Még este hat órakor is mézeskalács illata lengi be a IX. kerületi iskola folyosóit, pedig a karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási nap már véget ért, a gyerekek hazamentek. Az egyik tanteremben azonban szülők gyülekeznek. Azért jöttek, hogy megalakítsák a Mellém ülsz? elnevezésű csoportot, amelyet a gyerekek integrált neveléséért hoznak létre.
Ők valamennyien olyan nem roma szülők, akik elfogadhatatlannak tartják, hogy ma Magyarországon a cigány és nem cigány gyermekeket a legtöbb iskolában szegregáltan, a többségtől elkülönítve oktatják. „A romák és a szegénységben élők társadalmi kirekesztése már az óvodában, iskolában elkezdődik. Mi szeretnénk, ha ez megváltozna. Mellénk álltok?" – így szól a felhívásuk.
Az a cél, hogy roma és nem roma gyerekek mindent együtt csináljanak. Nem mindenhol ez a természetes Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Gyakran hallani manapság: a jog önmagában nem elegendő arra, hogy az integrált oktatás valósággá váljon Magyarországon. Emiatt éri az a bírálat az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványt (CFCF) is – amely a roma gyerekek iskolai elkülönítése ellen küzd –, hogy nem elég csupán a törvényekre hivatkozni, az integrációt kikényszerítő bírói döntések még nem hozzák el a gyerekek együttoktatását, csak a feszültségeket szítják. Szakemberek véleménye szerint elkötelezett oktatáspolitika nélkül roma és nem roma, hátrányos helyzetű és középosztálybeli gyerekek oktatási integrációja valóban nem valósulhat meg.
De ugyanígy az is szükséges, hogy a nem roma szülők megértsék, miért káros, ha nincs a gyereküknek cigány padtársuk. Felmérések szerint ugyanis a gyerekek figyelnek egymásra, ha az egyik osztálytárs tud valamit, az motiválja a többieket is. Származástól függetlenül, minden gyereknek jó, ha lát olyan kortársat az osztályban, aki más, mint ő.