Meggyőződése ugyanis, hogy a magyar emberek többsége közügyekben ellustult: megszokták, hogy majd jön egy vezér, aki megmondja, merre kell menni, ők pedig a könnyebb utat választva követik őt. Ennek a következménye, hogy a „Gyurcsányok és Orbánok” országává váltunk az elmúlt huszonöt évben – fogalmazott. Szerinte ennek a mentalitásnak az elterjedtségét mutatja az is: „A közfelháborodás napján”, a Kossuth téren éppen az zavart sokakat, hogy valójában senki nem mutatott utat.
– Rengetegen nem tudtak mit kezdeni annak szabadságával, hogy senki nem mondta meg, mit lehet gondolni. Talán durván hangzik, de 25 évvel a rendszerváltás után sokakat még mindig tanítani kell a demokráciára – mondta. Kitért arra is: bár szó sincs arról, hogy Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor és például Vona Gábor közé egyenlőségjelet tenne, ahogy a kormányt, úgy a szerencsétlenkedő ellenzéket is hosszan, sok mindenért lehetne kritizálni.
Az aktivista szerint feleslegesen aggódnak azok, akik már most féltik a szervezetlenségtől, vezetőnélküliségtől az utcára vitt közösségeket: előbb-utóbb ugyanis létrejönnek majd olyan csoportok, amelyek közül talán lesz mozgalom vagy pártalapító. Ez egyébként ma még azért sem aktuális szerinte, mert a Fideszben kidolgozott igazságtalan választási rendszer értelmetlenné teszi a pártalapítást. Szerinte nem volt naivitás árnyékkormány létrehozásáról beszélni.
„Miért ne alakulhatna egy olyan alternatív kormány, amelyben szakemberek vitáznak, érvelnek és mondják el, miként döntenének aktuális szakkérdésekben, hogyan látják az ország jövőjét. Azt persze nem hiszem, hogy a mostani félkegyelmű kormány bármilyen javaslatot megfontolna, de nem ez számít. Sokkal inkább az: el lehet kezdeni másként gondolkodni az ország irányításáról, jövőjéről” – fogalmazott Krasznahorkai Emma.
Névjegy
Krasznahorkai Emma 1994-ben született, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen elsőéves politológushallgató. Tizenhét éves kora óta vesz részt aktivistaként, szónokként, rendezőként különféle megmozdulásokon: tiltakozott a melegek hátrányos megkülönböztetése ellen, fellépett oktatási ügyekben, részt vett a növekvő szegénység miatti és több kormányellenes megmozduláson is.