. Mi az a kötelező betelepítési kvóta?
Az EU-s országok belügyminiszterei 2015. szeptemberében két határozatot hoztak arról, hogy 2017 szeptemberéig a tagállamok kötelesek áthelyezni 160 ezer menedékkérőt Olaszországból és Görögországból. A döntés ellen szavazott Magyarországon kívül Csehország, Románia és Szlovákia, Finnország tartózkodott. A határozatok átmeneti és rendkívüli intézkedéseket tartalmaznak a két frontország terheinek enyhítésére. Ennek értelmében azokat a szíriai, iraki és eritreai menedékkérőket, akiknek nagy esélyük van a menekültstátus megszerzésére, áthelyezik egy másik uniós tagállamba, ahol a menedékkérelmüket elbírálják. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, menekült- vagy egyéb oltalmazotti státuszt és tartózkodási engedélyt kaphatnak abban az országban, ahol a kérelmüket elbírálták.
Az áthelyezés kötelező elosztási kvóták alapján történik. A lakosság lélekszáma, gazdasági teljesítménye, munkanélküli rátája és a menedékjog iránti kérelmek átlagos száma alapján állapították meg, hogy egy-egy tagállamnak hány menedékkérőt kell befogadnia.
Magyarországra eszerint 1294 ember menedékkérelmének az elbírálása, majd kedvező döntés esetén a befogadása jutna. Az Európai Unió minden áthelyezett személy után hatezer eurót fizet
a fogadó országnak.
3. Az ideérkező migránsok végleges letelepedéséről vagy átmeneti oltalom alá helyezéséről van-e szó?
Nincs szó végleges letelepítésről.
Az áthelyezés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kérelmezőnek nemzetközi védelmet kell biztosítani. A fogadó ország hatóságai a menekültügyi eljárás során döntik el, hogy a kérvényező jogosult-e bármilyen oltalomra,
és ha igen, akkor milyen státusz illeti meg: menekült-, oltalmazotti, menedékes vagy befogadotti státusz. A tanácsi határozat egyébként világosan leszögezi, hogy csak olyan állampolgárságú kérelmezők vehetnek részt az áthelyezési programban, akik esetében megelőző egy évben a menedékjog iránti kérelmek legalább 75 százalékát elfogadták az EU-ban. A döntés megszületésekor ennek a feltételnek csak a szíriai, az iraki és az eritreai menekültek feleltek meg.
4. Milyen arányban vállalják a menekültpolitika anyagi terheit az uniós testületek, illetve a befogadó országok?
Az Európai Bizottság 2015–16-ban eddig összesen 15 milliárd eurót költött az uniós költségvetésből a menekültválság kezelésére, a tagállamok erőfeszítéseinek támogatására. Ennél jóval magasabb lehet az összeg, amit a tagországok tengeri mentésre, határvédelemre, a menedékkérők nyilvántartásba vételére, ellátására, majd a befogadottak lakhatására, szociális juttatásaira, integrációjára fordítanak. Ezekről a költségekről nem állnak rendelkezésre összesített adatok. Az Európai Bizottság idén tavasszal közzétett gazdasági előrejelzése szerint 2015–16-ban a menekülthullám által érintett országok pótlólagos pénzügyi terhei meghaladhatják a GDP-jük 0,1–0,6 százalékát. Svédországban, ahol a legmagasabb az egy főre jutó menedékkérők száma az EU-ban, ez az összeg elérheti akár a GDP 0,9 százalékát. Magyarországon az előrejelzés a GDP 0,1 százalékára teszi a menekültválság költségvetési hatását.
5. Az Európai Unió valóban kötelező kvótával osztaná szét a menekülteket az uniós országokban? Mi a jelenlegi elképzelés, hogyan változott a koncepció?
