A rendőrkapitány november 8-án azt válaszolta, Csizmadia aláírta a bírságszelvényt, ezzel elismerte a szabálysértést, így jogorvoslatnak nincs helye. Az intézkedő rendőr a parancsnoka szerint jogszerűen és szabályszerűen járt el. Levele végén a kapitány is figyelmeztette Csizmadia Sándort, hogy végrehajtást rendelnek el, ha nem fizeti be 30 napon belül a 15 ezer forintot.
A panaszos nem fogadta el a választ. Újabb levelében azt írta: az a közlekedési helyzet, amely alapján jogtalanul megbüntették, bármikor rekonstruálható, és kideríthető az igazság. Kérte, vizsgálják ki érdemben az ügyet. Igaz, néhol érdesen fogalmazott, célzott például rá, hogy a parancsnok a „mundér becsületét" védi, a rendőrök pedig elnézést kérhetnének a „bunkó" viselkedésükért.
Lett kivizsgálás, de nem olyan, amilyet a panaszos kért. December 15-re beidézték a kapitányságra mint panaszos ügyfelet. Be is ment, ám ott hamar kiderült, hogy a rendőri intézkedés jogszerűségét nem vitathatja, a rendőrök viselkedése ügyében hívták be. Ott ült a négy rendőr, és miközben Csizmadiának elmondani sem engedték, mi történt valójában, a rendőröktől mégis megkérdezték, hol állt a kocsija.
Ott, ahol állították, kevesebb mint öt méterre az útkereszteződés metszéspontjától, nem állhatott, mert a zebrán túl állt. Először éppen a zebra miatt akarták megbüntetni, csak mikor kiderült, hogy nem ismerik a jogszabályt, akkor változtatták meg a szabálysértés indokát.
Csizmadia Sándor ekkor felállt, és otthagyta a tárgyalást. A jegyzőkönyv szerint így a vizsgálat célja nem valósulhatott meg, mert a panaszos nem mondta el a panaszát, a négy rendőr pedig egybehangzóan állította, hogy kulturált és udvarias hangnemben, a jogszabályokról való tájékoztatás után, szakszerűen és jogszerűen folytatták le a rendőri intézkedést.
Csizmadia Sándor a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságra fellebbezett. Azt írta a megyei főkapitánynak, hogy az ő panasza igenis a szakszerűtlen és jogszerűtlen rendőri intézkedésre irányult. A tárgyalást csak azután hagyta el, amikor a tárgyalás vezetője közölte vele, hogy erre nem panaszkodhat, csak a rendőrök viselkedésére. Ám a vizsgáló a rendőröket megkérdezte a szabálysértésről is – amikor egybehangzóan azt vallották, hogy a metszésponttól kevesebb mint öt méterre állt, közölte, hogy mind a négyen hazudnak –, ezt követően hagyta el a tárgyalást.
Csizmadia Sándor elmondása szerint a megyei kapitányságon nagyon korrekt vizsgálót kapott, jegyzőkönyvön kívül még azt is megkérdezték tőle: tudna-e tanúkat állítani, akik bizonyítják, hogy a rendőrök nem mondanak igazat. Volt szemtanú több is – ő azonban nem akarta kínos helyzetbe hozni őket: ki mer négy rendőr ellen tanúskodni? És hány tanú kéne, hogy nekik higgyenek? Különben is az volt a benyomása: mindenki tudja, a főrendőrök is, hogy ő mond igazat. Mégis a mundért védik, vele a valótlanságot. És azt a vélekedést erősítik vele, hogy a rendőrök bármit megtehetnek: ha valakin van sapka, azért büntethetik meg, ha nincs rajta sapka, akkor azért.
A rendőrségi vizsgálatokat meg sem várva átadták az ügyét az Orosházi Járásbíróságnak, ahol a 15 ezer forintot háromnapi elzárásra váltották át. Sokan óvták, és ő maga is sokáig hezitált: bevonuljon-e a börtönbe emiatt az ügy miatt. Végül úgy döntött: nem fizet, leüli a három napot, mert megbizonyosodott arról, neki mint átlagembernek nincs más eszköze az igazsága védelmében.
