galéria megtekintése

Megvédték a gyermekközpontú iskolát

6 komment


Tanács István

Pénteken hivatalosan megkapta újabb öt évre szóló kinevezését dr. Lukács Lajos, a kecskeméti sikeriskola, a Bányai Júlia Gimnázium igazgatója, akit az önkormányzat megkísérelt eltávolítani az intézmény éléről. A Népszabadságnak arról beszél, milyen az az iskola, ahol kitartó, nagy erejű társadalmi tiltakozás védte meg a személyét, rajta keresztül a Bányaiban érvényesülő értékrendet.

– 1993 óta ön az igazgató. Hogyan csinált ennyire eredményes iskolát a Bányaiból?

– Nem én csináltam belőle jó iskolát, hanem az elődöm, Brenyó Mihály. Az ő gondolata volt, hogy amikor már lehetett, csináljunk 8 osztályos gimnáziumot. A nevelőtestület ezt elfogadta, az eredmények pedig igazolták, hogy jó döntés volt.

Fotó: Bús Csaba / Népszabadság
 

– A jó képességű gyerekek korai kiválogatásán alapuló elitiskolák hasznot vagy kárt okoznak többet?

– Vannak olyan gyermekek, akik korábban érnek. Abban az időben Nagy József kutatásai bizonyították, hogy tízéves kor körül akár 2-2,5 év fejlettségbeli különbség is lehet köztük. Ez a különbség bizonyos területeken – matematika, logikai készségek, sakk – mérhető. Egy százezres városban nem rombolja le a többi iskolát, ha a fejlettebb gyerekeket kiválasztjuk, és többlet lehetőségeket adunk nekik.

– A matematika miatt lett a Bányai inkább reáliskola?

– Brenyó kolléga szaktekintély volt a kicsi gyerekek matematikaoktatásában. Én évekig a helyettese voltam, szintén matematikát tanítok. A matematikai készségek alapján lehet választani, a jó matematikai alapozásra pedig sok mást is lehet építeni. Tapasztalat, hogy akik matekból jók, más tárgyakból sem rosszak.

– Előre látták, mekkora szükség lesz informatikusokra, mérnökökre?

– Azt lehetett tudni, hogy a nyelvtudásra biztosan szükség lesz. Angolra, németre, franciára – de a városban majdnem nálunk volt legtovább orosz nyelvoktatás is. A korai kiválasztást támogatjuk, a korai specializálódást nem. Azt azonban igen, hogy az utolsó két évben a fakultációk széles választékából mindenki válasszon valamit. Általános gimnáziumként minden irányba biztosítsuk a gyerekeknek a továbbtanulási lehetőséget. Nemcsak természettudományos pályára mennek – hosszú ideig vonzó volt például a pedagógus pálya is. A tantestület számos tagja bányais diák volt, és szívesen tértek vissza tanárként.

– Mitől jó egy tantestület? Mi ebben az igazgató szerepe?

– Meg kell próbálni, hogy egységes értékrendet alakítson ki az iskola vezetője. Leegyszerűsítve úgy mondanám: a mi iskolánk nem tanárközpontú, hanem gyerekközpontú.

A tanároknak az a dolga, hogy ha egy gyerek akar valamit, ahhoz közösen hozzásegítsük.

A gyerek az gyerek: csinál néha hülyeségeket. Nekünk pedig rá kell vezetni, hogy ezt nem így kell.

– Könnyen elfogadták ezt öntől a tanárok?

– Adni kell egy alaphangulatot, amelynek a lényege, hogy megbízom a kollégáimban. Nem ellenőrzöm folyton őket – anélkül is kiderül, hogy a feladataikat meg tudják-e oldani. Abból indulok ki, hogy aki erre a pályára jön, tudja, mivel jár a mi hivatásunk. Kialakul benne egy késztetés, elhivatottság – a középpontjában azzal, hogy a gyerekre oda kell figyelni. Nem erőszakkal vagy fenyegető bürokráciával lehet ilyen tantestületi légkört kialakítani.

– Nehéz olyan iskolában tanítani, ahol okos gyerekek kritikusan viselkednek a tanárral?

– Ha a tanár valamit nem tud, és elismeri, azt elfogadják. Ha erőltet egy hibás választ, akkor kinevetik, hogy hülyeségeket beszél, és elveszti a megbecsülésüket.

– Mi tartozik még a gyerekközpontúság fogalomkörébe?

Bús Csaba / Népszabadság

– Jogot is végeztem, és nagyon sokat tanultam ott. Például azt, hogy a gyerekek jogait tiszteletben kell tartani. Ha egy tanuló bejelentkezik informatikai érettségire, megválaszthatja, milyen programokkal óhajt dolgozni az érettségin. Olyankor nem mondjuk, hogy nem adunk neki olyat, amit kér, csak azért, mert egy másikkal készült dolgozatot könnyebb javítani a tanárnak. De az is a gyermekközpontúság körébe tartozik, hogy mindig értelmesen tisztázzuk a gyerekekkel és a szülőkkel, hogy az iskola mit tud biztosítani, mit nem.

– Szakértők mondják, hogy háttérbe szorul a kompetenciák kialakítása az ismerettömeg megtanításával szemben.

– Szerintem a 8 osztályos gimnáziumnak az a legnagyobb előnye, hogy kevésbé kell rohanni, van idő a kompetenciák kialakítására is. De ez sokkal több energiát igényel a tanároktól, hiszen nehezebb mozgatni a diákokat, mint egyszerűen kiállni, és leadni az anyagot.