Az Európai Unió eddig két határozatot hozott a menekültek kötelező kvóták szerinti elosztásáról. Ezek a döntések szükséghelyezetben születtek, és céljuk, hogy a tagállamok két év alatt vegyenek át 160 ezer menedékkérőt a menekülthullám által leginkább sújtott két országból. Ez kötelező erejű EU-jogszabály, amelyet végre kell hajtani. Van azonban egy friss javaslat a jogalkotók asztalán, amely ugyancsak kötelező áthelyezéseket szorgalmaz, de nem átmeneti, hanem állandó jelleggel. Ez a rendelet a dublini rendszer néven ismertté vált jogszabályt váltaná fel, amely szerint a menedékkérőknek jelenleg a beutazásuk szerinti első államban kell menedékjogot kérniük.
|
A migránsok korlátlan befogadása sosem volt az uniós testületek célja. Kezdetben a humanitárius segítségnyújtás szükségességére helyezték a hangsúlyt
Yannis Behrakis / Reuters |
Ez az alapelv a jövőben sem változna, csak vészhelyzet esetén kiegészülne. A javaslattevő Európai Bizottság elképzelése szerint ha a jövőben egy tagállamra aránytalanul nagy nyomás nehezedne, akkor méltányossági alapon a többiek automatikusan átvállalnának tőle menekülteket. Alapvetően az országok teherbíró képessége határozná meg, hogy hány menedékkérelmet bírálhatnak el. Ha ez a szám váratlanul a másfélszeresére emelkedne, akkor az adott tagállamból egy másikba helyeznék át a menedékkérőket. A rendszerből ideiglenesen ki lehetne maradni, de csak magas pénzbírság megfizetésével. A bizottság menekültügyi reformtervét sokan bírálták, de döntés még nem született róla. Hivatalos brüsszeli nyilatkozatok azt sugallják, hogy a tagállamközi tanácsban lenne fogadókészség a kötelező betelepítéseket elvből ellenző közép-európai országok érveinek a megfontolására. Vannak tervek arra is, hogy az EU külső, harmadik országokból telepítsen be rendszeresen menekülteket, de ez szigorúan önkéntes felajánlások alapján történne.
6. Hozhatók-e közösségi menekültpolitikai döntések a tagországok vezetőinek beleegyezése nélkül?
Elvileg nem.
Az állam- és kormányfők politikai, stratégiai iránymutatásokat fogalmaznak meg, nem hoznak jogszabályokat.
Az uniós törvényeknek azonban összhangban kell állniuk a csúcstalálkozók zárónyilatkozataiban foglalt döntéseikkel. A magyar kormány igazat mond, amikor azt állítja, hogy az Európai Bizottság az uniós vezetők kinyilvánított szándékával szemben cselekedett, amikor a belügyminiszterekkel tavaly szeptemberben megszavaztatta a kötelező kvótarendszert. A 2015. áprilisi uniós csúcs résztvevői ugyanis „a tagállamok közötti önkéntes alapú sürgősségi áttelepítések szervezésének megvizsgálását” helyezték kilátásba. Az Európai Bizottság azonban a rendkívüli helyzetre hivatkozva később kivételes eljárást javasolt, amit a huszonnyolcak túlnyomó többsége támogatott. Erre az EU-szerződés 78. cikke hatalmazta fel az uniós végrehajtó testületet, amely lehetővé teszi, hogy kezdeményezésére a kormányközi tanács átmeneti intézkedéseket fogadjon el, ha egy vagy több tagállam szükséghelyzettel szembesül, amelyet „harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása” okoz. Azóta többször előfordult, hogy az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács a kötelező áthelyezések felgyorsítására szólította fel a tagországokat, Orbán Viktor miniszterelnök azonban a magyar kormány nevében mindannyiszor írásos jegyzékben emelt kifogást ellene.
7. Milyen jogi következményei vannak a magyar népszavazás eredményének az uniós politikára?
A magyar népszavazásnak
nincs közvetlen jogi következménye, minthogy sem referendum, sem nemzeti parlamenti döntés nem írhatja felül az Európai Unióban – a tagállamok és az Európai Parlament által közösen – elfogadott jogszabályokat.
Ezért állítja a magyar kormány, hogy a referendumra feltett kérdés nem a múltra, hanem a jövőre vonatkozik. De az elfogadás előtt álló rendeletek vagy irányelvek sorsát befolyásolhatja a nem győzelme az októberi 2-i népszavazáson. Feltéve hogy a többség kinyilvánított akaratát tolmácsoló magyar kormány elég támogatót tud maga mögé állítani a szolidaritás „rugalmas” és „rugalmatlan” hívei között zajló brüsszeli csatákban. Az Európai Unió szerződéseinek módosítása – ami állítólag Orbán Viktor célja egy megnyert népszavazás után – nem szerepel az általa is elfogadott, fél évre szóló uniós munkatervben.
