– Senki ellen nem háborúzunk, hanem Magyarország és a magyar emberek érdekeiért harcolunk. Megalkuvás nélkül fogunk harcolni a rezsicsökkentésért, a magyar föld védelméért, a határon túli magyarok jogaiért.
– Június 6-án alakul meg a harmadik Orbán-kormány. Ön ezúttal is öt másodperc alatt fogadta el a miniszterelnök felkérését a külügyminisztérium miniszter-helyettes államtitkári posztjára?
– Ha szó lesz ilyenről, akkor biztos, hogy ezúttal is öt másodperc alatt fogok igent mondani.
– Nem hisszük el, hogy még nem beszéltek erről Orbán Viktorral.
– Nagyon sokat beszélgetünk külpolitikáról. Az elmúlt két évben szerintem nem volt olyan külföldi utunk, ahol ne beszéltünk volna nemcsak az adott úthoz tartozó külügyi kérdésekről, hanem a stratégiáról is. Tény, hogy a parlament előtt levő törvényjavaslat, ami a Külgazdasági és Külügyminisztérium leendő funkcióit gyűjti össze, nem teljesen független ezektől a beszélgetésektől. És ha születik bármilyen felkérés a kormányzati munkám folytatására, biztosan el fogom fogadni, teljesen mindegy, hogy milyen pozícióról fog szólni.
|
| Nincs okunk visszakozni a paksi szerződéstől |
– Még utalást sem tett önnek a miniszterelnök úr, hogy most Navracsics Tibor lesz a külügyminiszter, de ha ő uniós biztos lesz, ősztől ön lesz a magyar diplomácia vezetője?
– Miniszterelnök úr nem utalgatni szokott, hanem világosan elmondja, hogy mit gondol.
– Azt hallani, hogy Trócsányi László párizsi nagykövetnek – aki az új igazságügy-miniszter lesz –, illetve Mikola István OECD nagykövetnek a Külügyminisztérium bilaterális ügyekért felelős államtitkáraként szintén lesz szerepe a magyar diplomácia alakításában, már ami Brüsszelt, Párizst, Berlint illeti...
– A leendő igazságügy-miniszternek azért lesz fontos szerepe, mert az Európai Unióban zajló ügyek egy jelentős részének jogi, igazságügyi vonatkozása van, az unióban hozott jogi típusú döntéseket nekik kell átvezetniük a hazai jogrendszerben. Mikola István pedig kiváló OECD-nagykövet, vagyis ha a leendő magyar külügy irányításában valamilyen pozícióra felkérnék, én azt kifejezetten támogatnám.
– A klasszikus diplomáciáról átkerül a hangsúly a gazdasági kapcsolatok erősítésére? Szándékos a sorrend, hogy az új tárcát Külgazdasági és Külügyminisztériumnak hívják?
– Igen, fontos a hangsúly. A külpolitikának, mint műfajnak a jellege azért változott meg, mert minden ország felismerte, hogy a klasszikus diplomácia időszaka a múlté, és helyette olyan külpolitikát kell folytatni, aminek egyértelmű és bevallott, semmiképpen sem szégyellt célja a külgazdasági érdekérvényesítés. A nemzetközi gazdasági kihívások azt eredményezték, hogy a nagy és erős gazdasággal rendelkező országok a teljes külügyi szolgálataikat a külgazdasági célok elérése érdekében formálták át. Nem tudok úgy beszélni – néhány kivételtől eltekintve –, Budapesten akkreditált nagykövetekkel, hogy az első három témából, amit szóba hoznak, legalább kettő ne gazdasági természetű legyen, vagy ne az adott ország cégeinek magyar piaci térnyeréséről szóljon.
– Ilyen szempontból elégedett a magyar nagyköveti kar munkájával?
– Sok helyen jártam az elmúlt négy évben, láttam nagyon jól teljesítő nagyköveteket, és láttam olyanokat is, akiknél maradt bennem jelentős hiányérzet.
– Kiemelne néhány olyat, aki kiválóan teljesít?
