Mindenki megilletődött, kétségbeesetten próbál viselkedni és kiolvasni valamit a lapjaiból a stúdiókban és a helyszíni tudósításokban, Tóth Tamás meteorológus például minden egyes szót külön megnyom, a mellékneveket különös erővel. Artikulálnak, szerepelnek, mint akik az osztály és a tanári kar legnagyobb meglepetésére be tudtak jutni a szavalóverseny kerületi középdöntőjébe és azért – biztos, ami biztos – vidám verset is hoztak.
Tarlós István beszédéből meghallgatunk valamit teljesen esetlegesen, mondat közben vágják be és úgy is keverik le: Tarlóst tényleg nem könnyű hallgatni, de ez azért mégis furcsa. Amíg Orbán Viktorra várunk, adekvát módon szót ejtünk a helyszínről, a Múzeumkertről is állandó vendégünkkel, Fazekas Csaba történésszel egy tökéletesen koncepciótlan „ismeretterjesztő" mini-interjúban. A „kérdés" az, hogy vajon miért olyan fontos helyszíne az ünnepnek a Múzeumkert, megint elmondatják szegény Fazekassal, hogy Petőfi, képzeljék, nem is mondta el ott a Nemzeti Dalt igazából, de a történeti emlékezetben mégis így rögzült, milyen érdekes, nem?
Ezután érkezik végre Orbán a szakrális lépcsővel, a főnix-pillanattal és nagyjaink csillagmezejével, istenbizony egy felüdülés. A kamera közben a tömeget mutatja, lassan, nyomatékosan és szájbarágósan, tudniillik hogy milyen nagy.
Amikor a miniszterelnök végez, a stúdióban Lánczi Tamás elemző, a második Orbán-kormány egykori helyettes államtitkára, az apukája által vezetett Századvég Alapítvány vezető elemzője, a közmédia jól fizetett bloggere szépen elismétli újra a beszéd toposzait, különös tekintettel a nemzeti szuverenitásra. A műsorvezető nem kérdez, hanem diszkréten végszavaz Lánczinak („utalt arra is", „itt mire gondolhatott", „konkrétan említette az óriásvállalatokat"). Orbán is említette, hogy mivel mi, magyarok mindent tudunk, csak Európa van tele kérdésekkel.
Aki viszont jelen esetben ártatlanul hatalmasat kapott, az a köztársasági elnök volt, szegénynek az új közhírtévében még a nevét sem találták el. Négykor az egyik bejátszásban kiírták, hogy „Ádár János” beszél, és még egy órával később sem korrigálták a hibát.
Az mindenesetre biztos, hogy a köztévé – szemben a dekadencia mocsarában fuldokló, liberális kontinenssel – tényleg nem barátja a kérdéseknek. Mégis jó volna, ha legközelebb magát Orbánt hívnák be kommentátornak, lehet, hogy ő még Lánczinál is jobban tudja, hogy mire gondolhatott, ráadásul ő tud beszélni és még esze is van. Az elemző ráadásul kicsit túl is tolja nagy igyekezetében, szerinte „az emberek ki voltak éhezve arra, hogy a miniszterelnököt személyesen lássák". Ez talán tényleg félrement néhány évtizeddel. Feljegyzésre méltó még „a tipikus orbáni játékosság" észrevételezése is.
A soron következő Híradó sem tesz sokkal többet az ügyben annál, hogy előeméssze Tarlós és Orbán szavait, szó szerint idézik őket, aztán be is vágják a szónokokat, hogy saját szájukkal is elmondják ugyanazt.
Ebben tulajdonképpen még nincs is semmi meglepő, de azt, ami minderre rá jött, még a borúra oly hajlamos magyar emberekben ősi érintetlenségében meglévő sorsharag verése sem magyarázhatja meg kielégítően: az újszülött köztelevízió ugyanis megszólalt, mint Mikó István a Nicsak, ki beszélben, hogy elmesélje saját születése történetét, bőven kidomborítva édes jó apukája, Szabó László Zsolt vezérigazgató idevonatkozó érdemeit: "Igen, ez az az épület. Itt kezdődött minden. (...) Én már akkor tudtam, hogy visszatérek, hogy elkápráztassam őket. Igen, én vagyok az, itt lilában, feketében és szürkében. (...) Elmesélem Önöknek születésem kalandos történetét. Ehhez azonban egészen Londonig kell elutaznunk." Így, ezzel az észvesztő felvezetéssel kezdtek neki – többször is – a lelepleződésnek a borzongató kulisszatitkok.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az, hogy utána kétszer egymásután sikerült Karas Monika NMHH-elnöknek a kisdedet köszöntő szavai alá bevágni a Forma–1 ausztrál nagydíját, majd az ünnepi zászlófelvonást és még egyet-mást a vágóképmaradékból, már igazán nem érdemel szót.
A műsorrend-logika az eddigiekből kiindulva nagyjából az lesz, hogy megnézzük óránként, mit csinált Orbán, aztán Lánczi Tamás mond majd valamit a szuverenitásról, közben útinform és időjárás-jelentés. És – néhány egészen elborult pillanat kivételével – még csak nem is vicces.