8. Brüsszel, azaz az uniós testületek valóban elkötelezettek-e a migránsok korlátlan befogadása mellett?
A migránsok korlátlan befogadása
sohasem volt az uniós testületek célja.
Mindhárom brüsszeli testület – az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács – vezetője azt hangoztatja, hogy a rászorulóknak nemzetközi védelmet kell biztosítani, az erre jogosulatlanokat meg gyorsan vissza kell küldeni. A menekültválság elején a humanitárius segítségnyújtás szükségességére helyezték a hangsúlyt, de jó ideje inkább a schengeni határok védelmére és a migránsok beáramlásának a feltartóztatására. A pozsonyi uniós csúcson a résztvevők megerősítették, hogy céljuk az EU-n kívül tartani a potenciális bevándorlókat. A bizottság és a parlament ugyanakkor híve a migráció legális mederbe terelésének, mivel meggyőződésük, hogy az unió külső határaira továbbra is fognak menedékkérők érkezni, és az öregedő Európának sürgős szüksége van a friss munkaerőre. Az erről szóló jogszabálytervezet már a törvényhozók asztalán van.
Fogalmak
Menekült: Az 1951-es genfi egyezmény értelmében olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja igénybe venni, vagy az üldözéstől való félelmében nem veheti igénybe.
Oltalmazott: Az, akit nem „személyes” ok (vallás, politikai vélemény) miatt fenyeget üldözés a hazájában, hanem az általánossá vált magas fokú – például háborús, polgárháborús – erőszak elől kellett menekülnie. (A menekültek és oltalmazottak védelemre jogosultak.)
Illegális migráns: A magyar jog nem ismeri ezt a fogalmat. Hétköznapi szóhasználatban általában Magyarországon jogszerűtlenül, megfelelő papírok nélkül tartózkodó külföldit értünk alatta. Az illegális szó használata a menekült vagy a bevándorló jelzőjeként helytelen és kerülendő, hiszen ők jogosultak a magyarországi tartózkodásra. A nemzetközi szóhasználatban egyre gyakoribb az illegális helyett az irreguláris jelző használata. Ez arra utal, hogy a migráció nem feltétlenül „jogellenes” (például sok engedély nélkül érkező migráns később legalizálja tartózkodását vagy menedéket kér), de mindenképpen szabálytalan keretek között történik. Az irreguláris jelző előnyben részesítése ugyanakkor segít csökkenteni az érintett migránsok stigmatizálódását.
Orbán Viktor tudomása szerint „az illegális határátlépés bűncselekmény, ami ellen fel kell lépni”. Ez azonban csak 1949 és 1989 között, a kommunista rendőrállamban volt így. 1990 óta a tiltott határátlépés csak akkor bűncselekmény, ha fegyveresen követik el, egyébként csupán szabálysértés, de a védelemre jogosultak esetében az sem.
Mindenkit megillet a jog, hogy menedékkérelmet nyújtson be akkor is, ha papírok nélkül vagy/és a zöldhatáron át érkezett. A menedékkérő mindaddig nem tekinthető szabálysértőnek, amíg véglegesen el nem dől, hogy nem jogosult védelemre. Az EU-ban soha nem volt szó arról, hogy bármely országnak kötelessége lenne védelemre nem jogosult személyeket, tehát illegális bevándorlókat letelepíteni.
Menedékkérelem: A Magyarországon elbírált menedékkérelmek 9 százalékában született 2015-ben pozitív döntés. Az EU-s átlag 45 százalék. A menedékkérőnek Magyarországon kívül tehát ötször akkora esélye van rá, hogy védelemre jogosultnak ítéljék, mint Magyarországon, noha a kérelmek többségét az EU-ban sem fogadják el. Korlátlan és ellenőrizetlen befogadásról tehát az EU-ban szó sincs.
Menekültügyi őrizet: Bűncselekményekkel senki által nem vádolt menedékkérők (köztük gyerekek) fogva tartása, gyakran börtönkörülmények között, mintha bűnözők lennének. Ennek a magyarországi gyakorlatnak a jogellenességét a strasbourgi bíróság minden esetben megállapította, amikor ezzel kapcsolatos beadvány érkezett hozzá.