– Szerintem a bécsi nagykövetünk, Szalay-Bobrovniczky Vince kifejezetten jól dolgozott.
– Gazdasági szempontból is? Azon túl is, hogy szívesen levelezett az osztrák sajtóval, ha dehonesztáló cikkek jelentek meg a kormányról?
– Kiállt Magyarország, a magyar emberek és az általuk megválasztott magyar kormány döntései mellett. Egy nagykövetnek kutya kötelessége azt tenni. Az országkép-formálásnak is nagyon komoly gazdasági hatásai vannak, tehát ez illik az új szerephez. Hogy ezt hogyan teszi, annak nyilván megvannak az adott országtól függő sajátosságai. Van, ahol az vezet célra, hogy az ember fölhívja a főszerkesztőt, és küld neki egy levelet, amit aztán leközölnek. Van, ahol érdemes meghívni az adott újságírót, és beszélgetni vele, vagy meghívni Magyarországra, hogy jöjjön el, legalább nézze meg, hogy miről ír. Szerintem a moszkvai nagykövetünk, Íjgyártó István is egészen kiválóan dolgozott. Csák János is nagyon jó teljesítményt nyújtott Londonban, vagy Balla János Rómában.
– Czukor József berlini nagykövet?
– Németország továbbra is a legnagyobb befektetőnk és legjelentősebb külkereskedelmi partnerünk. Ebben nyilván benne van a nagyköveti teljesítmény is. Varga-Koritár Pál Argentínában sokat tett dél-amerikai jelenlétünk újraépítéséért, a Távol-Keleten pedig Szerdahelyi István tokiói nagykövetünk munkáját mindenképpen ki kell emelni. Jó döntés volt, hogy Kínába Szilas Cecília személyében egy olyan fiatal hölgyet küldtünk ki, aki kiválóan beszél kínaiul, nagyon jó helyi kapcsolatrendszere van.
– Szapáry György?
– A tekintélyénél és a múltjánál fogva a legjobb választás volt Washingtonban.
– Mi jellemez ön szerint egy jó nagykövetet így a XXI. században?
– Szerintem először is bátor. Nem próbál titkolni olyan funkciókat, amelyek ma már egyértelműen egy nagykövet munkájához hozzátartoznak. Nem szégyelli, hogy az őt küldő ország külgazdasági érdekeinek érvényesítésében kulcsszereplő. Szerintem a külpolitikai karnak, beleértve a diplomatákat, a külgazdasági szakdiplomatákat, a kulturális attasékat, a kultúrintézet-vezetőket, kereskedőházi vezetőket, az a feladatuk, hogy az új világrendben a nemzeti érdekeket érvényesítsék. Azáltal, hogy egyértelműen a külgazdaság kerül a külpolitika fókuszába, egyszerűen mérhetővé válnak a teljesítmények: sikerül-e újabb exportpiacokat szerezni a magyar termékeknek és szolgáltatásoknak, sikerül-e több forrást bevonni a magyar gazdaság működésébe, magyarul több beruházót hozni, és el tudjuk-e érni, hogy a magyar cégek külföldi tendereken nagyobb sikerrel szerepeljenek, mint korábban.
– Egy nagykövetnek mindenben osztania kell a kormány nézeteit?
– Mindenben Magyarország érdekeit kell képviselnie. Szentiványi István nem hiszem, hogy mindenben osztaná a jelenlegi kormány nézeteit, mégis remek nagykövet, Magyarországhoz lojális, Magyarország érdekeit mindig megalkuvás nélkül képviselte Ljubjanában. A jövőben egy nagykövetnek jó vezetőnek is lennie kell. Én arra tettem javaslatot miniszterelnök úrnak néhány hónapos külügyi- külgazdasági tapasztalatom után már 2012-ben – és a jelenleg benyújtott törvényjavaslatokból és a minisztérium nevéből úgy látom, ez meg is valósul – , hogy egy nagykövetnek „kis miniszterelnökként" kell tevékenykednie. Egy nagykövetségen szolgáló valamennyi diplomata a nagykövet utasításai alapján kell, hogy eljárjon. A jelenlegi rendszer hatékonyságát ugyanis jelentősen rontotta, hogy a külgazdasági szakdiplomatát a nemzetgazdasági minisztériumból utasították, a kulturális attasét az EMMI-ből, a mezőgazdasági attasét pedig a VM-ből.
