– Nem vagyok hajléktalan. Egyáltalán nem. Csak nincs hol laknom. De nem vagyok hajléktalan – ismételgeti görcsösen Göndöcs Ágnes, mintha szavakkal elűzhetné a feje fölül a felhőket. Amióta őt és a párját rendőrökkel kidobatták a Baptista Szeretetszolgálat Budafoki úti hajléktalanszállójáról, a napjaik arról szólnak, hogy keresnek valami fedelet éjszakára.
Az asszony bármikor visszamehetne a szállóra, de élettársa nem, ezért együtt a szabad ég alatt húzzák meg magukat Móricz-Sabján Simon |
Külön-külön még csak találnának helyet valamelyik fővárosi intézményben, de a páros szobák száma korlátozott, márpedig ők 32 éve élnek együtt, és egyetlen napra sem akarnak elszakadni egymástól.
Göndöcs Ágnes biztos benne, hogy azért penderítették ki őket a baptisták, mert munkaügyi perre ment a szeretetszolgálathoz köthető PR-Tone Kft. ellen. Szerinte legalábbis a vállalkozásnak köze van a baptistákhoz, mivel a bérét minden esetben a szeretetszolgálat irodájában fizették ki neki készpénzben. Azt is állítja, soha nem kapott fizetési papírt, csupán egy átvételi elismervényt kellett aláírnia. A cég egyébként épp a hajléktalanszállón foglalkoztatta őt takarítóként, ám 2012 tavaszán váratlanul közös megegyezésre hivatkozva megszüntették a munkaviszonyát. Ezt az asszony nem fogadta el. A munkaügyi bíróság tavaly jogellenesnek mondta ki a felmondást, és jogerősen több százezer forintos kártérítést ítélt meg Göndöcs Ágnesnek. Más kérdés, hogy a cég időközben bedőlt, így az asszony egyetlen fillért sem láthatott a megítélt kártérítésből.