– Tipikus volt a falum. Az emberek egyik része azzal keresett pénzt, hogy őstermelőként művelte a saját földjét, a másik része pedig napszámosként dolgozott ezeken a földeken. A legközelebbi város negyven kilométerre volt, de a busz az utat másfél óra alatt tette meg. Ebben a faluban mára már mindenki rossz helyzetben van. Nem tudok olyan családról, amelyik jól élne – mondja. A faluban akkoriban két iskola volt. A felvégen az egyik, az alvégen a másik. Kata úgy emlékszik, nem volt komoly különbség a két intézmény között.
A szülei erőltették, hogy tanuljon, bármilyen nehézségek adódnak is előtte, tanuljon.
– Az ember sokszor látta a tanárok szemében a rosszallást. Egy idő után kifinomodik az észlelés képessége, s akkor már a hangjukból is kiéreztem. Igen, valóban, roma vagyok. Ezért volt minden – meséli. Mégis, szerencséje volt: mindig akadt egy-egy tanító, aki feltétel nélkül egyengette az útját, ami nem is volt nehéz: már az általánosban is azt tartották róla, hogy nagyon jó eszű gyerek.
– Nem tudok világmegváltó pillanatokról beszámolni. Tulajdonképpen azért mentem gimnáziumba, mert nem tudtam eldönteni, hogy mi akarok lenni. A szakmunkásképzésbe lépőknek választaniuk kellett, hogy pincérnek vagy szakácsnak akarnak-e menni, de engem általában a szakmák nem foglalkoztattak – idézi föl Kata, aki így került végül egy kisvárosi gimnáziumba. Egyedül volt roma, de nem ezért nem szeretett ott lenni. Viszont minden adta magát, mintha csak így lett volna elrendelve: az érettségi évében sem állt le, nem nézett szakma után, hanem úgy döntött, tovább tanul.
Fölvették a szegedi tudományegyetem pedagógia-bölcsész szakára.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Nagyon idegen volt számomra az egyetemi légkör. Szeged igazi nagyváros volt, tele furcsaságokkal, sürgéssel, zsongással, de mégis, valamiféle biztonságot is adott – meséli.
Az egyetemen kezdett tudatosan az oktatási rendszer felé fordulni. Felfigyelt rá, hogy a rendszer számos ponton csődöt mond, funkciói nem működnek kellőképpen. A neveléstudomány és a pedagógia „nagy szerelem" azóta is.
– A neveléstudományi karon nyitottsággal, befogadó attitűddel találkoztam. Olyan szemléletet sajátítottam el, amelynek segítségével fölfedezhettem, hogy végül is mi a baj a magyar oktatási rendszerrel.
Kata harmadévben találkozott egy civilszervezet által vezetett mentorprogrammal, amely pedagógushallgatóknak biztosít különleges fejlődési lehetőséget. A Motiváció Hallgatói Mentorprogram megmutatja a leendő pedagógusoknak, milyen módszerekkel lehet az iskolában a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeit növelni, hogyan kell hátrányaikat kompenzálni az oktatáson keresztül. Itt az akadémiai tudás ötvöződik a gyakorlattal.
– 2007-ben bezártak Szegeden egy cigányiskolát, és a gyerekeket szétosztották a város többi intézményében. A mentorprogram segítségével, a pedagógushallgatók bevonásával folyt a deszegregáció. Ebbe a munkába kapcsolódtam be hallgatóként én is. Itt erősödött meg bennem a roma identitásom is. Heti nyolc órában tanulószobán foglalkoztam a bezárt iskola gyerekeivel, hogy felzárkózhassanak, könnyebben beilleszkedhessenek. A szülői kapcsolattartásért is én voltam felelős. Még ma is visszajárok oda, hétvégenként családi napokat is tartanak a helyi tanoda-program keretében. Erős kapcsolat és kötődés alakult ki a szülőkkel, akiknek a gyerekeivel foglalkoztam – mondja Kata, aki úgy látja, a legtöbb iskolában nem tekintik partnernek a szülőket, és ez még akkor sem ritka, ha a szülő azonos társadalmi státuszú a pedagógussal.
Kata előtt nemcsak a tanári hivatás nyílt meg, hanem a világ is. Egy levelezési listán meglátta a Közép-európai Egyetem nyelvi programját, amelyet roma diákoknak hirdettek meg. – Nagyon megörültem, ugyanis a nyelvvizsga hiánya miatt nem kaptam meg a diplomámat. Felvettek. Életem legjobb döntése volt ide jelentkezni – állítja. Az angol nyelvi előkészítő program elvégzése után a mesterképzésre felkészítő CEU roma programra is felvették Katát, így egy év alatt annyira elsajátította a nyelvet, hogy idén felvételt nyert a CEU Közpolitikai Iskolájába, ahol jövőre kezdi el a mesterképzést.
Amikor a céljairól kérdezem, azt feleli, „nem jó az, hogy a civilszféra próbálja a mélyszegénységben élők gyerekeinek az oktatási esélyeit növelni, ez állami feladat lenne". – Amíg nincs megreformálva a tanárképzés, addig úgy fognak tekinteni a szegény roma gyerekekre, mint idegenekre. Merjük kimondani, hogy a mi országunk kisebbsége fontos nekünk. Erősíteni kell a romák identitását, oldani bennük az öngyűlöletet, amit a szélsőjobbos retorika és a hétköznapi emberek előítélete okoz. Küzdeni kell a szegregáció ellen, már az óvodától kezdve – fűzi hozzá.
Kata nemsokára az Amerikai Egyesült Államokba, Montana államba indul. Egy nyári kutatási programban vesz részt, amely az amerikai indiánok oktatási esélyeivel foglalkozik.
A CEU roma diákoknak hirdetett programjai (Roma Access Programs) tíz éve működő program angol nyelvű mesterképzésre készít fel roma származású hallgatókat. (Néhány évvel ezelőtt a CEU indított egy angol nyelvi előkészítő programot is a nyelvet egyáltalán nem beszélő roma diákoknak. A legtöbb diák mindkét programot elvégzi, hogy az angol nyelvű mesterképzésre való felvétel feltételinek megfeleljenek.)
A CEU azért indította el ezt a két programot, hogy a kelet-közép európai térség roma fiataljai lehetőséghez jussanak, legyen módjuk az igazi kiugrásra, és a nemzetközi felsőoktatásba való bekapcsolódásra úgy, hogy a roma identitásuk is erősödjék. Az identitás megerősítése és ezen keresztül a roma értelmiség erősítése szintén elemei a kezdeményezésnek. A mesterképzésre felkészítő program keretén belül évente 15-20 diák kap tandíjkedvezményt, lakhatási támogatást, költőpénzt. Bárki, akinek van már társadalomtudományi alapdiplomája, jelentkezhet. E program egyszerre nyújtja a szakmai, nyelvi fejlődést és a kapcsolatépítés lehetőségét. Távoli célja pedig az, hogy saját történetükkel a hallgatók maguk mutassanak példát arra, hogy van remény kitörni a szegénység és a szegregált oktatás falai közül.
A program azzal is büszkélkedhet, hogy tavaly 17 diákból 12-tőt épp a CEU különböző tanszékeire vettek föl, idén pedig 22 hallgatójukból 14-en tanulnak tovább az intézményben. A VELUX Alapítvány 725 ezer euróval támogatja ezt a programot, az összeg három évig fedezi a költségeket. A CEU-n működő roma programok további támogatói a Nyílt Társadalom Alapítvány és a Roma Oktatatási Alap.