Én inkább a magas osztálylétszámot tartom akadálynak,

hiszen 36 tanulót éppen csak le lehet ültetni a tanteremben. Ekkora létszám mellett a nyelvi vagy a fakultációs csoportok is igen népesek, és egy gyerekre kevesebb idő és figyelem juthat.

– Miért ilyen magas a létszám?

– Minden évben két-két és félszeres túljelentkezés van. Nagyon lényeges, hogy tényleg az kerüljön be, aki gyorsabb haladásra képes. Mi szigorúan a felvételi pontszám alapján felveszünk a két osztályba 56 gyereket, ám lehet fellebbezni. Ezeket nem nekünk kell elbírálni, hanem a fenntartónak, amely korábban az önkormányzat volt, ma a Klik. Ők lehetőséget adnak további 16 jelentkezőnek.

– Mi volt olyan kihívó az ön személyében, ami a polgármester asszonyt, majd a fideszes képviselőket arra késztette, hogy ne támogassák a pályázatát?

– Úgy gondolom, ez 8-8,5 évre nyúlik vissza. Akkor még az önkormányzat volt a fenntartó, és elhatározták, hogy összevonják az iskolákat. A három gimnáziumra is ez a sors várt volna, de a Bányai közalkalmazotti tanácsa összehívta az érintett iskolákat egy szakmai vitára, amelyre meghívtuk az egész képviselő-testületet. Elértük, hogy a szakmai összevonás nem valósult meg. A gazdasági összevonás igen, de szerintem annak sem volt mérhető eredménye.

Mindenesetre kialakult egy felpaprikázott hangulat, amely sokakban mély nyomot hagyott.

Már az utána következő pályázati fordulóban sem támogatták a pályázatomat, de mert nem volt másik alkalmas jelölt, egy évig megbízottként vezettem az iskolát. A megismételt pályázatomat akkor is elfogadták.

– A kinevezése melletti demonstráción azt mondták: a rendszerváltás óta nem volt Kecskeméten ekkora tüntetés. Meglepte az elemi erejű támogatás?

– Nagyon meglepett. Soós Esztert, azt a volt diákunkat, aki a Megvédjük a Bányait Facebook-csoportot, majd a tüntetéseket is szervezte, nem tanítottam, de egy igazgató sok olyan diákot is ismer, akit nem tanít. Eszter pedig sokoldalú, tehetséges diák volt. Mégis, kezdettől ért az a vád, hogy nem a volt diákok és a szülők nyilvánítanak itt véleményt, hanem én szervezem az egészet, valahogyan rákényszerítem őket, hogy az utcára vonuljanak. Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem: ki kellene állni, meg kellene szólalni. De a mentalitásomból is következik, hogy nem szeretek ilyen módon a középpontban lenni.

– Volt pillanat, amikor feladta volna?

– Igen. De amikor megjött az értesítés, hogy érvénytelennek nyilvánították a pályázatot, a tantestület megkérdezte tőlem: ha ők továbbra is kiállnak mellettem, hajlandó vagyok-e újra pályázni? Nem mondhattam nemet azok után, hogy szülők, gyerekek, kecskeméti polgárok sokasága annyi energiát fektetett a tiltakozásba.

– Másutt is volt hasonló tiltakozás, a hatalom mégsem hátrált meg. Kecskeméten miért történt másként?

– Olyan szülők szólaltak meg, nyilvánosan vagy a háttérben, akiknek a véleménye, a szerepe meghatározó Kecskeméten. A városvezetésnek nem hiányzott, hogy a tiltakozás folytatódjék. Itt egyértelműen a helyi döntéshozók nem akartak engem, a Klik ebben végrehajtó szerepet játszott. Lehetett szerepe a nyilvánosságnak – talán valamennyi a hermanosok nyílt levelének és a nyomában felerősödő tiltakozásnak is.

Bús Csaba / Népszabadság

– Támogatták a hermanosok levelét?

– Tizenhatodikként foglalt állást mellettük a Bányai tantestülete – rengeteg igennel és mindössze két tartózkodással. De ebben sem én döntöttem. Az iskolánk lényegéhez tartozik, hogy a tanárok tudnak és mernek önállóan gondolkodni, dönteni.

– Újabb kinevezése egy közös közlemény formájában került nyilvánosságra, amelyet Szemereyné Pataki Klaudia polgármesterrel írtak. Abban ön elismeri, hogy korábban nem jól mérték fel a helyzetet. Nem volt ez meghunyászkodás?

– Inkább kölcsönös gesztusokról volt szó. Nagyon hosszú ideje tartott már a bizonytalanság, ami káros volt a kollégáknak is, a szülőknek, gyerekeknek is. Nyugalmat szerettek volna. Muszáj volt lezárni a konfliktust, hogy újra a munkánkra figyelhessünk. Mindenkinek jó, hogy sikerült, és a visszhangokból megbizonyosodtam, hogy az emberek jól értik azt a közös közleményt.

– Ezzel azonban az oktatásügy válsága nem oldódott meg. Hogyan tovább?

– A kollégáink részt vettek Budapesten a szakszervezeti megbeszélésen, elmondták, ami történt. A tantestület majd véleményt alakít ki róla. Látjuk mi is a jelenlegi rendszer anomáliáit – bizonyos dolgokhoz az iskola tud alkalmazkodni, másokban talán változás lesz. Ezt nem befolyásolja, hogy engem végül ismét kineveztek. De arra is figyelnünk kell, hogy jön az érettségi, jön a felvételi – és a gyerekeknek az az érdekük, hogy nyugalom legyen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető