Először 2014-ben szavazhattak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok. Akkor 190 ezren regisztráltak és körülbelül 155 ezren éltek a választójogukkal. A részvételi arány így nyolcvan százalék körül alakult, miközben az érvényes voksok 95 százalékát a Fideszre adták.
|
Fotó: Molnár Edvárd / MTI |
A választási kedv tehát azóta alaposan megcsappant, mert miközben most nyolcvanezerrel többen szerepelnek a névjegyzékben, kétezerrel kevesebben voksoltak. A választásra jogosultak számából különben nem lehet igazán következtetést levonni az aktuális szavazási kedve vonatkozóan, mert a regisztráció tíz évre szól, és addig azt is potenciális választóként tartják nyilván, aki a 2014-et egyszeri alkalomnak gondolta.
Akkor látványos kampányt folytatott a Fidesz a határon túliak körében, hogy a szavazáson való részvételre ösztönözze őket – emlékeztetett László Róbert, a Plitical Capital választási szakértője. Nem sokkal később postázták is a levélcsomagot, ezért akkor szerinte az érintettek többé-kevésbé tudhatta is, mi vele a dolga: voksolni, lehetőleg a kormánypárti listára. Azt gondolja, ezúttal viszont sokan lehettek, akik a semmiből érkezett borítékkal nem tudtak és nem is nagyon akartak semmit kezdeni.
|
Fotó: Molnár Edvárd / MTI |
Az ezúttal sokkal kevésbé intenzív kampánnyal magyarázza az alacsonyabb részvételt Böcskei Balázs politológus, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért vezetője is. Ő úgy látja, a Fidesz elsősorban a hazai biztos pártválasztókat igyekezett mozgósítani, miközben a határon túliakat kevésbé tekintette fontos célcsoportnak. De a részvételnek szerinte azt sem tett jót, hogy egyre lejjebb vitték a tétet: először még a népszavazás érvényességének, míg a kampány vége felé már inkább a nemek számának fontosságát hangsúlyozták, azt sugallva, most nincs is mindenkire szükség.
Böcskei ugyanakkor hangsúlyozta: nemigen tudunk semmit arról, hogy mit jelentett a külföldön élő magyaroknak a kvótanépszavazás, s hogyan gondolkodnak az uniós bevándorláspolitikáról. Az viszont kiderült – tette hozzá –, hogy az itthon sokakat foglalkoztató kérdés nem válik automatikusan érdekessé a számukra. Aki mégis szavazott, a politológus szerint alapvetően nem is a kérdésre, hanem preferált pártja álláspontjára figyelt igazán, és oda tette az ikszet, ahová kérték tőle. Amúgy ez nagyjából a hazai választók jelentős részére is érvényes.
