„Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – így szól a Btk. Vitatható persze, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát lehet-e – célszerű-e – büntetőjogi eszközökkel korlátozni, de ez a hatályos szabályozás.
Ezért megkerestük az ORFK-t, hogy a szélsőséges kommentekkel kapcsolatban kezdeményeznek-e hivatalból büntetőeljárást. Kérdésünkre közölték, hogy mindenkinek alanyi joga a vélelmezett jogsértésről bejelentést tenni. A rendőrség valamennyi esetben vizsgálja, hogy az adott ügy elbírálása a hatáskörébe tartozik-e. Amennyiben igen, megteszik a szükséges intézkedéseket.
 |
Polyák szerint a súlyos társadalmi problémákat nem lehet büntetőjogi eszközökkel orvosolni
Illyés Tibor / MTI |
A rendőrség gyakorlata következetes: a vélelmezett jogsértés körülményeinek tisztázásához, illetve az eljárás megindításához a feljelentésnek tartalmaznia kell a cselekmény helyét és idejét, az elkövetés körülményeinek leírását, továbbá a bizonyítási eszközök megjelölését, lehetőség szerint azokat eredetben csatolva a feljelentéshez – írták. Tehát nagyjából azt üzenték, hogy akinek nem tetszik a holokamu, forduljon a hatóságokhoz.
Polyák Gábor médiajogász azonban úgy véli, a szélsőséges véleményekkel szemben nem érdemes a büntetőjog eszközeivel fellépni, mert súlyos társadalmi problémákat ilyen módon nem lehet orvosolni. Emlékeztetett rá, hogy az Alkotmánybíróság már a kilencvenes évek elején azt hangsúlyozta, az akár uszító nézetek terjesztése is csak akkor üldözendő, ha annak hatására az erőszak bekövetkeztének közvetlen veszélye áll fenn. Igaz, akkoriban még úgy vélték – tette hozzá –, hogy az egészséges társadalom kiveti a gyűlölködőket, de ez nem így történt.
|
Nem mindenki osztotta Orbán Viktor örömét
Orbán Viktor Facebook-oldala |
Ennek ellenére állítja, hogy a holokamuzásnak nem kellene elérnie a büntethetőség küszöbét. Polyák szerint célszerűbb, ha az efféle nézetekkel szemben arra motivált emberek értelmes érvekkel lépnek fel. Amúgy az a meggyőződése, hogy fogalmuk sincs a magyar történelemről azoknak, akik a filmmel kapcsolatban szélsőséges véleményeket fogalmaznak meg. A gyűlölködés tehát megítélése szerint nagyrészt butaságból fogant.
Jogászként Polyák is csak kérdezi: Hogyan került az ország ebbe a szélsőségesen megosztott állapotba? Ezzel kapcsolatban példaként hozott fel egy másik nagy magyar sikert, Kertész Imre irodalmi Nobel-díját, felidézve, hogy sokan annak sem tudtak örülni. De szerinte hasonló a helyzet a labdarúgó-válogatott évtizedek óta nem látott sikere kapcsán is. Beteg, kettészakadt társadalomban élünk – fogalmazott.
Így látja Novák Előd
„A holokausztipar dübörgése közben hiába szorgalmazzuk évek óta magyar történelmi filmek készítését, Andrew G. Vajna alatt ez a tematika a holokausztfilmekben merül ki, s közben az általa irányított Filmalapnál elutasították az alábbi témákat: Toldi, Bethlen István, Munkácsy Mihály, Tisza István, Hunyadi Mátyás, Hunyadi János, a kuruc kor. Kapott viszont pénzt a Salamon király legendája, ez izraeli–magyar koprodukcióban valósul meg. Holokauszt-témában támogatást nyert: A nagy füzet, Saul fia, Hajnali láz, Soul exodus, Hazatérés. Emellett a homoszexualitást bemutató filmek közül: Coming out, Viharsarok, Swing. Na és persze a Veszettek című »Gárda-film« is kapott összesen egymilliárdot, hogy aztán totális bukás legyen a »produkció« – ami viszont legalább tényleg magyar volt, örülhetünk, »wow«!” – ez jutott eszébe a Jobbik alelnökének, Novák Előd országgyűlési képviselőnek a Saul fia kapcsán.
A politikának súlyos felelőssége van ebben – hangsúlyozta Polyák. Szerinte a Fidesz jó ideje rá is játszik a megosztottságra, amit a menekültügy kapcsán szintén tapasztalhattunk: a legsötétebb emberi ösztönökre alapozva folytat gyűlöletkampányt. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az interneten megjelent kommenteket érdemes óvatosan kezelni, mert azok alapján hamis kép rajzolódhat ki a tényleges állapotokról. A valóságnak a világháló fontos, de sokszor torz lenyomata – mondta –, és nem feltétlenül tükrözi a többségi társadalom véleményét.
