A szövetségesek kétkedve, fedősztoriként fogadták meséjét, de a nürnbergi perben mégis honorálták: halálbüntetés helyett életfogytiglant kapott.) A Hess halála utáni szokásos, évi rendes megemlékezéseken találkozott három türingiai fiatal: Uwe Bönhardt, Uwe Mundloss és Beate Zschäpe.
A cseh határhoz közel eső északbajor Wunsiedel városkában minden augusztusban összegyűltek a német Vér és Becsület, a legális NPD és más neonáci szerveződések tagjai. Olyan volt ez nekik, mint nálunk az ún. Magyar Sziget a verőcemarosi volt Expressz-táborban.
2011-ben az evangélikus egyház nem adott ki további helyfoglalási engedélyt a sírhoz, Hesst exhumálták, maradványait elhamvasztották és a Keleti-tengerbe szórták, „Ich hab’s gewagt” („Mertem”) feliratú sírkövét megsemmisítették. Ám a hely szelleme és a két Uwe, valamint Beate Zschäpe között szövődő ménage á trois már a kilencvenes évek végére meghozta a titkos vágyat a borzalmas tettek iránt.
A német titkosszolgálatoknak drága, és feltételezhetően jól beépült besúgói vannak a neonáci szcénában, ám a besúgók és fedett ügynökök valódi elkötelezettsége kétes.
Mundlos, Bönhardt és Zschäpe először a Thüringer Heimatschutz nevű, mintegy 250 tagot számláló neonáci szervezetben kezdtek aktívkodni, ahol egy Tino Brandt nevű spicli, a türingiai alkotmányvédelem V-Mannja (Verbindungs vagy Vertrauens-emberek: a titkosszolgálat fedett ügynöke), aki beépülve – az hogy most innen oda, vagy onnan ide, még tisztázásra vár – szóval ez a Brandt ünnepségeket, tüntetéseket, koncerteket és büntetőjogi oktatást szervezett a türingiai „területvédőknek”, és nemcsak ott, de Észak-Bajorországban is. A Tiroler Höhe, az egykori SS-laktanya Nürnbergben volt a sötét kultusz helye, ahol már a kilencvenes évek elején-közepén gyülekeztek a későbbi NSU-sok.
Később a hajdani náci nürnbergi pártnapok helyszínéhez „kultúrtörténeti sétát” szerveztek. A trió már a kilencvenes években nekiállt egy komolyan vehető terrorszervezetet megalapozó pénzalap akkumulálásnak – leginkább bankrablások útján –, és „fegyverbeszerzési törekvéseik” ismegindultak.
A gyilkosságsorozat 2000-ben kezdődött, és Döner Morde néven vonult be a német kriminalisztika történetébe, hiszen az áldozatok legtöbbször török kiskereskedők, kebab árusok, zöldségesek, virágosok voltak. A módszer pofonegyszerű és egy kaptafára készült: egy lakókocsi (camper) volt a helyszíni bázis és vezetési pont (Beate Zschäpe tartózkodási helye), innen összecsukható kerékpáron támadott a két Uwe egyike, az összes akcióhoz használt Ceska típusú maroklőfegyverrel leterítette a korábban kiszemelt, megfigyelt, kielemzett áldozatot, majd visszabiciklizett a lakókocsihoz, összehajtogatta a kerékpárt, elhelyezte a gépjárműben és megléptek.
Áldozataik többsége tizenöt évnél hosszabb ideje élt a szövetségi köztársaságban. 1998-ban egy Edeka-boltot raboltak ki Chemnitzben, 1999 júniusában Nürnbergben egy törökök által látogatott kocsmában bombamerényletet követtek el (halálos áldozat nem volt), októberben megint Chemnitz, ekkor kétrendbeli postarablás, 2000. szeptember 9-én az 1961-ben Anatóliában született Enver Simsek virágkereskedő megölése Nürnbergben, novemberben megint postarablás Chemnitzben.
 |
Az egyetlen élve maradt bandatag 2014 januárjában
Marc Mueller / DPA |
Egy aljas ügy az ezredfordulón: karácsonyi csomagolású ajándékdobozt helyeznek el egy bevándorló üzletében Kölnben, januárban találja meg a tulaj lánya, kibontja, robban, három hónap kóma, életre szóló fejsérülések. 2001. januárban, majd júniusban Abdurrahim Özüdogru – ő 1972-ben, húszévesen érkezett az NSZK-ba, gépészetet tanult és a Diehm gépipari vállalatnál dolgozott – meggyilkolása megint Nürnbergben, a Gyulaerstrasse és a Siemensstrasse sarkán, ahol feleségével egy kis szabóságot üzemeltetett.
Júliusban egy zwickaui postafiók kirablása, augusztusban Habil Kilic zöldséges megölése Münchenben. 2002–2003-ban a takarékbankokra szálltak rá, hol másutt, mint Zwickauban és Chemnitzben, majd 2004 februárjában megölik Mehmet Turgut kebabárust Rostockban.
Májusban rutinszerűen felnyomnak két takarékot Chemnitzben, majd júniusban több mint húsz sérültet, köztük életveszélyeseket is maga után hagyó csőbombatámadást hajtanak végre a török boltokkal és étkezőkkel teli kölni Keupstrasséban. Az Yldirim fivérek fodrászatában robbant bomba százas szögeket lőtt ki, az áldozatok kora 17 és 68 év közé esett. Egy év szünet, majd 2005. jú nius 6-án megölik Ismail Yasar büfést Nürnbergben, hat nappal később pedig a görög Theodoros Boulgarides kiskereskedőt Münchenben. Novemberben meghiúsított bankrablási kísérlet Chemnitzben.
Süleyman Tasköprü 1970-ben érkezett Németországba az Égei-tenger partjáról, foci és Sylvester Stallone-rajongó, kiskereskedő lett Hamburgban, ahol 2005. júniusban megölték.
2006. április 4-én Dortmundban Mehmet Kubasik kebabost lövik agyon, majd június 4-én a legfiatalabb áldozatot, Halit Yozgatot Kasselben – ahol azóta a város egy teret nevezett el a fiatal török áldozatról. Tárgyév október-novemberében, és a következő januárban két sikertelen és egy sikeres bankrablás Zwickauban és Stralsundban, majd 2007. április 25-én orvul megölik a huszonkét éves Michele Kiesewetter német rendőrnőt Heilbronnban, társát életveszélyesen megsebesítik.
Megint hosszabban megpihennek, majd 2011 végén kezdik újra, egy Sparkasse (takarékpénztár) Arnstadtban, aztán egy másik Eisenachban – ahol az elfogási akció során Mundloss és Bönhardt öngyilkos lesz, Beate Zschäpét pedig letartóztatják. Takarékszövetkezetet támadtak azon a november 4-én, 75 000 euró lett volna a zsákmány. Délben jött a bűnüggyel kapcsolatos jelentés, a rendőrség körülvette az objektumot. Amikor tűzharcra készen benyomultak, már csak a két neonáci, Mundloss és Bönhardt hulláját találták meg.
Ezen a délutánon a szászországi Zwickauban felrobbant az a házrész a Frühlingstrasse 26.-ban, ahol együtt élt Mundlos, Bönhardt és Zschäpe egy álnéven bérelt lakásban. Beate Zschäpe robbantotta fel a lakás egy részét, irataik és a merevlemezek megsemmisültek.
A lakókocsiban megtalálták a Ceska típusú fegyvert, amellyel 2000 és 2006 között a kilenc bevándorlót megölték, és azokat a fegyvereket is, amelyeket a meggyilkolt rendőrnőtől, Michele Kiesewettertől és sebesült társától vettek el. Puskát, különböző maroklőfegyvereket és bombakészítési alapanyagokat is találtak a helyszíneken.
Találtak egy propaganda DVD-t is, amin részben a Németországban működő muszlim és baloldali terrorszervezeteket szidalmazzák, másrészt magukat Rózsaszín Párducnak bemutatva dolgozzák fel saját tevékenységüket tizenöt percben. A megölt rendőrnő holtestének fotójával is gazdagították a videót.
Hasonlóan a magyar romagyilkosságok korábbi, az események alatti nyomozó hatósági megítéléséhez, amelyeket cigány uzsorások közötti elszámolási vitának tekintettek, a német titkosszolgálatok a Félhold és Boszporusz fedőnevű akciókban nyomoztak az ügyekben.
Beate Zschäpe pere tavaly kezdődött Münchenben, négy vádlott-társa van.
Először a török maffián belüli elszámolási viták, leszámolások, nagybani kábítószerügyletekhez kapcsolódás, a PKK kurd, vagy a Szürke Farkasok török terrorszervezet lehetséges akciói vitték a prímet a nyomozati magyarázatokban. Noha a német titkosszolgálatoknak drága, és feltételezhetően jól beépült besúgói vannak a neonáci szcénában, ám a besúgók és fedett ügynökök valódi elkötelezettsége kétes. Beate Zschäpe rejtélyes módon pont ekkor kapott egy hívást olyan telefonról, mely a szászországi belügyminisztériumhoz tartozott, amikor megpróbálta megsemmisíteni a dokumentumaikat. Ma sem tudni, miért hívták és ki.
A nyomozás során 88 nevet tartalmazó célszemélylistát találtak, benne a Bundestag két ismert tagjának, valamint török és iszlám csoportok vezetőinek a neveit. A bűncselekmények elkövetésének idején szélsőjobboldali terrorizmusra nem gyanakodtak a német hivatalosságok.