– A kiszivárgott hírek szerint a magyar kulturális intézetek is a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz tartoznak majd.
– Én arra tettem javaslatot, hogy a kultúrdiplomácia erőforrásai is a külgazdasági érdekérvényesítésünket segítsék.
– Egy korábbi interjúban azt mondta, a rezsimektől független piacszerzés híve, vagyis lehetnek diktatúrák, autoriter vezetésű országok is, amelyekkel üzletelünk. Ezt a nézetét változatlanul fenntartja?
– Nem a politikai rendszerükről megyünk szavazni oda, ezért szerintem ez nem releváns.
– A krími helyzet és az ukrán válság befolyásolja azt, hogy a magyar parlament elfogadja-e a paksi hitel és pénzügyi szerződést is?
– A szerződést természetesen be fogjuk terjeszteni a parlament elé, amely a ratifikálást követően válik hatályossá. Gazdasági szankciók nincsenek életben Oroszországgal szemben és az európai országok túlnyomó többsége nem is érdekelt ebben. Nekünk pedig van egy megkötött szerződésünk, ahonnan nincs okunk visszakozni.
– Az ukrán-orosz válság ügyében például mi az álláspont, amit ön képvisel?
– Én azt az álláspontot képviselem, hogy a nemzetközi jog nyílt és durva megsértését határozottan el kell ítélni, ezt meg is tettük.
– A lengyel külügyminisztérium ennél sokkal határozottabb irányt képvisel, szerintük az oroszok fejezzék be Ukrajna destabilizálását. Vannak ellentétek a magyar és a lengyel irányvonal között, netán a V4-en belül?
– Nincsenek. Mi is arra szólítunk fel minden felet, hogy fejezzék be Ukrajna destabilizálását, mert nekünk, mint szomszédos országnak az az alapvető érdekünk, hogy Ukrajna egy demokratikus és stabil ország legyen mind politikailag, mind gazdaságilag.
– Amikor a miniszterelnök úr a beiktatási beszédében úgy nyilatkozik, hogy autonómiát kér a Kárpát-medencében élő magyarságnak, köztük kiemeli Kárpátalját is, akkor ez hozzájárul a stabilizációhoz?
– Óriási hibát követnénk el, ha homokba dugnánk a fejünket. Kétszázezer magyarból álló közösség él Ukrajnában és értük a mindenkori magyar kormány felelősséggel tartozik.
– Az autonómia felvetése nem tűnik épp most időzített bombának?
– Úgy gondolom, hogy le kellene már számolni azzal a begyepesedett állásponttal, amely szerint nekünk Budapestről kéne megmondani, hogy a magyar nemzeti közösségek a világ számos pontján milyen autonómiát, milyen jogokat, milyen önrendelkezési formát akarjanak maguknak.
– De nem ez történt épp most? Nem a kárpátaljai magyarok kezdtek lobbizni az autonómiáért...
– A mi álláspontunk általános érvényű: a kárpátaljai magyar közösség kisebbségi jogait tiszteletben kell tartani. Nekünk ez egyértelmű elvárásunk Ukrajna leendő kormányával szemben.
– Az elmúlt években mégiscsak a külgazdasággal foglakozott, térjünk vissza ide: most a kitűzött cél az, hogy a magyar külkereskedelem egyharmada az Európai Unión kívüli országokkal bonyolódjon. Ez az arány most egyötöd. Önmagában előnyös, hogyha mondjuk nem Ausztriával és Németországgal, hanem Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal üzletelünk?
