 |
Orbán Viktor és Lázár János, a paksi megállapodás fő előkészítője
M. Schmidt János |
A válasz úgy hangzott, hogy egyrészt a cseh miniszterelnök „már finomította” védelmi minisztere nyilatkozatát, és nem olyan merev az elzárkózás. (Az államfő viszont ráerősített. – A szerk.) Másrészt – állította forrásunk – a csehek minden valószínűség szerint nem elvi kérdést csinálnak a krízisből, fut az erőmű-tenderezés, „és nyilván a számukra kedvező árképlet-áralakítás miatt születnek ilyen nyilatkozatok, hiszen a japán–amerikai Westinghouse mellett az oroszok által vezetett MIR konzorcium versenyez”.
Volt olyan kormányzati szereplő, aki még az orosz–ukrán konfliktus élessé válása előtt határozottan azt a véleményt képviselte, hogy Paks ügyét nem akadályozza meg az oroszok „helyezkedése, térfoglalása”. A magyar diplomácia viszont sokkal óvatosabb.
Egy külügyi kormányzati szereplőnek is feltettük a kérdést, hogy ha nem eszkalálódik tovább az ukrán–orosz konfliktus, biztosra vehető-e, hogy a magyar–orosz paksi bővítés zöld utat kap egy újabb Orbán-adminisztráció esetén. Ő azt mondta, meg kell várni, hogy ma Brüsszelben lesz-e „ezt a kérdéskört illetően valamilyen egységes EU-álláspont”. Mások azt emelik ki, hogy számos kétoldalú gazdasági szerződés van más uniós államok és Oroszország között.
Az nem kérdés, hogy az ukrán–orosz konfliktus kérdésében a magyar álláspont megegyezik az unióéval, ezt kell képviselnie a magyar kormánynak és Orbán Viktor miniszterelnöknek, „de nem többet, hiszen – utalt forrásunk Kövér László házelnök nyilatkozatára – Magyarország igyekszik saját, speciális nézőpontját érvényesíteni az ukrajnai eseményeket illetően Oroszország és az új ukrán vezetés felé egyaránt.
Ezen a ponton a fideszes prominensek és kormányzati szereplők utalnak a nyelvtörvény eltörlésére, „ami az Ukrajnában élő többmillió ember önazonosságának megélését teszi kérdésessé”. Viszont Olekszandr Turcsinov ideiglenes ukrán elnökmár jelezte, hogy nem írja alá a törvény eltörlésről hozott parlamenti döntést.
A speciális magyar nézőpontot valószínűleg Paks is meghatározza, és az Orbán–Putyin-alku befolyásolja a magyar miniszterelnöknek a Krím félszigeti konfliktussal kapcsolatos szűkszavúságát.
– Obama amerikai elnök „a Szovjetunió a gonosz birodalma” Reagan-megfogalmazásra utalt, amikor azt mondta, hogy Oroszország „a történelem rossz oldalán áll”, és ukrajnai akcióival megsérti a nemzetközi jogot. Orbán Viktor viszont inkább a minimalistán „szűkszavú” Angela Merkel német kancellárhoz hasonlóan nem minősíti sem Oroszországot, sem Putyin elnököt, ehelyett a tárgyalásos megoldás szorgalmazója.
Ebben a helyzetben az óvatosság, a higgadtság, a valamilyen távolságtartás az erény – mondták Fideszpolitikusok lapunknak a miniszterelnök visszafogottságát értékelve, és nyomatékosítva: „a tűzzel játszik az ellenzék, amikor kampánytémává emeli Paksot, Orbán hallgatását”.
A kormányoldalon, illetve a jobboldalon általános az a vélemény, hogy az Egyesült Államok tárgyalási pozíciója más Oroszországgal, legalább három komoly fronton is vitája van velük. Az EU-nak viszont Oroszországgal együtt kell működnie a jövőben is, Orbán Viktor pedig minden bizonnyal nem szeretné Moszkva, illetve Putyin jóindulatát elveszíteni, illetve egy erősebb, Moszkvát bíráló mondatért „a keleti nyitást kidobni az ablakon”.
Nyugati identitás, keleti aktivitás – utalt az egyik jobboldali prominens a miniszterelnök John Lukacsnak írt válaszlevelére. Egyszersmind hozzátéve, nyilván „a kormány környékén” is jól emlékeznek, hogy Charles Gati, a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsosa két évvel ezelőtt azt mondta: vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt elmozdítsák, és öt pontban fel is sorolta Orbán Viktor megbuktatásának módjait.