Beate Zschäpe pere tavaly kezdődött Münchenben, négy vádlott-társa van (Ralf Wohlleben, Carsten Schultze, Andre Eminger, és Holger Gerlach), akiket különböző módokon elkövetett bűnsegédlettel vádolnak. Wohlleben egy időben aktív tagja és tartományi képviselője volt a legális szélsőjobboldali pártnak, az NDP-nek, amely Kelet-Németországban két parlamenti helyet is szerzett. Az elkövetők közismert szélsőjobboldaliak, már a kilencvenes évek óta a hatóságok látókörében voltak.
A német titkosszolgálatok közül elsősorban a katonai elhárítás foglalkozott velük, ha szabad az összehasonlítást ismét megtenni: nem nagyobb hatékonysággal,mint amilyen amagyar Katonai Biztonsági Hivatal esete volt Csontos István negyedrendű nem jogerősen elítélttel. Utóbb az is kiderült, hogy a német titkosszolgálatok számára ismert volt, hogy ezek az emberek merényleteket terveznek, de az aktív fellépés a szolgálatok részéről elmaradt, és a bűncselekmények elkövetésének idején asszisztáltak a török–török leszámolás elméletéhez.
Magyarországon is megfigyelhető volt, hogy a nyomozati szétaprózottság, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a megyei rendőrkapitányságok együttműködése fokozta a káoszt.
Ha egybevetjük a magyar eseménysorral a németet, szembeötlő, hogy a német gyilkosságok városias jellegűek, nagyvárosokban, hangtompítós fegyverekkel elkövetett arcon lövések voltak, míg a magyar bűncselekmények egy kivétellel – ez a debreceni menekülttáborra leadott lövések esete volt, ahol koszovói cigányok voltak a sértettek – falun, faluszélen, a cigánytelep végén, Dankó Pista utcás cs-lakásoknál (csökkent értékű), házaknál, az amerikai mély dél ötven-hatvan évvel ezelőtti Ku-Klux-Klan technikáit megidéző módon történt, ami történt.
A német esetekben is voltak nyomozati hibák: gyanúsították az áldozatok családtagjait, vizsgálták, hogyan történhetett meg, hogy csak négy és fél év után tartóztatták le őket. A különböző nyomozati egységek egymás ellen is dolgoztak, így csak 2011-ben értek el eredményt.
Az Magyarországon is megfigyelhető volt, hogy a nyomozati szétaprózottság, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a megyei rendőrkapitányságok együttműködése fokozta a káoszt, és az első fokon elítélt elkövetők elfogását valójában a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak köszönhetjük, amely – és ez tényleg sziszifuszi munka lehet! – a térfigyelő kamerák és a mobiltelefonok cellainformációi alapján jutott eredményre.
Hivatalok információkat, olykor minősített információkat semmisítettek meg Németországban – nálunk hasonlókról nem tudhatunk, hiszen itt tendenciaszerűen az történik, hogy az ilyen és hasonló esetekben az emberi élet lehetséges határain túlra titkosítanak –, ez ott társadalmi felzúdulást váltott ki, a fedett ügynökök (V-Mann) szerepe sok esetben kétesnek bizonyult. Egy német barátom korábban azt mesélte, főleg az ország keleti felén elég gyakori, hogy munkanélküli neonácik bejelentkeznek a titkosszolgálatok valamelyikéhez azzal, hogy jó kapcsolataik vannak szélsőjobb köreiben, kapnak két-háromezer eurót havonta, szoftosan jelentgetnek, vígan söröznek tovább a megnőtt zsebpénzen és teliszájjal szidják az Untermenscheket. Az emlegetett Tino Brandt például 1999–2001 között kétszázezer márkát (nagyjából százezer eurót) vett fel a Verfassungschutztól.
Tavaly májusban kezdődött a per, hatalmas érdeklődés mellett, sorsolni kellett melyik média férhet be a tárgyalóba. Botrány volt először, hogy a török–görög sajtómunkásoknak nem jutott hely, ekkor több millió euróért átépítették a bíróságot, lett szimultán tolmácsolás többek között törökre és görögre, az áldozatok hozzátartozóinak külön helyet készítettek, ahol nem zavarhatta őket a sajtó, de testközelből követhették a tárgyalást.
Németországban két elnök (ChristianWolff és Joachim Gauck), illetve a kancellár asszony többször bocsánatot kért az eseményekért, hogy megtörténhettek, és fogadták az áldozatok hozzátartozóit. Minden közjogi méltóság elmondta, Németországnak, a maga történelmével, kötelező nagyon szigorúan elutasítania az ilyen és hasonló bűncselekményekhez vezető gondolkodást. Magyarországon a szimbolikus gesztusok elmaradtak és az áldozatok hozzátartozóinak megígért kormányzati kárenyhítés is csúszik.