– A célkitűzés 2010-ben úgy szólt, hogy a magyar exportot úgy növeljük, hogy az Európai Unión belülre irányuló export növekedésénél nagyobb arányban növeljük az Európai Unión kívülre irányuló kivitelt. A Keleti Nyitást nem a nyugati kapcsolatrendszerünk kiváltása, hanem annak kiegészítése érdekében indítottuk útjára. Ami a számokat illeti, a magyar export 2013-ban összességében 6 százalékkal növekedett. Az unión belülre 5 százalékal növeltük az exportot, ami így most az összkivitelünk 77 százaléka. Az Európai Unión kívüli európai országokba 9 százalékkal növeltük a kivitelt, így ennek aránya a teljes exporton belül most 11 százalék. Az Európán kívüli térségekbe pedig 7 százalékkal exportáltunk többet, és annak részaránya kis híján 12 százalékra növekedett.
– Tavaly 11,9 százaléka volt, ezek szerint nem sokat változott.
– Tavaly 11,86 volt, most meg 11,97. Egy kicsit megint előreléptünk.
– A KSH-adatok szerint az ázsiai országokba irányuló exportunkban 2010-hez képest volt ugyan egy felfutás 2011-ben, de 2012-13-ban visszatértünk a 2010-es szintre. Az elmúlt négy év ázsiai nyitása a számokban kifejezve semmit nem hozott a konyhára...
– A papír valóban csak ennyit mutat, de érdemes a számok mögé nézni, mert ebből megérthető egy másik stratégiai törekvésünk is. Mindazzal együtt, hogy Kínába, Koreába, Vietnamba vagy a kaukázusi térségbe jelentősen növeltük az exportunkat, van egy-két helyen visszaesés. Például az arab országokban. Tavaly Szaud-Arábiába 40 százalékkal esett vissza az exportunk, Indiába 43 százalékkal és az Egyesült Arab Emirátusokkal, amely a legnagyobb arab kereskedelmi partnerünk, szintén kétszámjegyű volt a visszaesés. Hogy mi az oka? Az, hogy a Nokia nem termel már többet Magyarországon. Ennyi. Ez pontosan mutatja annak a törekvésnek a helyességét, hogy függetlenítve magunkat a nagy multinacionális vállalatok termelésszervezési döntéseitől, egyre növeljük a kis- és közepes vállalkozások részesedését az exportból. Ez a feladata a kereskedőházi rendszernek és ezért hitelez aktívabban az Eximbank.
– Nem beszéltünk még az amerikai kapcsolatokról, mintha ez teljesen háttérbe szorulna a keleti nyitás mellett.
– Magyarország és az Egyesült Államok gazdasági együttműködése egyértelmű sikertörténet. Jelenleg egyébként zajlik jelenlétünk újraépítése Afrikában és Dél-Amerikában is. És ez akkor is igaz, ha újra meg újra leírják rólam, hogy azt hiszem, hogy Dél-Amerika meg Afrika keletre van tőlünk. Pedig ha tudnák, hogy ötös voltam földrajzból, általános iskolában egy városi versenyen pedig még harmadik helyezést is elértem...
– Martonyi János távozásával és azzal, hogy Németh Zsolt a külügyi bizottság elnöke lesz, mintha kiszorulnának a külügyből az atlantisták.
– Ez ebből a szempontból egy értelmetlen kategorizálás. Ki az atlantista? Aki azt gondolja, hogy az Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot kell ápolni? Akkor én is atlantista vagyok. Négyszer voltam az elmúlt két esztendőben az Egyesült Államokban, és megkockáztatom, hogy a kormányból én találkoztam a legtöbb amerikai vállalatvezetővel és én írtam alá velük a legtöbb megállapodást. Az elmúlt tíz évben az amerikai vállalatok negyvenezer új munkahelyet teremtettek Magyarországon. Evidens érdekünk, hogy a GE-vel, a National Instrumentsszel, a Procter & Gamble-lel, a HP-vel a lehető legjobb kapcsolatot ápoljuk. Nem véletlen, hogy a legtöbb stratégiai megállapodásunk amerikai vállalattal van. Másrészt, Martonyi János akármilyen pozícióban is van, a magyar külpolitikának nagyon fontos erőforrása. Olyan elismertsége és kapcsolatrendszere a világban, amit butaság lenne nem használni.
