galéria megtekintése

Minden turistabuszból integettek a menekülteknek

2 komment

NOL

Úttörőnek bizonyultak azok a menekültek, akik tegnap délben a Keleti pályaudvarról gyalog indultak el Ausztria irányába.

A késő esti hírre, hogy a kormány buszokat küldött az M1-es autópálya leállósávjában haladókért, és elvitte őket az osztrák határig, hajnalban több százan hagyták el a debreceni befogadóállomást, és vették az irányt Budapest felé. Délután egykor pedig már a Budaörsi úton jártak.

Nem biztos, hogy ők döntöttek jól, mert kis idő elteltével ismét elkezdték felengedni a Győr felé tartó személyvonatokra a menekülteket. A vándorló tömegben volt, aki nem is azt kérdezte, milyen messze az osztrák határ, hanem azt, hogy mikor érnek Győrbe, tudva, hogy társai vonattal igyekeznek arrafelé.

A menekültek ugyanis szinte mindentől meg vannak fosztva, ám az információktól nem. Egy hátizsáknyinál több holmi senkinél sincs, akinek hálózsákja van, jól felszereltnek számít.

 
Okostelefon viszont mindenkinél van, és nélkülözhetetlennek is látszik a folyton változó stratégia kialakításához, a kapcsolattartáshoz.

Az elmúlt néhány megmutatta, hogy a menekültek tudják, mi történik körülöttük, és ha változnak a körülmények, alkalmazkodnak. Ha az egyéni vagy kiscsoportos megoldások – embercsempészet – helyett az tűnik kifizetődőnek, hogy több százan erőt mutatva indulnak neki egyszerre a határnak, akkor azt teszik. Ha kiderül, hogy a magyar állam nem próbálja ismét becsapni és foglyul ejteni őket a bicskei vasútállomáson, akkor vonatra szállnak.

Az Erzsébet hídon is átvonultak
Az Erzsébet hídon is átvonultak
Szigetváry Zsolt / MTI

A tegnapinál érezhetően pihentebb és jobb karban lévő emberekből, főként fiatal férfiakból álló, több száz fős menet itinere csak annyiban különbözött az előző napitól, hogy tagjai a Rákóczi út másik oldalán indultak neki. A tempó a péntekinél is nagyobb volt – ha az ember útközben nekiállt a telefonját nyomogatni, rögtön odébb tessékelték –, az első pihenőt is csak a Petőfi laktanya előtt tartották. Addig csupán egyszer torpant meg a csoport, a BAH-csomóponti felüljárónál, mert az útvonaltervező felirányította volna a migránsokat, akik azonban hamar rájöttek, hogy alatta is elsétálhatnak.

A belvárosban az összes szembejövő turistabusz közönsége integetve fogadta a nem annyira elgyötörtnek, inkább céltudatosnak tűnő vonulókat. A magyar autósok többsége nem nagyon törődött azzal, hogy mellette halad el a történelem, de volt, aki megállt, hogy egy szelet csokit adjon át az ablakon kihajolva az egyik menetelőnek.

Jobban járt, aki egy tízezrest kapott az Erzsébet híd lehajtójánál egy bosnyák rendszámú autó sofőrjétől. Mire a Budaörsi útra ért a tömeg, addigra megjelentek az önkéntes segítők is, akik a budaörsi pihenőben osztották szét az adományokat. Bár a mai menet túlnyomórészt férfiakból áll, tartja velük a lépést egy babakocsit toló anyuka és több kisgyermekes család is.

Az eltökéltség mellett azonban mintha

némi felszabadultságot is érezni lehetett volna, hiszen minden lépés, minden kilométer közelebb visz a célhoz a néhány napnyi várakozás unalma és reménytelensége után.

Az Erzsébet hídon több tucatnyi menekült állt meg szelfizni, ahogy a Gellért hegy lábánál található vízesésnél is. A budai panorámán kívül azonban nem sok jó magyarországi tapasztalatról tudtak beszámolni a menekültek az itt töltött néhány nap alapján. Very bad – összegzett egy szíriai férfi, majd hozzátette, hogy Macedóniában legalább sütött a nap.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.