Okostelefon viszont mindenkinél van, és nélkülözhetetlennek is látszik a folyton változó stratégia kialakításához, a kapcsolattartáshoz.
Az elmúlt néhány megmutatta, hogy a menekültek tudják, mi történik körülöttük, és ha változnak a körülmények, alkalmazkodnak. Ha az egyéni vagy kiscsoportos megoldások – embercsempészet – helyett az tűnik kifizetődőnek, hogy több százan erőt mutatva indulnak neki egyszerre a határnak, akkor azt teszik. Ha kiderül, hogy a magyar állam nem próbálja ismét becsapni és foglyul ejteni őket a bicskei vasútállomáson, akkor vonatra szállnak.
|
Az Erzsébet hídon is átvonultak
Szigetváry Zsolt / MTI |
A tegnapinál érezhetően pihentebb és jobb karban lévő emberekből, főként fiatal férfiakból álló, több száz fős menet itinere csak annyiban különbözött az előző napitól, hogy tagjai a Rákóczi út másik oldalán indultak neki. A tempó a péntekinél is nagyobb volt – ha az ember útközben nekiállt a telefonját nyomogatni, rögtön odébb tessékelték –, az első pihenőt is csak a Petőfi laktanya előtt tartották. Addig csupán egyszer torpant meg a csoport, a BAH-csomóponti felüljárónál, mert az útvonaltervező felirányította volna a migránsokat, akik azonban hamar rájöttek, hogy alatta is elsétálhatnak.
A belvárosban az összes szembejövő turistabusz közönsége integetve fogadta a nem annyira elgyötörtnek, inkább céltudatosnak tűnő vonulókat. A magyar autósok többsége nem nagyon törődött azzal, hogy mellette halad el a történelem, de volt, aki megállt, hogy egy szelet csokit adjon át az ablakon kihajolva az egyik menetelőnek.
Jobban járt, aki egy tízezrest kapott az Erzsébet híd lehajtójánál egy bosnyák rendszámú autó sofőrjétől. Mire a Budaörsi útra ért a tömeg, addigra megjelentek az önkéntes segítők is, akik a budaörsi pihenőben osztották szét az adományokat. Bár a mai menet túlnyomórészt férfiakból áll, tartja velük a lépést egy babakocsit toló anyuka és több kisgyermekes család is.
Az eltökéltség mellett azonban mintha
némi felszabadultságot is érezni lehetett volna, hiszen minden lépés, minden kilométer közelebb visz a célhoz a néhány napnyi várakozás unalma és reménytelensége után.
Az Erzsébet hídon több tucatnyi menekült állt meg szelfizni, ahogy a Gellért hegy lábánál található vízesésnél is. A budai panorámán kívül azonban nem sok jó magyarországi tapasztalatról tudtak beszámolni a menekültek az itt töltött néhány nap alapján. Very bad – összegzett egy szíriai férfi, majd hozzátette, hogy Macedóniában legalább sütött a nap.
